Húsz év után ismét műsorra tűzi Verdi operáját a Magyar Állami Operaház.
A Simon Boccanegra eddig mindössze két rendezésben szerepelt az Operaház színpadán 1937-es hazai bemutatója óta: Oláh Gusztáv és Mikó András színrevitele után most Ivan Stefanutti rendezi az előadást, valamint ő vállalta magára a díszletek és jelmezek megtervezését is. Októberben összesen nyolc alkalommal látható az új produkció, két szereposztásban, három karmesterrel. Október elsején mutatkozik be az egyik szereposztás Győriványi Ráth György vezényletével, október 16-án a másik énekesgárda lép színpadra Kocsár Balázs zenei irányítása alatt, majd a széria utolsó, október 26-i előadását vezényli Sándor Szabolcs. (Előadások: október 1., 4., 7., 13., 16., 18., 21., 26.)
A Simon Boccanegra is olyan darabja a Verdi-életműnek, amelyet a Macbeth-hez hasonlóan jóval a bemutató után (esetünkben 23 évvel később) dolgozott át a szerző. A Boccanegra így nyerte el ma is játszott formáját (az első változattól az első felvonásban különbözik leginkább), és ez az új verzió vitte sikerre a művet, azóta is ezt játsszák világszerte.
A címszerepben először Alexandru Agache mutatkozik be, akinek nemcsak legkedvesebb szerepe Boccanegra, hanem igen gyakran énekelt szerepe is: legalább húsz különféle produkcióban öltötte már magára a doge jelmezét. Partnere Fiesco szerepében Giacomo Prestia lesz, aki szintén nem először találkozik a darabbal, illetve Lukács Gyöngyi, aki részese volt a legutóbbi felújításnak 1990-ben, ám azóta nem énekelte Amelia Grimaldi szerepét. A hónap második felében Fokanov Anatolij szólaltatja meg a címszerepet, mellette Rácz István lesz Fiesco, Magyari Eszter pedig Amelia. Gabriele Adorno szerepében Pataki Adorján és Fulvio Oberto látható, az intrikusokat, vagyis Paolót Alik Abdukayumov és Szegedi Csaba, Pietrót Bakonyi Marcell és Clementis Tamás alakítják.
A rendező nem Verdi korából, hanem a darabban szereplő korszakból indult ki, vagyis a középkori miliő határozza meg rendezésének látványvilágát: a hiedelmek és babonák világa. Elszakad tehát az opera leggyakrabban látható színpadi megoldásaitól: nem a politikai harcokat és nem is az emberi drámát helyezi a középpontba, inkább a meseszerűséget akarja bemutatni. A rendező gondolatait olvashatják az Operaház honlapján, ám azok kedvéért, akik csak most ismerkednek a darabbal, az alábbiakban összefoglaljuk a cselekmény legfontosabb elemeit.
Az opera három felvonásból és egy prológusból áll. A prológus és az első felvonás között eltelik körülbelül húsz év.
Prológus
Genovában vagyunk, ahol az éhező köznép a nemesek ellen fordul, és Fiescót, a dogét és híveit el akarják üldözni a városból. Paolo szítja a lázadást, és azt reméli, hogy Boccanegra hatalomra kerülésével neki is jut valami – ahogy ezt a nép fia, a kalóz Boccanegra meg is ígéri neki. Simont valójában nem a doge hivatala érdekli, csak a jelenlegi doge, vagyis Fiesco lánya, Maria, akit elválasztott tőle a zord apa. Simon alacsony származására Fiesco szemében nincs bocsánat, saját lányát is képes bezárva tartani, hogy a szerelmeseket elválassza. A két férfi találkozik ezen a baljós éjszakán, de mindketten titkot őriznek. Fiesco éppen leányát kísérte utolsó útjára, hiszen Maria meghalt. Tőle búcsúzik egy basszus-slágeráriában. Boccanegra erről még semmit sem tud, ő azért keresi fel Fiesco házát, hogy láthassa végre kedvesét. Kapcsolatukból született egy gyermek, akit Boccanegra nevelt, azonban ezt a kislányt elrabolták, és Simon sem tudja, mi történt vele. A két rivális tehát találkozik, Simon Fiesco bocsánatát kéri, ám az megtagadja tőle, végül egy feltételt szab: Simon adja át neki az unokáját. A kalóz kénytelen bevallani, hogy a gyermek eltűnt, ám Fiesco nem hisz neki. Boccanegra egyedül marad, és belép a házba, amely korábban mindig zárva volt előtte. Hamarosan rádöbben, miért: meglátja Mariát a ravatalon. Ebben a pillanatban emeli őt a népakarat a doge székébe…
