Várakozásoknak megfelelően

KONDOR KATA beszámolója az Armel Operaverseny második fordulójáról

Ismét a Budapest Music Center adott otthont az Armel Operaverseny második fordulójának, a fesztivál tavaly a fővárosba költözve volt kénytelen új helyszínt keresni a válogatónak is. Több korábbi, még Szegeden megrendezett fordulóról írott cikkünk után most ismét beszámolunk a verseny menetéről. Az egész napos esemény során a jövő évi versenyprodukciókhoz kerestek énekeseket, valamint az egyik darabbal párban színre kerülő Bartók-opera, A kékszakállú herceg vára főszereplőire meghívásos castinggal válogattak művészeket.

A nap ezúttal is a versenyzők bemutatkozó áriával indult. Sajnos nem tudtam elejétől meghallgatni ezt a részt, csak a kilencedik énekesre, a dél-koreai Boram Kim produkciójára (a Verdi Falstaffjából előadott áriára) érkeztem meg. A fiatal basszus óriási, sötét hanganyaggal rendelkezik, de nem voltam teljesen elégedett azzal, ahogyan használja; úgy tűnt, egészen égzengetően akar megszólalni, de az erőltetéstől hangja sokszor érdes és kemény lett. Sajnos ez a probléma a versenyzők nagy részére jellemző volt, keményen, durván szólaltak meg, szorítva, nyomva sikerült csak a megfelelő hangokat kiadni. Tulajdonképpen senki nem tetszett igazán; ha ki kellene valakit emelnem, a kanadai Heather Newhouse-t méltatnám, aki szintén nem hiba nélkül, de nem is kellemetlenül szólaltatta meg Anne Truelove áriáját. Abban reménykedtem, hogy a bemutatkozás első felében az énekesek jobb teljesítményt nyújtottak.

Nagy megkönnyebbülést jelentett, amikor a Kékszakállúért versengő magyar énekesek színre léptek, rögtön úgy éreztem, egy szinttel magasabbra léptünk. Ekkor még nekik is egy-egy választott áriával kellett szerepelniük, így a nap folyamán több különböző oldalukat is megismerhettük. Elsőként Kun Ágnes Anna énekelt a Wertherből, szép, sötét, kiegyenlített hangon, és jól megformált dallamívekkel, talán csak a forte megszólalása sikerült egy kissé keményre. Utána Miksch Adrienn adta elő Maddalena áriáját az André Chénier-ből. Rendkívül kidolgozott alakítást hallhattunk, mesterien felépített frázisokat és szép pianókat is, legfeljebb egy-egy élesebb hangot lehetett az énekesnőnek felróni. A harmadik jelölt, Ócsai Annamária egy árnyalatnyival gyengébbnek bizonyult, míg a mélyebb regiszterben kellemes mezzoszoprán hangot szólaltatott meg, a magasságai időnként kellemetlenül csengtek, és a tartott hangokat sem sikerült mindig szépen végigvezetni.

Workshop (fotó: Armel Operaverseny és Fesztivál)
Workshop (fotó: Armel Operaverseny és Fesztivál)

A férfiakkal kevésbé voltam elégedett. Gábor Géza a szokásos, óriási és zengő hangján szólaltatta meg Sarastro áriáját, amely azonban nem engedelmeskedett neki kellőképpen, és egy-egy szép megoldás dacára a dallamívek gyakran darabokra törtek. Utána Mikecz Kornél énekelte Leporello áriáját, szórakoztatóan, bár kisebb technikai hibákkal, végül Rácz István Fülöp király áriáját adta elő. Ő is jelentős, zengő basszushangot szólaltatott meg, keményen megdolgozva a pianókért, ám nem sikerült az áriát olyan árnyaltan és érzékenyen megszólaltatni, hogy az a maga szépségében kibontakozhasson. A három produkcióból az utolsó tetszett a legjobban, de egyik művész sem győzött meg, hogy a Kékszakállú lenne számára az ideális szerep.

Szünet következett, majd a workshopok, amelyek során az egyes produkciók alkotógárdája arról is meggyőződhetett, hogyan tudnak együttműködni a szerepre jelölt énekesekkel. Mivel ezek egy időben zajlottak, egyszerre csak egyet tudtam figyelemmel kísérni, és a korábbi évekkel ellentétben nem vándoroltam végig valamennyi helyszínt, csak az egyik, többszörösen magyar vonatkozású válogatásra ültem be. Ennek során Eötvös Péter keresett énekeseket Senza sangue című operájához, annak rendezője, Alföldi Róbert közreműködésével. Három művészt hallgattak meg, ebből kettőről voltak előzetes ismereteim a délelőtti bemutatkozásról.

