Személyes emlékeinkkel köszöntjük a kiváló karmestert 80. születésnapján – KONDOR KATA írása
Ha össze akarnánk szedni mindazokat a meghatározó élményeinket, amelyekben Medveczky Ádámot valamilyen kiváló koncertet vagy opera-előadást vezényelni hallottuk, alighanem jó hosszan sorolhatnánk; még egy nem zenével foglalkozó barátnőm is megjegyezte egy alkalommal, hogy sosem hallotta úgy szólni a Toscát, mint azon az estén, amikor ő dirigált. Most mégsem arról kívánok írni, milyen feszesen, a feszültséget maximumig fokozva szólalt meg keze alatt például a Hunyadi-nyitány, vagy hogy a közreműködésének köszönhetően akár egy operagála is különlegesen szép zenei élményt nyújtott. Abban a kivételes szerencsében van ugyanis részem, hogy amatőr kórista létemre is több alkalommal énekelhettem az ő vezényletével, és a közös munka minden alkalommal rendkívüli örömet okozott.
Bár a Szent István Oratóriumkórus tagjai közül kevesen művelik hivatásként is a muzsikálást, Medveczky Ádám a próbák során soha egy pillanatig nem éreztette velünk, hogy ne lennénk teljes értékű zenészek. Mindig maximális tisztelettel bánt valamennyi közreműködővel, észrevételeit, kéréseit a legudvariasabban fogalmazta meg.
Úgy érezhettük, hogy partnerként kezel minket, és abból a feltételezésből indult ki, hogy itt mindenki maximális erőbedobással és a legjobb szándékkal dolgozik.
Talán nem is meglepő, hogy mint az önbeteljesítő jóslat, ez a vélekedés is igaznak bizonyult, hiszen ki az, aki egy neves művésztől ilyen szerénységet és pozitív hozzáállás tapasztalva nem azon igyekszik, hogy a legjobb teljesítményt hozza ki magából?
Az elmúlt évtizedben összesen három koncerten dolgoztunk vele, 2011-ben Brahms Német requiemje szerepelt műsoron, 2015-ben a női karunk működött közre Mendelssohn Szentivánéji álom című kísérőzenéjében, míg 2017-ben Haydn Nelson-miséje következett. Valamennyi alkalommal csodáltuk lényeglátó precizitását, ami számunkra különösen sokat jelentett, hiszen egy nem professzionális zenésznek óriási segítséget tud jelenteni, ha a karmester pontosan ki tudja fejezni, mit érez hibának, vagy milyen változtatást szeretne,
de még ennél is többet, ha elég csupán ránézni, és a mozdulataiból, a pillantásaiból, a legkisebb jelzéseiből is minden azonnal világossá válik.
Bár egy koncerten nem jellemző, hogy a kórustagok fejből énekeljenek, ezeken az alkalmakon mégis sokan így tettek, mert úgy érezték, jobb, ha teljesen a karmesterre hagyatkoznak, és ha támadna is bennük kisebb bizonytalanság, tökéletesen le tudják olvasni róla, mit kell éppen csinálniuk.
Egy jó karmesterben összeadódik a magas szintű zenei tudás és az olyan magával ragadó személyiség, amely képes megnyerni a muzsikusokat a közös ügynek. Ilyenkor nem is kérdés, hogy a munkához valami plusz is hozzáadódik, hogy a közreműködők az egész lelküket beleteszik.
Medveczky Ádám ilyen karmester, akinek már csak a kedvéért is szívesen dolgoznak a legtöbben, aki olyan teljesítményt csalogat elő az emberekből, amiről talán nem is tudták, hogy képesek rá.
A koncert után pedig még egy jó szóra is futja tőle, ha valaki odament hozzá gratulálni vagy megköszönni a közös munkát, mindig kiderült, milyen pontosan számon tartja, ki hol állt, mit csinált, mennyire figyelt…
Azt hiszem, minden profi és amatőr zenekedvelő nevében, aki valaha is megtapasztalta Medveczky Ádám művészi nagyságát és a zenéhez való hozzáállását, bátran kívánhatok nagyon boldog születésnapot, és még sok szeretetben és zenében eltöltött évet!
Fotók: Kotschy Gábor / CAFe Budapest, ill. Kovács Tamás / MTI