– az 1937-es Bohémélet első Mimijére emlékezünk – JÁNOSI ILDIKÓ írása
Dobay Lívia az 1930-as és 40-es évek kiemelkedő lírai szopránja volt, akit „szinte érzéki szépségű” hangja, kiváló színészi képességei és nem utolsósorban attraktív külseje a magyar opera csillagai közé emelt.
1912. május 15-én született Budapesten. Apja kereskedő volt, anyja zenekedvelő családból származott, ahol az éneklés kísérte a mindennapi életet. A kis Lívia is már korán zenei képzésben részesült: hároméves korától zongorázni tanult, s annyira tehetséges volt, hogy csodagyereknek könyvelték el, miután 1916-ban első zongorai hangversenyét adta a Budapesti Vigadóban. (A négyéves kislányt a koncerten egy külön magasított zongoraszékre kellett felemelni.)
A középiskola elvégzése után a Zeneakadémia ének tanszakán folytatta tanulmányait Szabados Béla növendékeként, de tanára volt Hubay Jenő és Ungár Imre is. Közben 1932-ben Olaszországban képezte magát, majd 1933 júniusában megszerezte operaénekesi diplomáját.
Diplomakoncertje után rögtön szerződtette a Magyar Királyi Operaház, amelynek 1956-ig volt tagja. Nedda (Leoncavallo: Bajazzók) szerepében debütált, s néhány év alatt a dalszínház vezető lírai szopránja lett, aki elsősorban Puccini-operákban nyújtott világviszonylatban is nagyszerű alakításokat. Édes csengésű és rendkívül árnyalatgazdag hangja kiváló színészi képességekkel párosult; ő volt talán a legjobb Mimi és Pillangókisasszony, de minden idők egyik legjobb Alice Fordja (Verdi: Falstaff) is a magyar operaszínpadon.
1930-as években vendégszerepelt a Bécsi Operában Pillangókisasszony és Mimi szerepében, majd Amerikában a St. Louis Grand Opera hívta meg vendégszereplésre.
1934-ben a huszonkét éves szoprán főszereplésével rendezte meg Nádasdy Kálmán a Pillangókisasszony emlékezetes felújítását, s Dobay Lívia méltán került már ebben az évben a Színházi Élet címlapjára. A magas színvonalat tartotta, sőt fokozta más szerepeiben is: A rózsalovag Sophie-jaként vagy az Azra című Zádor Jenő-opera Leilájaként.
Emlékezetes Zdenkát alakított az Arabella 1934. december 28-i magyarországi bemutatóján: „Egy bővérű színésznő, ki ebben az igényes szerepben teljesen kiigazodik. Nagy benyomással hat a magasságban csillogó hangja, kifinomult színjátéki képessége, s éneklése magas minősége is. Ettől a fiatal művésznőtől még sokat fogunk várni” – méltatta az egyik kritika. Repertoárját gazdagította még Agáta (Weber: A bűvös vadász), Liu (Puccini: Turandot); Thaïs (Massenet); Wellgunde (Wagner: A Rajna kincse, Az istenek alkonya) szerepeivel.
Közben kirándulást tett az operett műfajába is: 1934-ben elénekelte Lehár Giudittájának címszerepét, majd a Magyar Királyi Operaház 1937. januári Sybill-előadásában a szubrett szerepet játszotta Laurisin Lajos oldalán. Még egy kis film-közjáték is színesíti pályáját: a Duna-parti randevú című magyar film bárjelenetében ő volt az énekesnő, akitől hallhattuk Hajdú–Zágon-slágert: „Mi kéne nékem, hogyha volna egy Duna-parti randevú?”
1937. május 11-én került sor a Bohémélet – azóta legendássá vált, máig is futó – felújítására, Nádasdy Kálmán új rendezésében, ifj. Oláh Gusztáv díszleteivel, Márk Tivadar kosztümjeivel.
„Májusi szenzációja az Operaháznak a Bohémélet felújítása, amelynek különleges érdekességét az adja, hogy Puccini zenekarát Dobrowen vezényli. A premierrel felérő repríz szereposztása élmény az opera minden ínyencének. Pataky Kálmán Rodolphe-ján és Székely Mihály Colline-ján kívül a főszerepek új kezekben vannak: Mimi – Dobay Lívia; Musette – Osváth Júlia; Schaunard – Lendvai Andor; Marcel – Losonczy György” – adja hírül az akkori műsorújság, a Magyar Színpad beharangozó cikkében.
Dobay Lívia 1987-ben – egy Dalos Lászlóval készült beszélgetésben – így emlékszik vissza erre az előadásra: „Nádasdy Kálmánnak köszönhetem Mimit, hiszen az igazgatóság fordítva osztotta ki a két női szerepet, ő azonban ragaszkodott hozzá, hogy én legyek Mimi. Egyáltalán: mindent Nádasdy Kálmánnak köszönhetek… A kritikák közül legszívesebben Egyed Zoltán szavaira emlékszem: »Mimi olyan, mint egy kis ázott veréb, akiért megszakad az ember szíve…« A Színházi Élet 1937. évi 22. számának címlapján, Mimi kosztümjében lehetett engem látni. (…) Egyszer Budapesten járt Johnson, a Metropolitan akkori igazgatója, látta Mimimet, és szerződtetett. Csak kitört a háború…”
S ezzel a világkarrier lehetőségei megsemmisülnek, amit tetéz, hogy 1941-től itthon is megszűnnek Dobay Lívia operaházi fellépései. A III. zsidótörvény életbelépése után – sok neves kollégájával egyetemben – egy ideig csak az OMIKE Operaegyüttes Goldmark-termében léphetett fel, a háború után tért vissza az Operaház színpadára. 1947 után a kommunista rendszer lezárta a magyar határokat, így lehetetlen volt bármilyen utazás, illetve fellépés Európa zenei kulturális központjaiban.
Sajnos a kiváló énekesnő alig 44 évesen be is fejezte operai pályafutását: 1956-ban menekülni kényszerült Budapestről, majd egy év múlva véglegesen visszavonult az énekléstől. Bécsben telepedett le családjával, itthon pedig lassan megfeledkeztek róla. Az évek múltán fia megházasodott, a legendás karmester, Fricsay Ferenc lányát vette feleségül és Svájcban telepedett le. (Dobay Lívia és Fricsay Ferenc egy időben tanultak a Zeneakadémián és ugyanaz nap nyerték el diplomájukat Richard Fricsay igazgatósága alatt. Később együtt dolgoztak az Operaházban is.) A művésznő kettesben élt férjével bécsi lakásukban, majd férje halála után – maga is hajlott korba jutva – feladta lakását, és a Hartneckerstrassén lévő nyugdíjasotthonba költözött.
A magyar operaélet egykori fényes csillaga 2002. július 16-án, röviddel a 90. születésnapja után hunyt el. Sajnos kevés felvétel őrzi hangját, ugyanis disszidálása után a magyar kormány elrendelte az összes létező hanganyaga megsemmisítését. Emiatt széles repertoárjából és gyönyörű hangjából alig maradt a következő nemzedékek számára.
A Fricsay Ferenc emlékét őrző honlapon Dobay Líviáról is található anyag, s ezek között szerencsére akad egy hangfelvétel is.