Lehetséges-e a Wagner-opera cselekményét A mese morfológiája alapján értelmezni? KONDOR KATA írása a Wagner-napok ma este Mesterdalnokok-előadása elé
Ha gyakran részesülünk valamilyen művészet élvezetében, már megfordulhatott a fejünkben: miért van az, hogy egy-egy karakterről, történetrészletről egészen eltérő véleményünk alakul ki, mint barátainknak vagy a közönség többi tagjának? Miért érez együtt valaki Alfréd apjával a Traviatában, míg mások miért tartják ellenszenves, manipulatív alaknak? Miért okolja valaki az intrikus szereplőket a Lohengrin tragikus végkifejletéért, és miért tartja más inkább a főszereplő szerelmeseket felelősnek érte? Befogadóként jó pár tudatos, de alighanem még több tudattalan tényező befolyásolja a művekről kialakult értelmezésünket, melyek egy része személyes életünkben, természetünkben, élményeinkben gyökerezik, mások viszont abban a társadalmi közegben, amiben élünk. Saját korunk műveltsége, közgondolkodása jóformán minden pillanatban hatással van arra, ahogyan embereket és cselekedeteiket látunk.
Egyik legmeghatározóbb műveltséganyagunkat azok a mesék jelentik, amelyeket gyerekként hallottunk. Ezeket a történeteket szülők és tanárok gyakran deklaráltan azzal a céllal olvassák fel a kicsiknek, hogy azok erkölcsi érzékét fejlesszék, megismertessék velük a jó és a rossz fogalmát, hogy azok elsajátítsák a társadalom uralkodó értékrendjét. A fiatalabb generáció pedig megtanulja, hogy ne a külsőből ítéljen, hogy a becsületes munka elnyeri méltó jutalmát, vagy éppen azt, hogy többet ésszel, mint erővel. Más is történik azonban, ebben az utánzás általi tanulásra nagyon fogékony korszakban az ember viselkedési mintákat és történetértelmezői sémákat is elsajátít, amelyek a későbbiekben rendelkezésünkre állnak, ha véleményt kell alkotni valamiről. Ezeknek a sémáknak a mindennapi életünkre kifejtett hatása a pszichológia tárgykörébe tartozik, számunkra most az lesz érdekes, hogyan befolyásolják a mesék a művészi befogadást.
A továbbiakban Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című operája esetében fogom bemutatni, milyen, a mesékből ismert struktúrák fedezhetők fel benne. Ehhez a 20. századi orosz néprajztudós, Vlagyimir Propp A mese morfológiája című tanulmányát fogom felhasználni. Bár Propp munkája az orosz varázsmesék egy részének leírására vállalkozott, megállapításainak nagy része számunkra is ismerős lehet, és az általa felállított kategóriák nem csupán a népművészet alkotásainak elemzésére szolgálhatnak. A nürnbergi mesterdalnokok jól példázza a megfelelések meglétét egy az eredeti meseanyagtól térben és időben igen távol keletkezett mű esetében.
A mese morfológiája
Propp művének nagy részét a meseszereplők úgynevezett funkcióinak leírása alkotja. Ezek olyan állandósult cselekvésformák, amelyek mindig meghatározott sorrendben követik egymást, és együttesen a mese szerkezeti vázát alkotják. A legtöbb funkció különböző megvalósulási formában létezhet, például a bonyodalom egyik leggyakoribb eleme, a károkozás történhet olyan módon, hogy valakit vagy valamit elrabolnak, elvarázsolnak, elragadják a napfényt, dézsmálják a vetést stb. Nincs megkötve, hogy egy-egy funkciót melyik szereplőnek kell végrehajtania (habár természetesen ebben is vannak jellemző tendenciák, így trónra lépni a hős szokott), és nem szükséges minden funkciónak minden mesében jelen lennie, egyes funkciók viszont általában együtt jelennek meg (tilalom – tilalom megszegése, küzdelem – győzelem, üldözés – megmenekülés, stb.)
A tanulmány másik fontos része a szereplők kategorizálását tartalmazza. A középpontban a hős áll, akit valaki, például egy családtagja útnak indít. Próbatételei során két szereplő segíti, az adományozó, akitől általában valamilyen varázseszközt kap, és a csodás segítőtárs, aki képes őt megmenteni vagy megoldani helyette a feladatot. Ellenfele, a károkozó viszont nehezíti a dolgát, megtámadja, üldözi, megküzd vele. A hős célja a keresett személy megtalálása, ő lehet a lány, akit el akar nyerni, de ide érthető annak apja is, aki valamilyen feladatot szab ki a hősre. Az álhős jogtalan követeléssel áll elő a hős helyett, azt állítja például, hogy a nehéz feladatot nem a hős hajtotta végre, hanem ő. A mesében egy szereplő több szerepkört, vagy több szereplő egyetlen szerepkört is betölthet.
