Gondolatok egy Eötvös-opera kapcsán – egy nyári előadás ürügyén. VONA ILDIKÓ írása
Gyorsan elfogytak a jegyek Miskolcon a Bartók Plusz Operafesztivál december 7-i gálájára, ahol újra felcsendülnek az Ezrek operája sorozatban bemutatott nyolc opera slágerei. Bár ez nincs benne a szombati műsorban, de az idei fesztivál legjobban várt előadása volt Eötvös Péter Az Aranysárkány című szerzeménye, amely aztán nem kis meglepetést okozott a nézőknek. Érdemes felidézni!
Eötvös Péter a frankfurti Ensemble Modern felkérésére komponálta a darabot, premierjére is Frankfurtban került sor 2014-ben, majd színre vitték Ausztriában, több németországi városban, Walesben, Angliában, Izraelben. Ez utóbbi produkciót láthatta a közönség 2019-ben a Bartók Plusz Operafesztivál keretében megtartott magyarországi bemutatón, a Miskolci Nemzeti Színházban.
Sokan a címet hallva rögtön Kosztolányi Dezső alkotására gondolnak, ám Eötvös operája a német író, Roland Schimmelpfennig drámája alapján készült. A librettót a zeneszerző és felesége, Mezei Mari írta. Németországban szinte mindennapos téma a különböző népcsoportok együttélése, valamint az ebből adódó gondok, nehézségek megfogalmazása a művészetek nyelvén, viszont Az Aranysárkány cselekményében a migráció okozta probléma csupán a keretet adja.
Az opera a társadalmi kirekesztettségről, a kizsákmányolásról, a kiszolgáltatottságról, a be nem teljesült álmokról, vágyakról szól abszurd, fekete humorral fűszerezve.
A fő problémát egy szuvas fog okozza, ami valamely német város Aranysárkány nevű keleti éttermében belekerül egy vendégnek felszolgált ételbe. Az előadás megosztotta a miskolci közönséget. Sokan rajongtak a műért, és állva tapsoltak a végén, de voltak, akik felháborodva mondták: „Véres fog a levesben! Na, ne máááá’!!!” S hogy milyen is Eötvös Péter thai levese? Íme, a recept!
Hozzávalók: 1 szuvas fog, 1 üveg snapsz,1 piros harapófogó, 1 aranysárkányt ábrázoló kínai szőnyeg, 1 hosszú asztal, néhány szék,1 fordulatokban gazdag librettó, 90 percnyi zenei anyag, 5 operaénekes, 16 zenész, 1 karmester, 1 szociálisan érzékeny rendező.
Elkészítés módja: ha megvan az izgalmas partitúránk, keressünk egy kamaraelőadásra alkalmas színháztermet, és hozzuk össze az öt énekest, a tizenhat muzsikusból álló zenekart, valamint a karmestert. Ha már minden feltétel adott, szükség lesz egy rendezőre, aki színpadra álmodja a művet. Lehet hívni még díszlet- és jelmeztervezőt, de akár ki is hagyhatjuk, mivel félig szcenírozott formában is rendkívül tetszetős végeredményt kapunk. A szuvas fogat viszont semmiképpen se felejtsük ki a kellékek közül, az ugyanis fontos alkotóeleme és szimbóluma ennek a keleti étteremben játszódó, thai levesre épülő történetnek. Jó étvágyat kívánok hozzá!
A cselekmény fő helyszíne egy német városban található kínai–thai–vietnámi étterem, az Aranysárkány. Ott dolgozik egy kínai fiú, akinek nincsenek papírjai. Elviselhetetlenül fájni kezd a foga, de mivel nem rendelkezik hivatalos tartózkodási engedéllyel, így se biztosítása, se pénze nincs orvoshoz menni. Az étterem dolgozói segíteni szeretnének, ezért megitatják snapsszal, majd kihúzzák a fogát, amibe a fiú – ahogy ők nevezik, a „Kicsi” – belehal. Holttestét a szakácsok belegöngyölik az aranysárkányt ábrázoló díszes szőnyegbe, kiviszik a hídra, bedobják a folyóba, a víz pedig hazasodorja Kínába. Ez a főcselekmény, amely az opera első részében a páratlan számú jelenetekben zajlik. Mellékszálként elindul két stewardess története – az étteremben vacsoráznak, egyikük megtalálja az ételében a kihúzott fogat –, egy dráma a nagypapa, a terhes unokája és annak élettársa között, továbbá egy metafizikai síkon értelmezhető Aesopus-mese, A tücsök és a hangya is megelevenedik előttünk.
