A szegedi tenoristáról egykori lakóházánál emlékeztek meg
Emléktáblát avattak a múlt héten a tíz éve elhunyt tenorista, Bárdi Sándor egykori lakóházánál, a szegedi Szentháromság utcában. Az ünnepségen az énekművész-tanárra egykori kollégái, tanítványai és tisztelői Kodály Esti dalának eléneklésével emlékeztek.
Szeged pezsgő zenei életének alakításában kiemelkedő szerepe volt Bárdi Sándornak – fogalmazott ünnepi beszédében Kozma József, a városi közgyűlés kulturális, oktatási, idegenforgalmi és ifjúsági bizottság elnöke, aki az évtizede elhunyt művész sokoldalúságára irányította a figyelmet.
Hegedűművésznek indult Bárdi Sándor, de varázslatos hangja miatt énekes lett, és végigénekelte az operairodalom több jelentős tenor szerepét. Így mások mellett volt Remendado (Bizet: Carmen), V. László (Erkel: Hunyadi László), Almaviva gróf (Rossini: A sevillai borbély), Ernesto (Donizetti: Don Pasquale), Belmonte és Pedrillo (Mozart: Szöktetés a szerájból) és Lord Edgard Ravenswood (Donizetti: Lammermoori Lucia).
Szegeddel egy életre elkötelezte magát, hiszen 1971-től a főiskolán tanított, 1977-től a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese lett, alapítója volt a főiskola énekkórusának, amelyből kinőtt a harminc évig működő Szegedi Kisopera.
Munkája elismeréseként 1989-től tanszékvezetői kinevezést kapott a Juhász Gyula Főiskola Pedagógusképző Karán, amelyet 2009-ben bekövetkezett haláláig vezetett. Mindössze 65 évet élet. Hagyatéka a Somogyi-könyvtárba található. A vele készült hangfelvételeknek hála – legtöbbet a Magyar Rádió rögzítette – ma is élvezhetjük kiviteles énektudását.
Forrás és fotó: Szeged.hu