Máról holnapra

Hiánypótlás II.: Operavizsga-fesztivál a Zeneakadémián – KONDOR KATA írása a január 13-i és 20-i előadásokról

Az idei évben is folytatta örvendetes hagyományát a Zeneakadémia: a közönség nem csupán a hazai énekesnövendékek vizsgaprodukcióját hallgathatta meg, de két külföldi intézmény is elhozott egy-egy előadást. Jó érzés időnként egy kis friss levegőt szívni a hazai operajátszásban – új művészek, új gondolatok, időnként új vagy kevéssé ismert darabok pezsdítik fel az érdeklődést, jó esetben pedig a produkciók akár színvonalukat és hatásukat tekintve is kinőhetnek az iskolai keretek közül, ahogyan az utóbbi időben szép számban láthattunk rá példát. Az itt következő kritika két olyan előadással foglalkozik, amely az esetleges hibák mellett is érdemesnek bizonyult a figyelemre. A fesztiválon bemutattak még egy produkciót, a Freiburgi Zeneművészeti Főiskola hallgatói Cimarosa A titkos házasság című operáját adták elő, ám azt a kritikusnak legjobb szándékai ellenére sem sikerült egy felvonásnál tovább néznie, így természetesen nem lenne ildomos értékítéletet mondani róla.

Jelenet A vihar kapujában előadásából (fotó: Zeneakadémia / Posztós János)

A budapesti vizsgaelőadáson egy több zeneszerző által írt darab került színre, amelyet a fiatal művészek már játszottak a Pécsi Nemzeti Színházban, így szerezhettek benne némi rutint, még ha más szcenikai körülmények között is. Ennek meg is lett az eredménye, örvendetesen magas színvonalú, élvezhető teljesítményt nyújtottak.

Jó látni – és még inkább hallani –, hogy az operaszakon idén is ígéretes a felhozatal. Természetesen nem bocsátkoznánk jóslatokba a növendékek későbbi karrierlehetőségeit illetően, ám mindannyian méltóképpen hozzájárultak az est sikeréhez.

Biológiai adottságokból kifolyólag a férfiszereplők (Bartos Barna, Erdős Róbert és Kósa Lőrinc) kevésbé érett hanggal rendelkeznek, de így is élvezetes teljesítményt nyújtottak. Az énekesnőkkel más a helyzet: nagyon különböző, de értékes hanganyag birtokosai. Kissjudit Anna különlegesen gazdag, telt mélységei már valóságos rajongótábort szereztek, a fiatal művésznek most is emlékezetes élményt jelentett minden megszólalása. Topolánszky Laura a nyári operavizsgán egészen más hangtartományban mutatta meg stílusérzékét és muzikalitását, a magasabb regiszterben nyújtott vokális teljesítménye alapján a jövőben is kíváncsiak leszünk rá.

Jelenet A vihar kapujában előadásából (fotó: Zeneakadémia / Posztós János)

Nemcsak az énekesekről kaphattunk képet ezen az estén: betekintést nyerhettünk összesen hét fiatal zeneszerző munkásságába is. A vihar kapujában egy szokatlan dramaturgiájú (és azonos címet viselő) Kuroszava-filmből készült, melyben ugyanazt a történetet mesélik el különbözőképpen a szereplők, így alkalmas alapanyagnak bizonyult ahhoz, hogy több komponista is dolgozzon a zenéjén. A rendezés mellett librettistaként is közreműködő Almási-Tóth András a filmhez képest némiképp változtatott a mű szerkezetén, itt a különböző történetvariánsok nem kaptak egyforma hangsúlyt (a harmadik ezáltal kissé nehezen érthető lehetett azoknak, akik az eredeti művet nem ismerték). Jelentősen megváltozott ugyanakkor a kerettörténet, aligha függetlenül attól, hogy milyen arányban vannak nők és férfiak az operaszakosok között. Színre lépett a fiatalasszony anyja is, akit a valamilyen okból kivétel nélkül elhunyt szereplők kísértenek.

