„Zenekari hangzást akart elérni a zongorán”

2018. szeptember 4.

Varga Gergő Zoltán zongoraművésszel, a Cziffra Fesztivál Országos Zongoraversenyének győztesével VONA ILDIKÓ beszélgetett – elsősorban Liszt Ferenc opera-parafrázisairól

Interjúnk a Miskolci Kamarazenei Nyár keretében műsorra tűzött Liszt Ferenc 1838/39-es árvízi hangversenyei elnevezésű koncert után készült a Magyar Tudományos Akadémia MAB Székházában, az esten elhangzott Donizetti-operaátirat kapcsán.

– Liszt Ferenc 1838/39-es árvízi hangversenyei címmel volt meghirdetve a mai rendezvény. Mit kell tudni róla?

– 1838-ban hatalmas árvíz volt Pesten, megáradt a Duna, és elöntötte a várost. Liszt ekkor Bécsben tartózkodott, ahol nyolc jótékonysági koncertet adott, és az ott összegyűlt huszonnégyezer aranyforintot felajánlotta a károsultak megsegítésére. Saját szerzeményei mellett Scarlatti-, Beethoven- és Chopin-műveket is előadott, illetve több parafrázist is, amit ő készített, például a Lammermoori Lucia (Donizetti) és A hugenották (Meyerbeer) című operákból.

Varga Gergő Zoltán

– A Lammermoorit játszottad most, A hugenottákat miért nem?

– Bevallom, nagyon csábított a gondolat, hogy mutassuk be mindkettőt Miskolcon, de ennek időbeli akadálya volt. Liszt operaátiratai között vannak öt-hét percesek (például a Rigoletto, Lammermoori Lucia, Ernani), és vannak tizenöt-húsz perc terjedelműek (A hugenották, Don Giovanni, Norma).

A rövideket bárhol, bármikor elő lehet adni, a hosszabbak azonban egészen más feladat elé állítják a zongoristát, hiszen közel húsz percen át le kell tudni kötni a közönség figyelmét.

A mai hangverseny nem mondható hagyományosnak olyan értelemben, hogy a zeneszámok között a műsorvezető hölgy nem a következő darabot konferálta be, hanem részleteket olvasott fel Walter Teréz naplójából. Amikor éppen nem játszottam, én is a nézőtéren ültem, és érdeklődéssel hallgattam az ismeretterjesztő prózai betéteket Liszt életéről, személyéről, a korszakról. Úgy ítéltem meg – és ebben egyetértettünk a szervezőkkel –, ilyen koncertközegbe a hosszúsága miatt nem illik bele A hugenották.

– Azt hallottam: a Lammermoori Luciát a mai alkalomra tanultad meg. Igaz?

– Igen, így van. Donizetti zenéjét nagyon szeretem, számomra ő az olasz operák Schubertje. Liszt népszerű dallamokat vett ki az operából, és úgy dolgozta át, hogy az egésznek a líraisága megmaradt. Tulajdonképpen ez fogott meg. Mindenképpen szerettem volna eljátszani a mostani koncerten.

Varga Gergő Zoltán

– Hogyan fogtál hozzá a tanuláshoz?

– Először mindig megpróbálom a teljes művet leblattolni, hogy legyen róla fogalmam: milyen kihívások vannak benne? A Lammermoori-reminiszcenciák esetében is így történt. Találtam viszont néhány elég nehéz részt, amit nem lehetett csak úgy leblattolni, amiket szépen ki kellett gyakorolni, hogy megszülethessen a kezeim alatt a zene úgy, ahogyan Liszt Ferenc talán elképzelte. Persze akadnak panelek is, ezek sokat segítenek, hiszen olyankor nem hangokban gondolkodik az ember, hanem képekben. Például Desz-dúr futam, C-dúr skála – azokon nem kell sokat agyalni –, viszont a komplikáltabb dolgok is remekül elsajátíthatók, hiszen kézre állnak. Van egy dallam, van egy kíséret, igaz, hogy az lentről fentig bejárja az egész zongorát, és kitekeri néha az ujjaimat, ám jól átlátható, és igazából nagyon hálás és jó játszani.

– Hatvan körüli a száma Liszt operaátiratainak. Mesélnél róluk?

– Fiatal korában készítette ezeket, és igen nehéz darabok. Olyan zeneszerzők operáit dolgozta át, mint Verdi, Wagner, Rossini, Bellini, Mozart, Meyerbeer, Donizetti, Gounod, Weber.

Ugyan zongorára készítette a parafrázisokat, de soha nem gondolkodott zongorában. Liszt mindig zenekari hangzást akart elérni a zongorán is.

Példának hozhatom a Lammermoori Lucia híres hárfaszólóját, ami az átiratban egy három soron keresztül történő, apró pöttyös „tekergés” jobbra-balra, de annak hárfahangzással kell megszólalnia. Rendkívül fontos, hogy az előadó ne csak egy zongorán nyomja azokat a hangokat, hanem abba belehallja a kürtöket, a csellót, a hárfát, mert minőségében, rétegében lesz más a megszólalás.

Donizetti: Lammermoori Lucia

– Mit gondolsz, mi lehetett Liszt célja? Polgárpukkasztást akart csinálni?

– Ez megosztja az embereket, és már akkor is megosztotta. A közönség szerette a látványos futamokat meg a nagy csinnadrattát, amivel Liszt újra és újra elkápráztatta, viszont a kortárs zeneszerzők ezt nem feltétlen nézték jó szemmel.

Chopin például kifejezetten rossz véleménnyel volt Lisztről abban a tekintetben, hogy „nincs saját ötlete”, csak átiratokat készít, ami nagyjából igaz is volt addig, amíg Chopin élt.

Brahms és Schumann sem nézte túl jó szemmel azt a fajta önkényességet, ahogyan Liszt a zene szerkezetéhez közelített.

– Fogsz még máskor is operaparafrázist játszani?

– Természetesen! Nagyon szeretem az operákat, kedvencem Mozart Don Giovannija – tanultam a parafrázist is –, és a Ring Wagnertől, abból pedig Az istenek alkonya. Óriási élmény volt számomra a Lammermoori Lucia, és külön öröm, hogy a miskolciaknak tetszett, hiszen én itt születtem. Már Pesten élek, de rendszeresen visszajárok a rokonaimat meglátogatni, és amikor tehetem, akkor eljövök a Bartók Plusz Operafesztivál előadásait is megnézni, meghallgatni.

Hasonló bejegyzések