Hirtelen váltakozó, különböző atmoszférájú jelenetek követik egymást, s Eötvös Péter remek arányérzékkel osztja be a perceket. Pontosan érzi, mikor kell a súlyos mondanivalót hordozó epizódok feszültségét humorral feloldani, így a darab egyszerre vígjáték és tragédia.
Szintén érdekes megoldás a több szálon futó cselekményben, hogy a főesemény csupán néhány óra alatt – kora estétől késő estig – játszódik, míg a többi jelenetnél ugrálunk térben és időben. Csak az utolsó képben kerül a helyére minden részlet. A „Kicsi” azért érkezett Németországba, mert meg akarta keresni a – szintén illegálisan ott tartózkodó és prostitúcióra kényszerített – nővérét. Noha egymás közelében éltek a testvérek, a találkozás sosem jött létre.
„Mindig a színház felől közelítek az anyaghoz, s a zene funkciója, hogy végigvezesse a befogadót a jelenetek, karakterek érzelmi változásain” – mondta Eötvös Péter egy interjúban.
Az általam látott előadás kevés díszlettel, jelmezzel, kellékkel dolgozott. A történet egy hosszú asztal körül játszódott, a zenekar pedig végig a színpadon helyezkedett el, hátul. Félig szcenírozott produkciónak is lehetne nevezni, de valójában a Miskolci Nemzeti Színház színpadáról nem hiányzott semmi. Persze azért eljátszottam a gondolattal: ha a zenekar az árokban ülne, vajon hogyan nézne ki a színpadkép?
Több síkon és szinten értelmezhető, bonyolult opera Az Aranysárkány, amely komoly feladat elé állítja azokat, akik szeretnék színre vinni. Alapfeltétel a hibátlan éneklés, ám a színészi játék is ugyanolyan fontos, hiszen
az öt énekes összesen tizenhat karaktert jelenít meg, és a nemek is felcserélődnek a darabban, azaz férfi játszik nőt és nő alakít férfit.
A miskolci produkció rendezője, Bruno Berger-Gorski szerencsés kézzel nyúlt a részletekhez. Nagyon tetszett például, hogy nem csinált transzvesztitát a két stewardessből (noha mindkettőt férfi személyesítette meg). A librettó rengeteg lehetőséget kínált valamennyi alkotó számára. Ütős mondatokat hallottunk, egy igen fontos sor a Nagypapától hangzott el: „Bárcsak egyet kívánhatnék!” Ez akár az opera kulcsmondata is lehetne, hiszen sok szerencsétlen emberi sors jelent meg előttünk a színpadon, és a rendező találékonyságára volt bízva, hogy honnan „harapta” meg a történetet, mivel a cselekmény több irányból is jól megközelíthető.
A partitúra megszólaltatása a zenekar részéről virtuóz és briliáns játékot igényelt, amit az Israel Contemporary Players kortárs zenei együttes Nagy Zsolt vezényletével meg is valósított. Az egyfelvonásos, 90 perces opera elején az ütőshangszerek domináltak, aztán ahogyan haladtunk előre a történetben, úgy kerültek előtérbe a vonósok, és vált a zene is líraibbá. A „Kicsi” búcsúját leszámítva, nincsenek hagyományos értelemben vett áriák, sem olyan dallamok, amelyeket a színházból kifelé jövet a közönség az utcán is fütyült.
Sőt, ami a darab zenei nyelvezetét illeti, nem könnyen befogadható a dallamos, tonális zenéhez szokott fül számára.
Szólistaként közreműködött Einat Aronstein (a „Kicsi” szerepében), valamint Meláth Andrea, Andrew MacKenzie-Wicks, Mikecz Kornél és Daniel Norman, akik valamennyien nagyszerű teljesítményt nyújtottak.
Izgalmas és aktuális témákat dolgozott fel a zeneszerző Az Aranysárkányban. A premier után még napokig gondolkodtam rajta, hogyan lehetne röviden, tömören megfogalmazni az opera alapvető mondanivalóját. Aztán rájöttem: emberként élni és meghalni. Ennyi! A névtelen kínai testvérpár, a helyszínül szolgáló kínai–thai–vietnámi étterem, az aranysárkányt ábrázoló szőnyeg, az olykor keleties hangzást keltő muzsika, a thai leves csupán a köretet adja a zene nyelvén elkészített remek eledelhez, amit ajánlani tudok mindenkinek, mert az a határozott véleményem, hogy Eötvös Péter ezt jól kifőzte!