Kéjúr

Jonas Kaufmann: Wien – ESZTERGÁLYOS MÁTÉ lemezkritikája

Jonas Kaufmann: Wien

Micsoda időzítés az október elején piacra dobott, a különösebben nem kreatív, de tömör „Wien” címmel ellátott, operettslágereket és közkedvelt bécsi dalokat összegyűjtő Jonas Kaufmann-album! A helyi nívós kávéházak hangulatát idéző cukormázas strófák Ausztria és az operett fővárosában, a forró bécsi kávék és habos kakaók idején élhetőek át igazán – az ősz beköszöntével, amikor a gyomor mellett a fül is csupán egy-két léha, mámoros falatot kíván. Édeset, de könnyen emészthetőt.

A tenor és a Fischer Ádám vezette Bécsi Filharmonikusokból álló elittársulata ügyesen egyensúlyoz, hogy minden ínyencet kiszolgáljon, ugyanakkor senkit se telítsen el teljesen az émelyítő negédesség. Apropó, hallgatók! Az opera világában megkerülhetetlen Jonas Kaufmann rajongói ezúttal kénytelenek lesznek engedni, hogy Otellójuk Hugo Wolf dalai után ismét új vizekre kalauzoljon. Így, e különös szemléletváltással érdekes világ tárulhat fel az imádókból lett utazók előtt, még ha az idegenvezető maga is néha bizonytalanul mozog a bécsi operett útvesztőjében.

Robert Stolz Wien wird bei Nacht erst schön című felütése és különféle játékos osztrák dalok után az első komoly élményt ifj. Johann Strauss 1883-ban bemutatott Egy éj Velencében című nagysikerű operettjének áriája szolgáltatja, amiben egységesen emelkedik ki a Fischer Ádám vezette zenekar és Kaufmann, aki itt már valóban énekel is, bár tény: az operaszínpadok zeneiségét idéző műben majdhogynem operai színvonalon. Ez pedig itt furcsa módon visszásan hat. A denevér duettje előrevetíti egy-két félelmemet, miszerint

a főszereplők még a végén elkomolykodják ezt a pajkos műfajt, amit jó lenne a maga valójában felderíteni – vagy éppen elhatárolódni tőle.

Szeretni vagy utálni azért, amilyen; megismerni, ízlelgetni. De ez a kiváló válogatás így nem vérbeli operett, inkább „operettecske”, ahogyan az Kaufmann profizmusán és vaskos orgánumán átszűrődik. Kuriózum a részlet A cirkuszhercegnőből, miképpen az albumot záró Hermann Leopoldi- vagy Georg Kreisler-szerzemény is.

Miként Szinetár Miklós fogalmazza meg egy könyvében, az igazán jó operett, vagyis szó szerinti fordításban „operácska”, olyan varázslatos kéjhölgy, akihez ugyan szégyenkezve járnak kuncsaftjai, na de az élmény érdekében Verdit, Schillert, Victor Hugót, kiváló élettársakat csalnak. Kaufmann karrierjét és stílusok közötti kilengéseit szemlélve egyre biztosabb vagyok abban, hogy a német tenor személyében hűséges énekessel van dolgunk.

Hű a hangjához, hű az ízléséhez.

Mintha inkább a könnyed műfajok lennének azok, akik időről időre ellátogatnak hozzá, egyedülálló élmény reményében. A kulcsot az ajtajához napjaink Madame-ja, a kiadó kínálja ezüsttálcán, Kaufmann pedig énekel, turnézik, szórakoztatja a nagyérdeműt. Mi meg persze követjük őt, bárhová is kalauzol minket, hol nagyszerű, hol egyszeri, múlandó élmény reményében. Édesbús egy műfaj ez. Akárcsak az operett.

Jonas Kaufmann: Wien
Jonas Kaufmann – tenor
Bécsi Filharmonikusok
Vezényel: Fischer Ádám
Kiadja: Sony