A New York City Opera igazgatójával a Tisza-tavi Fesztiválon, a Gálakoncert után beszélgettünk. VONA ILDIKÓ interjúja
– Mit szól az ötlethez? Opera a tóparton…
– Gyönyörű környezetben vagyunk, illenek ide az operaáriák. A legélvezetesebb dolog számomra az, hogy végre megint élő előadáson vehetek részt, és ezt hallgathatom. Az énekesek, a zenészek újra együtt lehetnek a közönségükkel, a lelkesen tapsoló nézőkkel, akiket tulajdonképpen már másfél éve hiányolnak.
– Mennyire elégedett az elhangzott produkciókkal?
– Nagyon komoly, magas színvonalú műsort hallottunk.
Mindig meglepődöm, amikor Magyarországra jövök, hogy mennyire felkészültek, tehetségesek és kiváló énektechnikával dolgoznak az itteni énekesek.
Minden egyes énekes, akit ma este hallottunk, kiváló tehetség, a zenekarról nem is beszélve. Ez a karmester (Toshifumi Kanai – a szerk.) pedig főnyeremény a fesztivál számára. Nagyszerű szakember, rá oda kell figyelni! Az volt a kérdés, hogy mennyire vagyok elégedett azzal, amit láttam, hallottam a színpadon. Nagyon-nagyon elégedett vagyok.
– Operadirektorként hogyan látja, a koronavírus megjelenése mennyire változtatta meg az operajátszási szokásokat?
– Hatalmas változások voltak. Amerika volt az első, aki bezárta a színházak kapuit, és úgy tűnik, ő lesz az utolsó, aki kinyitja.
Nálunk körülbelül 19 hónapja nem volt beltéri előadás.
Ezalatt azt értem, hogy nem tudtunk zárt térben, közönség előtt előadást tartani. Az általam vezetett operaházban, a New York City Operában januárig nem is tervezzük a nyitást, tehát csak 2022-ben lesz nálunk előadás.
– Mit tapasztalt, a művészek, akikkel együtt dolgozik, hogyan élték meg az elmúlt 19 hónapot?
– A művészeknek az operaház bezárása borzasztó nagy csapás volt, mert egyik pillanatról a másikra kihúzták a lábuk alól a talajt. Nem volt bevételük. Sokuknak fel kellett adniuk az albérletet, sokan hazaköltöztek a szüleikhez. Olyan lépéseket kellett megtenniük, ami borzasztó volt számukra.
– Ha újra kinyit az operaháza, inkább vígoperákat kell majd játszani? Mindenkit megviselt a covid, talán a vidám darabokra nagyobb igény lesz. Mit gondol?
– Teljesen mindegy, vidám vagy szomorú témájú operákat játszunk.
Az embereknek arra van szükségük, hogy visszamehessenek végre abba a közösségbe, abba az operaházba, amit szeretnek, és élőben hallgathassák ezeket az előadásokat.
Gondoljunk csak bele, 19 hónapja otthon ülnek, nézik a különböző filmeket, vidám műsorokat a televízióban. Most már az a fontos, hogy jó produkciókat állítsunk színpadra, és az embereknek vissza tudjuk adni az élő előadások varázsát.
– Operaigazgatóként hogyan látja az operaműfaj jövőjét?
– Az operának akkor van jövője, ha van közönség. Van jövője a műfajnak, de a fiatal generációt nagyon nehéz megtartani, behívni. Éppen ezért próbálunk olyan produkciókat előadni, ami már nagyon modern.
Aktuális témákat feszegetünk, amivel be lehet csalogatni a fiatalokat a színházba.
Ha sikerül megtalálni azt a gondolatkört, mondanivalót, ami őket érdekli, akkor remélhetőleg a klasszikus operákra is beülnek majd. Nagyon nehéz behívni őket magába a színházba, de ha már bent vannak, akkor vissza fognak jönni.
– Köszönöm szépen az interjút, és sok sikert kívánok!
(Köszönet Peterdi Editnek a tolmácsolásért!)
Fotók: Christian Steiner, ill. Kőmíves András / Magyar Tavak Fesztiválja