A naptári év végén ismét sorra vettük a legfontosabb operai témákat, amelyek 2019-ben foglalkoztattak minket
Bár az idei év az Operaház elhúzódó felújítása és az ebből adódó helyszűke miatt sokakban hiányérzetet hagyott maga után, a hazai és a nemzetközi operaélet bővelkedett olyan eseményekben, amelyekről alkalmunk nyílt beszámolni.
Kezdjük a jó hírekkel! Idén a nemzetközi operaélet is odafigyelt a magyar zenére, az Opera Awards „legjobb új mű” kategóriáját Kurtág György tavaly a milánói Scalában bemutatott, Fin de partie című műve nyerte. A darabot áprilisban a hazai közönség is megismerheti a Budapesti Tavaszi Fesztivál előadásán. De a hazai kitüntetésekből is jutott a klasszikus zenének: Kossuth-díjas lett Kálmándy Mihály és Selmeczi György, valamint elismerték Bátori Éva, Rálik Szilvia, Kovács István, Létay Kiss Gabriella és Hámori Máté munkáját is.
Az év másik vezető híre José Cura és a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek szerződése volt, a neves tenor-karmester első állandó vendégművész pozícióban működik együtt az együttesekkel. Ősszel már sor is került első közös koncertjeikre, jövőre pedig közös munkájuk gyümölcseként a művész operája is színre kerül. Minderről részletesebben is olvashattak vele készült interjúnkban.
Sajnos nem csak jó hírekkel találkozhattunk, az év egyik legnagyobb vihart kavart eseménye Plácido Domingo zaklatási botránya lett. A téma iránti fokozott érdeklődést jelzi, hogy P. mester című elemzésünk volt az év egyik legolvasottabb cikke. Hasonló vádak érték Vittorio Grigolót is, a kontratenor David Danielst pedig erőszak vádjával letartóztatták.
Fájdalmunkra idén is sok művész költözött át a mennyei színpadra. A legnagyobb döbbenetet a májusi Manon Lescaut-premieren még fellépő Marcello Giordani váratlan halálhíre okozta. A neves tenortól kollégái is fájó szívvel búcsúztak. Idén veszítettük el Franco Zeffirellit, Jessye Normant, majd az év végén Peter Schreiert, a magyar művészek közül pedig László Margitot és Sziklay Erikát. Bár személye csak távolabbról kapcsolódott az operához, nekrológot közöltünk a költő Térey János halálakor is.
Az előadások közül az igen vegyes fogadtatásra talált Gioconda-bemutató keltette a legnagyobb érdeklődést, a februári Lammermoori Lucia-előadások Edita Gruberová rajongóit hozták lázba, de sokakat érdekeltek a kortárs művek is: az Izlandi Operaház Brothers című előadásáról, valamint Eötvös Péter két hazai bemutatójáról írt kritikáink is népszerűek voltak. Miskolcon Hunyadi László-premiert láthatott a közönség, a Szegedi Szabadtéri Játékokon pedig Verdi Aidája került színre. Több külföldi előadásról is beszámolhattunk, a legnagyobb figyelem a Metropolitan Opera Carmen-közvetítését kísérte, de népszerűek voltak Jonas Kaufmann előadásai is: a müncheni Otello és A halott város, valamint a Londonból közvetített Végzet hatalma. Ráadásul az énekesnek lemeze is jelent meg az idén, Wien címmel. Ám nemcsak az operaközvetítések miatt jártunk moziba, idén mutatták be Ron Howard Pavarottiról szóló életrajzi filmjét.
Márciusban Szinetár Miklóssal közöltünk interjút, amely szintén a legolvasottabb cikkeink közé került, de sokakat érdekelt az is, mit mond Cser Krisztián A kékszakállú herceg vára kapcsán. Az énekes a darabot a Budapesti Fesztiválzenekar turnéján is énekelte, amelyről szintén beszámoltunk. Több operához szolgáltunk háttéranyaggal, a nyári Turandot-bemutató előtt a darab életrajzi hátterét elemeztük, Vajda Gergely Az óriáscsecsemő című darabjának felújítása előtt pedig a szerző operáiról közöltünk ismertetőt. Ebben az évben az is kiderült, olvasóink mennyire szeretnek játszani, kvízeink is nagy népszerűségnek örvendtek, a legjobban az operákban név szerint emlegetett, de színre nem lépő szereplőkkel foglalkozót kedvelték, de sokan vettek részt az anya-lánya kapcsolatokat, illetve a Ring idézeteit a középpontba állító játékunkban is.
Reméljük, jövőre is velünk tartanak, és együtt fedezhetjük fel az opera világának újabb és újabb területeit! Zenei élményekben gazdag, boldog új évet kíván az Opera-Világ szerkesztősége!