Ennek következtében az opera fő témája nem a valóság eltorzulása és a megismerés korlátozott volta lett; a darab misztikus, végzetszerű, balladai hangvételű szerelmi drámává változott.

Ezt az érzést erősítette az igen sötét színpadkép (Márton Richárd jelmezei) és Lázár Eszter álomszerű koreográfiája. A fiatal zeneszerzők – Bucz Magor, Dankó Richárd, Dobri Dániel, Hodován Milán, Lázár Dániel, Somody Áron és Varga Abigél – különbözőképpen nyúltak a témához, és még ha a produkcióra alakult, alkalmi kamarazenekar nem is állt mindig a helyzet magaslatán (a karmester Sándor Szabolcs volt), hallhattunk néhány érdekes zenei megoldást, kezdve a nyitókép stilizáltan japán világától a szexjelenet archaikusan bárdolatlan hanghatásaiig.

Jelenet A vihar kapujában előadásából (fotó: Zeneakadémia / Posztós János)

Klasszikusabb repertoárból választott a Drezdai Zeneművészeti Főiskola, habár Darius Milhaud Le Pauvre matelot című operája nem túl gyakran kerül színre. A Jean Cocteau librettójára készült alkotás bizarr eseménysort vonultat fel (nekünk, Magyarországon Pintér Béla Parasztoperája juthat eszünkbe róla): a feleség tizenöt év várakozás után egy félreértés miatt épp férjét öli meg a pénzéért.

Barbara Beyer lecsupaszított, a fekete és a fehér kontrasztjára épülő rendezése nem adott sok támpontot, milyen szempontból is kellene ezt a groteszk történetet értelmezni, így a megoldatlanság érzését keltette.

Akadt azonban néhány ígéretes énekes az előadásban: a tenorista Konrad Furian szép hanganyaggal rendelkezik, még ha nem is tudja száz százalékban uralni, Paulina Bielarczyk pedig a jó drámai szopránná válás lehetőségét rejti magában.

Jelenet a Drezdai Zeneművészeti Főiskola Puccini-Milhaud-előadásából (fotó: Zeneakadémia / Felvégi Andrea)

Sokkal nagyobb élményt nyújtott a Gianni Schicchi előadása, annak ellenére is, hogy mindössze zongorakísérettel hangzott el, és a produkcióban éppen az áriák sikerültek a leggyengébben. A fennmaradó részben azonban a legjobb értelemben vett csapatmunkát láthattuk, a fiatal művészek színesen, igényesen énekeltek és játszottak. Az estnek ebben a felében a rendezésre sem lehetett panaszunk, a poénok működtek, nem váltak erőltetetté, hanem képesek voltak frissíteni a darabbal kapcsolatos eddigi benyomásainkon.

Ritkán lehet szerencsénk ilyen jó arányérzékkel eltalált vígopera-rendezéshez, és természetesen elismerés illeti az akár kis karakterszerepekben is brillírozó előadókat,

legyen szó Seunghun Han egyre részegebb Marcójáról vagy a kelmefestő szerepében Benedikt Schlegel hihetetlen vakarózós magánszámáról (miközben a tanú épp a jegyzőnek próbál mozdulatlan írófelületet biztosítani). Kiváló volt a címszerepet éneklő Kwanghun Mun is, elbohóckodás helyett megmutatta a figura férfierejét. A zenei élmény teljességéhez a zongorakísérő Jaeun Kim és a karmester Tim Fluch járult hozzá.

Jelenet a Drezdai Zeneművészeti Főiskola Puccini-Milhaud-előadásából (fotó: Zeneakadémia / Felvégi Andrea)

Ismeretlen műveket vagy előadókat megtekinteni mindig rejt némi kockázatot magában, ám az idei Operavizsga-fesztivál is bizonyította, miért érdemes mégis nekivágnunk: még ha nem is tökéletes minden, az elkészült produkció újdonsága, eredetisége, frissessége felidézheti bennünk, miért is szeretjük annyira az opera műfaját.

Fotók: Zeneakadémia / Felvégi Andrea (Le Pauvre matelot; Gianni Schicchi); Zeneakadémia / Posztós János (A vihar kapujában)