Hetedik alkalommal kerül megrendezésre július 31. és augusztus 2. között a Tisza-tavi Fesztivál. Az egyre népszerűbbé váló esemény főszervezőjével, Debreczeni Ildikóval beszélgettünk. VONA ILDIKÓ interjúja
– Hogyan nyerte el mai formáját a Természet Operaháza névvel is illetett Tisza-tavi Fesztivál? Nem operafesztivál, de mégis sok köze van az operákhoz…
– Én szolnoki vagyok, ott élek, dolgozom. Van egy hatvanegy főt számláló csapatom, a Jelmezart stábja, és tizennégy éve olyan neves operaházaknak készítünk jelmezeket, mint például Bayreuth, a Deutsche Oper Berlin, a New York City Opera, Köln, Oslo, Budapest operaházai. Nálam az opera szeretete így kezdődött, a munkám révén magával ragadott a műfaj. Minden évben elviszem a kollégáimat csapatépítésre, és egyszer körbebicikliztük a Tisza-tavat. Meghívtam három énekes barátomat, illetve a Bartók Béla Kamarakórust, akik a vízpart különböző pontjain vártak bennünket minikoncertekkel. Annyira jól sikerült a túránk, hogy úgy gondoltam, érdemes lenne ezt továbbgondolni, és egy olyan rendezvényt szervezni ide, amely ötvözi a kultúrát, a sportot, a turizmust. Ehhez adják a keretet az operák, de többféle műfajt belecsempésztem a programba.
– Mi fogta meg ennyire a Tisza-tavi tájban?
– Először a családommal jártam itt nyolc évvel ezelőtt, és teljesen elbűvölt a csodálatos növény- és állatvilággal rendelkező természeti környezet. Bár ez egy mesterséges tó, de az évek során nagyon szépen kinőtte magát. Amikor megláttam, rögtön azt mondtam: szervezni kell ide valamilyen eseményt, hogy ezt mások is lássák.
Akkoriban már nagyon kevesen voltak a tó környékén, ezért úgy gondoltam, egy zenés rendezvénysorozattal vissza lehetne csábítani az embereket.
– Tiszafüred a fesztiválközpont?
– Igen. A Morotva Kerékpáros Pihenőpark, ami egy félsziget. Ott tartjuk a gálakoncertet, és szintén Füredről indulnak a kerékpáros, valamint a hajós túráink is.
– Meséljen picit ezekről!
– A nyitónapi gálakoncert évek óta a tiszafüredi nyár egyik legexkluzívabb eseménye. Idén a fellépők között van Miklósa Erika és Horváth István operaénekes, Horgas Eszter fuvolaművész és a Szolnoki Szimfonikus Zenekar. Szombaton kerül megrendezésre a Tour D’Opera elnevezésű kerékpáros túra, vasárnap pedig a Boat D’Opera csónakos túra. Mindkét programban előadók várják egy-egy produkcióval a résztvevőket az egyes állomásokon, és közben körbe lehet tekerni, illetve csónakkal bejárni a Tisza-tavat.
– Bringás koncert? Jól hangzik…
– Ezt úgy kell elképzelni, hogy van kilenc település, egymástól körülbelül hét-hét kilométernyi távolságra, és mi megállunk a kilenc településen. A teljes túra 67 km hosszú, ezért is találtuk ki a pihenőpontokat, ahol a vízparton várnak bennünket a művészek, és a természetes környezetben előadják a kis koncertjüket. Ilyenkor a bringások lerakják a bringákat, plédekre ülnek, vagy a fűben hasalva hallgatják a produkciókat. A Boat D’Opera nevű túránkon a félszigetről indulva, 300 csónakkal végighajózunk a gyönyörű lagúnákon, és itt-ott kikötünk zenét hallgatni. A parton fogadnak bennünket a fellépő művészek, tehát tematikájában ugyanaz, mint a kerékpáros túra.
Különböző műfajok vannak jelen az állomásokon: egyik helyen operaénekesek, a másikon néptáncosok, a harmadikon klezmerzenekar, a negyediken hangszeres szólisták szórakoztatják a vendégeket. Nagyon színes a paletta.
– Kik léptek fel az elmúlt években?