I. felvonás
Az eltelt húsz év alatt a hajdani kalózból tisztes uralkodó lett, ám az ellentétek a nemesek és a plebejusok között ismét fellángolnak. Az elrabolt kislány Amelia Grimaldi néven él a Grimaldi-családnál, ám ő maga is sejti, hogy nem a vér szerinti szülei nevelték fel. És nem ő az egyetlen, aki álnéven él a városban: Fiesco – bukása után – Andrea néven szerzetesként bujkál, és várja, hogy visszavághasson. Paolo kancellár lett Boccanegra mellett, és szemet vetett Ameliára – azt reméli, a doge megkéri számára a lányt. Ám a történelem közben ismétli önmagát: Amelia, a kalóz lánya egy ifjú nemesbe, Gabriele Adornóba lesz szerelmes, éppen abba az ifjúba, aki Andrea-Fiescóval együtt Boccanegra ellen szövetkezik. Adorno persze nem is sejtheti, hogy kedvesének édesapja a doge, hiszen ezt még maga Simon sem tudja. Itt az ideje, hogy apa és lánya találkozzanak: Simon felkeresi Ameliát, hogy megkérje őt Paolo számára. A lány nemet mond, és azt is elárulja, hogy nem Grimaldi-lány. Emlékeikből, illetve az anyja arcképével díszített medál segítségével rádöbbennek, hogy Amelia valójában Boccanegra elrabolt lánya (akit egyébként Mariának hívnak, az anyja után). Ezek után a doge természetesen nem adja a lányát Paolónak, aki ezért ellene fordul, és megkísérli elraboltatni Ameliát. A lányrablást Adorno megakadályozza, ám közben megöl egy embert, így tettéért halál várna rá. Amelia kiáll kedveséért, és elmondja, hogyan támadták meg. Boccanegra rögtön tudja, hogy csak Paolo lehetett, aki a rablást megszervezte, de még nem árulja el magát Paolo előtt. Gabriele és Andrea börtönbe kerül, amíg az ügy tisztázódik. És ott, a tanácsteremben, plebejusok és patríciusok között Simon átkot mondat Paolóval saját fejére – és Paolo kénytelen engedelmeskedni, hogy ne árulja el magát.
II. felvonás
Paolo nem szabadulhat a gondolattól, hogy önmagát átkozta meg, és most már minden eszközzel azon van, hogy Boccanegrát elveszejtse. Lassan ölő mérget tölt a poharába, majd a rab Andreát és Gabriele-t hívatja: vegyék be őt is a lázadók közé. Fiesco-Andrea elutasítja, ám az ifjú Adorno elhiszi Paolónak, hogy Amelia a doge kedvese lett. Féltékenységében áriát énekel, majd az érkező Ameliát vádolja meg. A lány – apjának tett ígéretéhez híven – nem árulja el, hogy milyen kapcsolat fűzi Boccanegrához, így nem tudja lecsillapítani az ifjú indulatait. Éppen csak el tudja rejteni a belépő Boccanegra elől, akinek kezében ott az összeesküvők listája, természetesen rajta Adorno nevével. Amelia könyörög kedvese életéért, Simon pedig megissza a mérget, majd elalszik. Ekkor ront rá Gabriele, hogy megölje, ám Amelia megakadályozza. Így már kénytelenek elárulni, hogy milyen családi kapocs van köztük, és ezután Gabriele sem akarja megölni leendő apósát, sőt: melléáll, és próbálja békíteni a lázongó nemeseket.
III. felvonás
Boccanegra végre a halálba küldi Paolót – csakhogy már későn. Andrea-Fiescót, akit még mindig nem ismert fel, szabadon engedi. Paolo a halála előtt még elárulja Fiescónak, hogy megmérgezte a dogét. A méreg már hat, amikor Fiesco felfedi magát Simon előtt. Sok év ellenségeskedés után a két férfi végre kibékül, amikor Simon elárulja Fiescónak, hogy a régen keresett unokája nem más, mint Amelia Grimaldi. Közben Gabriele és Amelia az esküvőjükről érkeznek vissza a palotába, ahol Amelia haldokló apját találja. Boccanegra a lánya karjai közt hal meg, miután Adornót nevezte meg utódjául.