Meseszereplők, mesefunkciók a Mesterdalnokokban
Wagner művében első látásra is számos meseelemet fedezhetünk fel. Walther a hős, aki elhagyta otthonát, valamilyen hiány következtében (a nemesi birtok helyett a városban akar élni, polgármódra). A keresett személy szerepét Pogner és Éva tölti be, utóbbiba lesz szerelmes a hős, és szeretné feleségül venni, az apa pedig feladatot ad (meg kell nyerni a versenyt a lány kezéért). A mű elején a károkozó szerepében jelenik meg Beckmesser, tudakozódik a hős után (gondoljunk a magának mondott megjegyzéseire, mikor meglátja az ifjút), majd akadályozza a próbatétel végrehajtása során. Ez a próbatétel természetesen Walther próbadala (ám még előbb sor kerül a hős kikérdezésére), az a meseelem, amely lehetővé teszi az adományozó vagy csodás segítőtárs megjelenését. Esetünkben ez Sachs lesz: a meghallgatáson felfigyel a fiatal dalnokra, és a későbbiekben neki köszönhető a próba teljesítése is.
A második felvonásban az ellenfél ismét akadályozni próbálja a hőst – bár tudatlanul, a lányszöktetésben –, de itt válik hangsúlyossá Beckmesser másik szerepköre: ő álhős is egyben, ugyanazt a célt igyekszik elérni, mint Walther, jelen esetben a szerenáddal próbálja megnyerni Évát. A csodás segítőtárs azonban ismét színre lép, Sachs megzavarja a szerenádot, sőt, ahhoz is hozzájárul, hogy Beckmesser másnap rosszabb esélyekkel induljon a próbatételen, korábban megírt dalát nem használhatja, ráadásul kék-zöld foltok csúfítják el.
A végső próba teljesítése is a csodás segítőtársnak köszönhető, Sachs elmagyarázza Walthernak a versenydal szabályait, hogy az ifjú képes legyen saját tehetségét annak szolgálatába állítani. Az álhős azonban azt állítja, hogy ő hajtotta végre a nehéz feladatot, Beckmesser maga énekli el Walther dalát, és mivel azt képtelen jól előadni, lelepleződik, és megbüntetik, kinevetik. Az álruhában megjelenő igazi hős (Sachs Walthert név nélkül jelenti be) bebizonyíthatja igazát, és megkaphatja jutalmát, új alakot ölt (megkapja a babérkoszorút és a mesterdalnok-érmet), majd a mese az esküvővel és a trónra lépéssel zárul: Walther elnyeri Éva kezét, a mesterek pedig körükbe fogadják.
Bár a meseelemek a magas kultúra számos művében felfedezhetők, feltárásuk nem csupán az alkotások hátterének, dramaturgiájának jobb megértése szempontjából lehet hasznos. A közönség elvárásairól is sok mindent megtudhatunk ezáltal: világossá válhat, miért fogadnak bizonyos átértelmezéseket olyan problémásan. A Katharina Wagner 2007-es bayreuthi Mesterdalnokok-rendezésére adott, igen indulatos nézői válaszok ékes példaként szolgálhatnak erre, a rendezőnő ugyanis éppen a mesei értékrenddel helyezkedett szembe, koncepciójában a mű egy másik értelmezési keretét vette alapul. Beckmesser a történetbeli konzervatív viselkedése ellenére sokkal modernebb muzsikát szólaltat meg, mint ellenfele, és a harmadik felvonásban a közönség részéről adott válasz is tipikusan a modern művész által elszenvedett reakció, értelmetlennek, zagyvaságnak tartják művészetét. Messzire vezetne feltárni ezt a műben rejlő ellentmondást, így elégedjünk meg annyival, hogy a mesei elemeken alapuló csak egyetlen A nürnbergi mesterdalnokok számos lehetséges értelmezése közül, amelyek nem feltétlenül összeegyeztethetők, és egyik sem jobb vagy fontosabb a többinél. A műalkotás jelentésszerkezetének létrejöttében ugyanis a befogadás éppen olyan fontos, mint az alkotás.
A fotók Vermes Tibor felvételei a Müpa 2013-as Nürnbergi mesterdalnokok-előadásáról