– Nem tudok mindenkit felsorolni fejből, mert rengeteg művész járt nálunk az eltelt hat évben. Operaénekesek közül fellépett Pitti Katalin, Miklósa Erika, Rost Andrea, Molnár Levente, Bakos Kornélia, Bretz Gábor, Vizin Viktória, Nyári Zoltán, Hábetler András, Fodor Beatrix, Mester Viktória, Szegedi Csaba, Boncsér Gergely, Rőser Orsolya Hajnalka, Bátki-Fazekas Zoltán és Kristin Sampson világhírű szoprán, aki New Yorkból fogadta el a meghívásunkat. De itt volt még Lajkó Félix, Edvin Marton, St. Martin, Rákász Gergely, Snétberger Ferenc, Falusi Mariann, Mahó Andrea, Szirtes Edina Mókus, az ExperiDance táncegyüttes, a Budapest Klezmer Band, a Virtuózok című műsor ifjú tehetségei.
– Kristin Sampsonnal hol sikerült összetalálkozni?
– Említettem, hogy a cégem nagyon sok operaháznak dolgozik. Tizennégy éves munkakapcsolat fűz a New York City Operához, így alakult ki a barátság Kristinnel. Meghívtam tavaly, ő pedig nagyon boldogan jött. Somogyi-Tóth Dániel orgonakíséretével és a Debreczeni Kodály Kórus közreműködésével adott egy csodálatos koncertet a tiszafüredi református templomban, ahol Bach-, Händel-, Mozart-szerzeményeket énekelt.
– Szikora János rendezésében mutatták be 2016-ban Purcell Dido és Aeneas című operáját. Milyen emlékek fűződnek hozzá? Elég kalandosra sikeredett a premier…
– Bizony! Az eredeti külső helyszín – ami a csónakos túra egyik állomása lett volna – elázott a szakadó esőben.
Óriási vihar tört ki, dörgött, villámlott. Be kellett húzódnunk egy biztonságos épületbe, így végül az abádszalóki önkormányzat egyik termében tudtuk megtartani az előadást.
Gyorsan orvosoltuk a váratlanul fellépő problémát, de roppant kellemetlen volt, mert éppen akkor történt, amikor a New York City Opera igazgatója, Michael Capasso eljött megnézni a produkciót.
– Zarándy Ákos UKIHASI című operája is hallható volt a fesztiválon. Hogyan került a programba egy kortárs szerző műve?
– Egyik rokonom hívta fel a figyelmem erre a tehetséges fiatalemberre és japán témájú kompozíciójára. Nem könnyen fogyasztható muzsika – nincs benne olyan fülbemászó dallam, amit elég csak egyszer hallani, és már fütyülik az emberek az utcán –, viszont abban a természeti közegben, ahol nálunk bemutatásra került, egészen meditatív zeneként hatott minden részlete. Imádta a közönség.
– Jelentős eseménynek számított a Magyar Állami Operaház művészeinek 2017-es fellépése…
– Tiszanána-Dinnyésháton van a szülőfaluja Kovács Eszter Liszt Ferenc-díjas operaénekesnek, akire mi nagyon büszkék vagyunk, hiszen ő Bayreuthban is énekelt Wagnert. Fontos állomása a bringás túránknak ez a település, itt adott koncertet a Magyar Állami Operaház Zenekara és Rőser Orsolya Hajnalka, Boncsér Gergely, Bátki-Fazekas Zoltán. A műsorban részletek hangzottak el Kodály két színpadi darabjából (Háry János, Székelyfonó), Mozart Don Giovannijából, Bizet Carmenjéből, Verdi Rigolettójából.
– Önöknek van Operaudvar nevű rendezvényük is, ugye?
– Igen, csak annak Szolnokon van a helyszíne. Tavaly júniusban rendeztük meg először, és előzetes promóciónak szántuk a Tisza-tavi Fesztiválhoz.
Sajnos Szolnokon nincs operajátszás a helyi teátrumban, de a közönség részéről lenne rá igény. Ezt bizonyítja, hogy a négynapos programunk minden eseménye teltházzal ment.
Az én jelmezkészítő műhelyem szemben van a Szigligeti Színházzal, és egy gyönyörű udvar is tartozik az épülethez, ezért gondoltam: kinyitjuk a nagykapunkat, kialakítunk egy ideiglenes nézőteret, operaénekeseket hívunk, és csinálunk egy hatalmas operaünnepet. Idén a Tiszavirág Fesztivál keretein belül szerettük volna ismét megrendezni, de mivel az elmaradt, így mi is lemondtunk az idei Operaudvarról, de jövőre mindenképpen tervezzük, mert rengeteg visszajelzést kapunk, hogy Szolnok városa igényt tartana rá.
