Verbunkos és opera

Egressy Bénire emlékeztek Miskolcon. VONA ILDIKÓ beszámolója

Egressy Béni Barabás Miklós festményén
Egressy Béni Barabás Miklós festményén

Egressy Béninek állított emléket az idei Miskolci Kamarazenei Nyár. A hatnapos programsorozat augusztus utolsó hetében került megrendezésre, és kapcsolódott a komponista születésének 200. évfordulójához.

Minden koncert műsora úgy lett összeállítva, hogy a hallgatóság a legteljesebb képet kapja Egressyről, hiszen nagyon sokoldalú művészről beszélünk, aki volt színész, operaénekes, nótaszerző, hazafias férfikari és vegyeskari művek komponistája, operák szövegkönyveinek fordítója és átírója, népszínművek szerzője, újságszerkesztő és hangversenyrendező. A Szózat komponistája rövid, mindössze harminchét évig tartó élete egyik meghatározó szakaszát Miskolcon töltötte, ezért a város most emléktábla avatásával és Egressy-vándorkiállítással is tisztelgett előtte.

Flach Antal csembalóművész, a programsorozat főszervezője olyan helyszíneket választott a koncertekhez, melyek többsége Egressy életében is fontos szerepet játszott. Az Avasi Műemlék Templomban felcsendültek a komponista vallásos alkotásai, illetve az ő szövegkönyveire írt Erkel-operák zenés imái. Részlet hangzott el a Bátori Mária, Hunyadi László, Bánk bán című operákból Vajda Éva, Boros Géza, a Cardinal Mindszenty és a Cantus Agriensis kórusok, valamint Varga László orgonaművész közreműködésével.

Horváth Anikó és Zádori Mária (fotó: Vona Ildikó)
Horváth Anikó és Zádori Mária (fotó: Vona Ildikó)

A Szemere-szalonban időutazásra invitáltak bennünket a szervezők. Horváth Anikó csembalóművész reformkori asztalzongorán játszott, és Zádori Mária énekművésszel közösen Egressy zongoraműveit, dalait ismertették meg a közönséggel.

Egy másik helyszínen tartott koncerten Liszt, Brahms és Rubinstein virtuóz Egressy-parafrázisai hangzottak el miskolci művészek előadásában, de a komponista meghatározó kortársainak – Lavotta János, Bihari János, Csermák Antal, Rózsavölgyi Márk, Reményi Ede – szerzeményei is felcsendültek. A miskolci közönség kitörő lelkesedéssel fogadta a műsorba beleszőtt ritkán, vagy eddig még egyáltalán nem hallott darabokat. Minden hangversenyen teltház volt.

Operák és népszínművek részletei zárták a Kamarazenei Nyár rendezvénysorozatát a helyi színházban, ahol a Miskolci Szimfonikus Zenekar játszott, Ács Gabriella, Vajda Éva, Lőkös Dániel (a Wiener Staatsoper tagja) énekelt, karmesterként közreműködött Flach Antal. Sziklavári Károly zenetörténész, Egressy-kutató az est házigazdájaként sok zenetörténeti érdekességgel szolgált. Elmesélte például Egressy és Anne de La Grange, francia operacsillag találkozását: hogy La Grange művészetének köszönhető Erkel híres bravúráriája a Hunyadi Lászlóhoz, illetve Egressy egyik, szintén virtuóz képességeket igénylő, négyszakaszos dala („Azt gondolom, az ég borús”: az énekesnőnek ajánlotta, aki azt A sevillai borbély éneklecke-jelenetében elő is adta).

Ács Gabriella, Lőkös Dániel és Flach Antal (fotó: Vona Ildikó)
Ács Gabriella, Lőkös Dániel és Flach Antal (fotó: Vona Ildikó)

Egressy, mivel operaénekesnek készült, 1836-ban Budán háromszor is elénekelte A sevillai borbélyban Figaro szerepét. Az előadások emlékére a mostani koncerten Lőkös Dániel előadásában hangzott el Figaro belépője, az Anne de La Grange számára írt kompozíciót pedig Vajda Évától hallhattuk. Sok különlegességet tartogatott még a zárókoncert. Nagy sikert arattak Egressy Két Sobri című népszínművének részletei (zenéjét, szövegét egyaránt Egressy írta), és igazi ínyencfalat volt a Toborzó Bartay András A csel című operájából, amit a zenetörténet az első magyar vígoperaként tart számon.

Fotók és videók: Vona Ildikó