A népszerű amerikai szopránnal a Tisza-tavi Fesztivált nyitó koncert után beszélgettünk. Két Puccini-hősnőt hozott a gálára: Cso-cso-szán, valamint Liu egy-egy áriáját énekelte. VONA ILDIKÓ interjúja
– Nem először jár Magyarországon, a Tisza-tavi Fesztiválon is fellépett már. Milyen érzés visszatérni?
– Mintha a családomhoz jönnék, mintha a második otthonom lenne. Nagyon-nagyon jó érzés visszajönni ide. Gyönyörű emlékeim vannak, mind a Tisza-tavi Fesztivállal, mind a magyarországi fellépéseimmel kapcsolatosan, és sok barátom is van itt. A covididőszak alatt a Facebookon keresztül folyamatosan tartottuk a kapcsolatot Ildikóval (Debreczeni Ildikó fesztiváligazgató – a szerk.), és amikor felmerült az ötlet, hogy idén újra énekelhetnék az operagálán, amit a Tisza-tavi Fesztiválon rendeznek, boldogan mondtam igent a felkérésre.
– Két rendkívül nehéz áriát énekelt ma este. Ezeket ön választotta, vagy Debreczeni Ildikó kérte?
– Közösen. Elküldtem Ildikónak a listát a repertoáromról, és nagyon örültem, amikor a Szolnoki Szimfonikusok, a fesztivál zenekarának a vezetője kiválasztotta Cso-cso-szán nagyáriáját és Liu áriáját.
Imádok Puccinit énekelni!
– Amerikában élve hogyan került kapcsolatba Magyarországgal?
– 2008-ban Michael (Michael Capasso igazgató – a szerk.) benne volt az Armel Operafesztivál szakmai stábjában Szegeden. Ott mutatták be az Adriana Lecouvreur című operát, én pedig jelentkeztem, hogy szeretnék benne énekelni. Megkaptam a címszerepet, és együtt dolgoztam Gyüdi Sándorral, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatójával.
Annyira tetszett neki ez az előadás, hogy nem csak Szegeden mutattuk be, hanem még négyszer visszahívott.
Havas Ágnesnek volt még nagy szerepe ebben, hiszen ő álmodta meg az Armelt. Összekötötte a különböző országokat, és összehozta a művészeket.
– Hogyan került Miskolcra, a Bartók Plusz Operafesztiválra?
– Az Armel Operafesztiválon én díjazott voltam 2009-ben. Tobias Picker Emmeline című operájában Emmeline szerepéért elnyertem a Legjobb női előadó díját. A zsűriben benne volt a Bartók Plusz Operafesztivál igazgatója (Bátor Tamás – a szerk.), aki meghívott engem Miskolcra énekelni, mert az is része volt a díjnak, hogy egy másik produkcióban is fellépjek. Így jutottam el a miskolci operafesztiválra.
– Amikor a pandémia alatt zárva voltak a színházak, mivel töltötte az idejét?
– Nem álltam le, én énekeltem. Miután megtudtam, hogy minden munkámat lemondták a covid miatt, és túl voltam az első sokkon,
eldöntöttem, nem szomorkodni fogok, hanem az összes szerepet begyakorlom. Ha majd kinyitnak az operaházak és hívnak fellépni, akkor azonnal tudjak menni.
Szerencsére a modern technológia segített ebben, zoom-konferenciahíváson keresztül folyamatosan tartani tudtam a kapcsolatot a tréneremmel és a zongorakísérőmmel, és gyakoroltunk.
– A jövőbeli munkáiról tud valamit mondani? Lassanként újra beindul az operaélet…
– Két nagy produkció lesz, ami már biztos. Michiganben fogom énekelni a Turandotban Liu szerepét, és Washingtonban Margitot Gounod Faust című operájában. A New York City Operával is van a nyár folyamán néhány fellépésem.
Nagyon lassan ébredezik Amerika, még mindig nagyon félnek, óvatosak, de én minden apróbb fellépésnek nagyon örülök.
– Európában fog énekelni?
– Bízom benne, hogy hamarosan igen. Volt pár felkérés, amit reméltem, meg tudok csinálni Olaszországban, de a vírushelyzet alakulása miatt úgy döntöttek az olaszok, inkább helyi művészekkel fogják megoldani, akik ott élnek a régióban, ahol ezek a színházak vannak. A kapcsolat ettől még nem szakadt meg köztünk, és bárki bárhová hív, én jönni fogok.
– Köszönöm szépen az interjút, és további sok sikert kívánok!
(Köszönet Peterdi Editnek a tolmácsolásért!)
Fotók: New York City Opera (Tosca, Pillangókisasszony); Armel Operafesztivál (Adriana Lecouvreur)