– A Tisza-tavi Fesztivál mindig háromnapos?
– Tavaly volt egy negyedik, családi napunk is, de ezt idén nem mertem vállalni, a koronavírus nagyon megnehezítette a dolgunkat. Május 31-ig várnunk kellett, hogy egyáltalán megtarthatjuk-e a rendezvényt. Mi már szeptember-októberben összeraktuk a programot, így június elején csak a képzeletbeli startgombot kellett megnyomni az indításhoz.
– Milyen járványügyi biztonsági előírásokat kell betartani?
– Minden programunk kültéri rendezvény, ami jelentősen megkönnyíti a dolgokat. A gálakoncerthez béreltünk egy nagy sátrat a Fővárosi Nagycirkusztól, ezt kifeszítjük a színpad és a nézőtér fölé, így nem kell a sportcsarnokba bemenni eső esetén.
Figyelünk a vendégeink és a saját egészségünk megóvására, ezért a mosdókban mindenhol ki lesz téve a kézfertőtlenítő. Jelenleg nem kötelező a maszk, de mi mindenkinek fogunk adni egyet ajándékba.
– Mennyire elégedett az eddigi fesztiválok eredményeivel?
– Nagyon, mert szépen haladtunk előre az évek során. Jól érezhető a fejlődés, és hatalmas boldogsággal töltenek el a vendégeink részéről érkező visszajelzések is. Többször megtörtént például, hogy odajött egy család a kerékpáros vagy a csónakos túra miatt, és elmondták utána: még életükben nem jártak operaházban, de ebben a környezetben nagyon megérintette őket a műfaj.
– Sikerült a sportot és a zenét ötvözni?
– Igen. Kiemelt feladata rendezvényünknek, hogy felhívja az emberek figyelmét a testmozgás fontosságára. Miklósa Erika az éneklés mellett futással tarja kondiban magát, ezért kitalálta, csinálhatnánk egy operafutást a Tisza-tavi Fesztiválon. Tavaly volt az első ilyen, és most is lesz OPERUN futás vasárnap reggel.
A gyerekek 1 kilométeres távot, míg a felnőttek 10 kilométeres szakaszt tesznek meg a Morotváról indulva a Tisza-tó gátján, Erika pedig fut velük végig.
Minden befutó, aki beérkezik a célba, nagyon szép emlékérmet kap majd ajándékba.
– Operajóga is szokott lenni…
– Vizin Viktória nagy jógás. A legelső rendezvényünkön feltettem neki a kérdést: mi lenne, ha összehoznánk egy operajógát? Tetszett neki az ötlet, így aztán megvalósítottuk olyan formában, hogy Viki énekelt kamarazenekari kísérettel, és az ő kecskeméti jógaoktatója tartotta a gyakorlatokat a jelenlévőknek, akik nagyon élvezték a különleges programot. Sajnos idén elmarad, mert a vírus miatt most nem tartunk családi napot, és eddig mindig azon volt az operajóga.
– A pénteki gálakoncertről már beszéltünk, de kiket hallhat még a közönség idén?
– Érkezik hozzánk többek közt a FareMido Operatársulat, Lőrincz Judit és Turpinszky Gippert Béla operaénekesek, Vásáry André, a Vox Mirabilis Kamarakórus, Kalmus Felicián csellóművész, Sári Évi, Szalonna és bandája, a Band of Streets, az Otherside Music. Egyébként a fesztivál honlapján, illetve a Facebook-oldalunkon minden információ megtalálható a programokról.
– Megtudhatunk valamit a jövőbeli tervekről?
– Pénteken, a gálakoncerten fontos bejelentést teszünk.
Annyi elhangzott korábban ezzel kapcsolatban, hogy más vizekre is fogunk evezni, de ez még titok.
Nagyon boldog vagyok, mert mostanra már sokan látják a rendezvényünk kulturális és turisztikai hozadékát. Természetesen támogatók is kellenek mögénk, különben nem tudunk fejlődni. A jövőt tekintve bőségesen vannak terveink, és bízunk benne, hogy nagyon színvonalas formában folytatjuk majd a hét évvel ezelőtt megkezdett munkát.
Fotók: Tisza-tavi Fesztivál