Elsőnek Boram Kim énekelt, immár a megpályázott szerepből. A meglepetés erejével ért, hogy ebben a sokkal oldottabb környezetben a basszista mennyivel jobb teljesítményt nyújtott, mint korábban: hangja szebben, természetesebben szólt, és érzékenyen fogadta Eötvös Péter utasításait. Az Alföldi Róbert által instruált részben nagyon kevés mozgással, jóformán a jelenléte, a személyisége erejével kellett kifejeznie az áriában megszólaltatott érzelmeket. A második énekes a francia Romain Bockler volt, akit délelőtt nem hallottam, de most örömmel állapítottam meg, hogy szép, rugalmas hanggal rendelkezik. Úgy tűnt, az Eötvös-művet is érzi, de összességében neki szentelték a legkevesebb időt a válogatók. A harmadik művész az angol Jon Stainby volt, aki délelőtt nem túlságosan győzött meg hangi képességeiről: nagyon érdesen énekelt, és mind a magasságokkal, mind a mélységekkel gondjai voltak. Most ő is jobban szerepelt, bár a szólam kissé magasnak bizonyult számára, de úgy tűnt, van elképzelése a műről. Vele mind Eötvös Péter, mind Alföldi Róbert sokáig foglalkozott, a zeneszerző-karmester számos kisebb részletet csiszolgatott vele, a rendező pedig egy bonyolultabb feladattal, székeket cipeltetve próbálta ki a képességeit.

Ezután a Kékszakállú szerepeire jelölt művészek is megmérettettek. Ennek a produkciónak a rendezője Nadine Duffaut lesz, így a színészi feladatokat is ő adta az énekeseknek, akik párosan vettek részt a workshopon. Elsőként Ócsai Annamária és Rácz István adott elő egy részletet a mű elejéből, akiknél Eötvös Péter elsősorban a szövegmondást kevesellte, nem csupán a szavak, hanem az értelem szintjén is. A rendezőnő azzal a feladattal bízta meg őket, hogy jöjjenek be közben, és csodálják meg a várat, természetesen mindketten a karakterükre jellemző érzelmekkel, hátsó gondolatokkal. Úgy tűnt, nem teljesen érzik a zene és a történés tempóját, mozgásuk kissé gyorsnak és civilnek tűnt.

Másodikként Kun Ágnes Anna és Mikecz Kornél lépett színre. Ők egészen más személyiséget formáltak meg, láthatóan mindkettejüknek volt mélyebb elképzelése a szerepről. A vokális produkciót illetően az énekesnő nyújtott emlékezetesebb teljesítményt, a basszista kissé megküzdött a szereppel. Bár ők is a mű elejéből énekeltek, máshogyan kellett azt előadniuk, a férfinak ülnie kellett, amíg partnere körülnéz, majd visszatér hozzá. A két fiatal művész jól tudott együttműködni, alakításuk egészen érdekes lett.

A harmadik párosnak, Miksch Adriennek és Gábor Gézának a mű vége jutott. Ők kevesebbet énekelték korábban az operát, ezért kellett egy kis idő, amíg felelevenítettek egyes részleteket, és néha kottát is használtak. Ehhez képest különösen mulatságos volt, amikor Eötvös Péter az egyik részhez azt a kommentárt fűzte: „csak a szövegre kell koncentrálni”. Ezután, a rendező által instruált részben az énekesnőnek csábítónak kellett lennie, és igazán szenvedélyes kettőst sikerült a partnerével bemutatniuk. Nem is gondoltam volna Miksch Adriennről, hogy ilyen remekül illik hozzá a szerep: érzékenyen és nagy átéléssel adta elő a részletet, olyan szépen és mély tartalommal, hogy néha egészen libabőrös lettem.

A győztesek (fotó: Armel Operaverseny és Fesztivál)
A győztesek (fotó: Armel Operaverseny és Fesztivál)

Rövid, izgatott várakozás után, este hét órakor végre mindenre fény derült, az operaigazgatók rövid beszédei után kihirdették a győztesek nevét. Elsőként a svájci Theater Orchester Biel Solothurn igazgatója nevezte meg az Astor Piazzolla Maria de Buenos Aires című operájának szerepére kiválasztott énekest, Richard Bousquet-t. Majd Almási-Tóth András rövid angol és magyar beszéd során bejelentette, hogy a Liszt Ferenc Zeneakadémia produkciójában, Hans Werner Henze The English Cat című darabjában Boram Kim fog énekelni. A Teatro Verdi di Pisa Bruno Coli, jelen lévő kortárs zeneszerző The Angel of the Odd című művéhez keresett egy énekesnőt, akit a gaboni Adriana Bignani-Lesca személyében találtak meg. A Nederlandse Reisopera pedig Peter Maxwell Davies The Lighthouse című operáját fogja elhozni a fesztiválra, ebben Maurice Lenhard fog szerepelni.

Végül a legizgalmasabb rész következett, Eötvös Péter lépett a színpadra, és röviden beszélt új művéről, amelyet kifejezetten arra a célra írt, hogy Bartók-darabbal lehessen párba állítani, érzése szerint ugyanis nagyon kevés erre alkalmas opera van. A mű koncertpremierje már lezajlott, ám a színpadi bemutató a versenyben részt vevő Opéra Théâtre d’Avignon produkciója lesz, ebben pedig a délután folyamán olyan kiválóan teljesítő Romain Bockler fog énekelni. A kékszakállú herceg várának Juditja szerepére Miksch Adriennt választották, ám a férfi főszerepet – nem először az Armel Operaverseny történetében – nem sikerült kiosztani.

Akár mi is tarthatnánk opera castingot – viccelődtünk a mellettem ülő kolléganővel, annyira megegyezett az eredmény az előzetes várakozásainkkal. Ám mielőtt meggyőződhetnénk arról, hogyan teljesítenek az énekesek a versenyszerepekben, még további előadások várnak ránk: ne feledjük az idei Armel Operafesztivált, amelyen szintén öt érdekes produkciót és több kortárs operát is megtekinthetünk.

Fotók: Armel Operaverseny és Fesztivál