Jonas Kaufmann Schumann-dalestje Sir Peter Jonas emlékére – ESZTERGÁLYOS MÁTÉ írása a Bajor Állami Operaház április 27-i online közvetítésről
A dal intim műfaj, ennek megfelelően leginkább akkor hatásos érzelmileg, ha az énekest és hangszerkíséretét kisebb teremben – vagy lemezfelvételen – hallhatjuk. A műfaj nem követel operaénekesi erőt, néhol szinte suttogva kell tolmácsolni a megzenésített versfüzér egy-egy törékeny mozzanatát. Ugyanakkor érthető, hogy a világ legnagyobb énekeseit párszáz embernél többen szeretnék látni, így sokszor a dalestek is áldozatául esnek a tömeges jelenlétnek, s ezzel arányosan veszíti el bensőségességéből fakadó erejét ez a rendkívül nemes, romantikus műfaj.
A Bajor Állami Operaházban a fennálló vírushelyzet miatt most olyat prezentáltak, amilyet talán soha többet nem fogunk átélni.
A közvetítéssel a napokban elhunyt legendás igazgatóra, Peter Jonasra emlékeztek : az énekesek és zenészek ezúttal az ő tiszteletére állították össze programjukat.
Így Jonas Kaufmann és kísérője, Helmut Deutsch is, akik az intézmény egészen pontosan 2101 üres széke előtt, a Staatsoper színpadán adták elő Robert Schumann A költő szerelme (Dichterliebe) című dalciklusát, mi pedig élő online közvetítésben hallgathattuk a poéta érzelmi kalandjait. Heinrich Heine a 19. század talán utolsó nagy romantikus költője, kinek említett füzérében egy ifjú beteljesületlen szerelmének és érzelmi gyászának álmokkal átszőtt, keserű utózöngéi sejlenek fel.
A dalciklus súlyos, de csöndes utazás, melyben az énekhang színezetéhez és finom rezdüléseihez a hangszer magányos dallamsora szolgáltatja az aláfestést. A két művész kapcsolatáról pedig legalább annyira szól az intimitás, mint a színpadon állók és a nézőtéren helyet foglalók viszonyáról. Kaufmann, miként a felvezetőben elmondta, tanárával, mentorával és állandó társával lép színpadra. És valóban, Helmut Deutsch tökéletesen egészíti ki a tenort. A dalkíséret egyik legelismertebb német mestere egyszerre csendes útitárs és megbízható partner – nem hiába láthattuk két ízben is Budapesten Kaufmann oldalán.
Ez most azonban más, és nem csak a közeg lehetetlensége, de Kaufmann miatt is, akit sokan elsősorban dalénekesnek tartanak – nem véletlenül.
A bő félórás programban Don Josétól Otellóig valamennyi szerelemtől fűtött hőséből merít, akinek valaha is jelmezét viselte.
És bár Heine keserves sorai belülről szinte szétfeszítenek, Kaufmann a dalokat most mégis mintha az ágy szélén ülve súgná fülünkbe. A túlfűtött előadásnak ez akkora erőt ad, hogy az valóban egyszeri és megismételhetetlen. Ilyen nem lesz többé, ebben a drámai helyzetben a költő szerelmével minden kiadott hang bezárul abba a bizonyos koporsóba, melyet elnyel az óceán mélye.
Végül megrázó csend tölti be az üres operaházat; a csend, amiben mi is lélegzetvisszafojtva figyeltük az előadást. Valahogy így kéne véget érnie egy tisztességes dalestnek: elgondolkodtató némaságban.
Hihetetlen, hogy a valaha volt legintimebb élő előadást mégis több százezren, millióan láttuk. Furcsa érzés, de mégis világos, épp elég páratlan, maradandó volt, hogy kijelenthessük: csend ide vagy oda, ilyet soha többé…
A koncert felvétele május 6-ig itt megtekinthető
Fotók: Bayerische Staatsoper