Ritkán fordulunk közvetlenül az Olvasókhoz – a rendkívüli helyzetre való tekintettel most kénytelenek vagyunk megtenni
Kedves Olvasóink!
Az elmúlt hetekben mindannyiunk élete gyökeresen megváltozott. Aligha igényel különösebb magyarázatot, hogy ez mit jelent szerkesztőségünk számára: mindaz, ami tizennégy éve az Opera-Világ legfontosabb célja, vagyis a hazai és a külföldi operaélet kritikai szemléje – egyszerre lehetetlenné vált, hiszen a nemzetközi operaélet határozatlan időre szünetel.
Mit tehet ilyen helyzetben az a néhány lelkes újságíró, aki nem csupán Önöket szeretné továbbra is olvasnivalóval ellátni, de saját magával is szeretné elhitetni: mindez csak ideiglenes állapot, és van értelme az eddigi keretek fenntartásának?
Nos, az elmúlt két hétben közelmúltbeli eseményekről jelentettük meg „kifutó” cikkeinket, amelyeknek átfutási ideje akár normál ügymenetben is elhúzódhatott volna ennyi ideig. A következő időszakban (szintén egy-két hétig) „hiánypótló” napokat tartunk: számos olyan esemény zajlott januárban és februárban, amelyen ott voltunk, szerettünk is volna írni róla, sőt adott esetben a cikk is elkészült, de a megjelenés különböző okokból elmaradt. Most itt az alkalom, hogy pótoljuk ezeket! Így rövidesen olvashatnak majd a Zeneakadémia féléves operavizsgájáról, a Müpa Bellini-előadásáról és a müncheni Kékszakállú-premierről.
Utána pedig… írjuk, ami nekünk fontos, ami az élő előadások nélküli napokban elérhető, s ami az Önök érdeklődését is felkeltheti. Írunk, mert meggyőződésünk, hogy a járvány túlélésének egyik eszköze, ha rendületlenül hiszünk a kultúrában és a humanitásban – melyek egyik legcsodálatosabb szülötte az opera.
Az Opera-Világ szerkesztői