A világhírű szoprán augusztus 20-án a Sándor-palotában vehette át a legmagasabb magyar állami kitüntetést
Augusztus 20., az Államalapítás ünnepe alkalmából Áder János köztársasági elnök a Sándor-palotában átadta a Szent István-rendet. Az idei díjazottak egyike Marton Éva operaénekes, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritája, aki „a magyar klasszikus zeneművészet rangját erősítő páratlan nemzetközi pályafutása során nyújtott elsöprő sikerű címszerepei, a világ legrangosabb színpadain ünnepelt világsztárok kiváló partnereként évtizedeken át színre vitt emlékezetes alakításai, művészetének lenyomatát őrző nagyhatású felvételei, valamint az újabb énekművész-nemzedékek felkészítését odaadóan szolgáló művésztanári munkája, illetve a magyar művészeti közéletet gazdagító tevékenysége elismeréseként” kapta az elismerést.
Marton Éva 1943-ban született Budapesten. A zeneakadémián folytatott tanulmányait követően 1968-ban szerződtette a Magyar Állami Operaház, ahol kisebb feladatokat követően csakhamar főszerepekben lépett színpadra: énekelte a Manon Lescaut, a Tosca és a Rodelinda címszerepét, az Anyegin Tatjánáját vagy A Rajna kincse Freiáját. 1972-ben szerződött Frankfurtba, ami egyben világkarrierjének kezdetét is jelentette: néhány éven belül rendszeres fellépője lett a világ vezető operaszínpadainak és fesztiváljainak, köztük a milánói Scalának, a Bécsi Állami Operaháznak, a New York-i Metropolitannek, a Salzburgi és a Bayreuthi Ünnepi Játékoknak.
A nemzetközi színpadokon elénekelt szerepei közül három vált emblematikussá: Puccini Toscája és Turandotja (utóbbit Otto Schenk Bécsben és Franco Zeffirelli New Yorkban egyenesen neki rendezte), valamint Richard Strauss Élektrájának címszerepe, melyet Harry Kupfer emlékezetes bécsi előadásában formált meg maradandóan. (A darabnak egyébként a másik két női szerepét, Khrüszothemiszt és Klütaimnésztrát is elénekelte pályafutása során.)
A Magyar Állami Operaházzal a ’70-es években megszakadt kapcsolatát 1986-ban újította fel, amikor Turandotként vendégszerepelt az Erkel Színházban. Ezt követően több-kevesebb rendszerességgel fellépett a budapesti operaszínpadon, többek között Tosca, Santuzza, Erzsében, Brünnhilde szerepében. 2004-ben több évtized után két premierje is volt a színházban: Wagner Lohengrinjének Ortrudját és Janáček Jenůfájának Kostelničkáját énekelte, az utóbbiban minden korábbit felülmúló kritikai és közönségsikert aratva. Legutóbb 2011-ben a Bánk bán Gertrudjaként lépett fel az Operaházban, ahol két évvel később ünnepi gálaesttel köszöntötték kerek születésnapja alkalmából.
Énekesi pályája mellett éveken át vezette a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének tanszékét, ahol jelenleg professor emeritaként oktat. 2014-ben megalapította a Nemzetközi Marton Éva Énekversenyt, melyet második alkalommal néhány hét múlva rendeznek meg Budapesten. 2005-től több éven keresztül művészeti vezetője volt a miskolci Bartók Plusz Operafesztiválnak.
Marton Éva számos díj és elismerés birtokosa: a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének és Középkeresztje a Csillaggal kitüntetésének birtokosa, a Nemzet Művésze, Kossuth- és Prima Primissima-díjas, a Magyar Corvin-lánc birtokosa, Budapest, Miskolc és Ferencváros díszpolgára.
A Szent István-rendet 2011-es újraalapítása óta először kapta meg operaénekes. A jelenlegi szabályozás szerint a legmagasabb állami elismerésnek számító kitüntetést 2013-ban Egerszegi Krisztina úszó és Lámfalussy Sándor közgazdász, 2014-ben Kertész Imre író és Rubik Ernő feltaláló, 2015-ben Polgár Judit sakkozó és Eötvös Péter zeneszerző, idén pedig – Marton Éva mellett – Makkai Ádám költő, nyelvész vehette át.
MTI