Jeles operaénekesi karriert futott be, mégsem elsősorban hangja miatt emlékeznek rá
Elhunyt Claude Heater amerikai operaénekes, aki előbb baritonként, majd tenorként futott be jeles nemzetközi karriert az 1960-as évektől kezdve. A kaliforniai Oaklandben született mormon családban, 1927-ben; karrierjét a Broadwayn kezdte baritonistaként 1950-ben. 1952-ben fellépett Bernstein Trouble in Tahiti című operájának ősbemutatóján; ugyanebben az évben Olaszországba ment, hogy operaénekessé képezze magát, s nem sokkal később már főszerepeket is énekelt az ekkor Herbert von Karajan vezette Bécsi Állami Operaházban, de állandó fellépője lett a San Franciscó-i Operának is.
1961-től három éven keresztül átképezte a hangját, majd tenorként tért vissza a színpadra. Ebben a minőségében elsősorban Wagner-tenorként lett elismert: főszerepeket és karakterszerepeket egyaránt énekelt a világ vezető operaszínpadain. Hosszabb időn át kötődött a müncheni Bajor Állami Operaházhoz, de eljutott a Bayreuthi Ünnepi Játékokra is, ahol A walkür Siegmundját és a Trisztán és Izolda Melotját énekelte (ez utóbbit Karl Böhm bayreuthi lemezfelvétele is megörökítette). A Magyar Állami Operaházban is fellépett, Trisztán szerepét énekelte 1970-ben Delly Rózsi partnereként.
Heater az 1970-es években vonult vissza a színpadtól, ezután tanítással foglalkozott, rövid ideig operaigazgatóként tevékenykedett, illetve jelöltként indult az 1992-es kongresszusi választásokon (sikertelenül). A legszélesebb körű ismertséget azonban nem operaénekesi karrierjének köszönhette, hanem annak, hogy ő alakította Jézust a Ben Hur című, 1959-ben bemutatott szupermoziban, mely máig a filmtörténet egyik legsikeresebb alkotása. Ez a szereplés még akkor is kitörölhetetlenül él a filmrajongók emlékezetében, ha egy korlátozó törvény miatt a filmben nem volt látható a művész arca, s neve ennek következtében a stáblistán sem szerepelt.
Claude Heater 2020. május 20-án, kilencvenkét éves korában hunyt el San Franciscóban.