Sitcom – Operavizsga a Zeneakadémián, 2015. január 23. KONDOR KATA írása
Az utóbbi években az ember némi aggodalommal ment operavizsgát nézni: bár az ifjú tehetségek felfedezése mindig izgalmas feladat, egy ideje a legtöbb kiemelkedő énekespalánta nem operaszakon végzett – eltekintve néhány kivételtől, akik azóta már a hazai, vagy esetleg a nemzetközi operaéletet gazdagítják. Nem tudom, a növendékek kiválasztásával akadtak-e gondok, netán olyan generációk kerültek sorra, amelyek kevés tehetséges énekessel rendelkeztek, mindenesetre az idei operavizsga egyik legfontosabb pozitívumának azt az élményt tarthatjuk, hogy – úgy tűnik – vége a szűk esztendőknek. A mostani operaszakosok között jóformán mindenki értékelhető, sőt élvezhető teljesítményt nyújt, és akad közöttük néhány kiemelkedő tehetség is, akire a jövőben érdemes lesz különösen odafigyelni.
A vizsgán nem egyetlen mű, helyesebben nem egyetlen opera került színre. A megszorítás azért szükséges, mert a három Rossini-darabból (A selyemlétra, Olasz nő Algírban, A reimsi utazás) kiollózott részletek egyetlen, bár igen szerteágazó sorozatepizóddá álltak össze. Almási-Tóth András rendezőtanár abból a megállapításból indult ki, hogy a 18-19. századi vígoperák bonyolult, sok szálon futó cselekményükkel hasonló dramaturgiát követnek, mint a soha véget nem érő televíziós sorozatok, amelyekben sok félreértés, intrika, szerelem és féltékenység kuszálja össze a szereplők viszonyrendszerét, mielőtt mindenki párjára találna. Így a három mű áriáit – az eredeti történet egyes elemeit megtartva, de modern környezetbe helyezve – lazán összekapcsolódó jelenetekké fűzték össze, ahol az énekeseknek, az előadás címének megfelelően, elsősorban szituációs készségeiket kellett megmutatniuk.
Az énekesekre azért hárult különösen nagy feladat, mert az áriákat olasz nyelven, bármilyen fordítás, felirat vagy a hallgatóságnak nyújtott egyéb segítség nélkül adták elő. Természetesen senki nem feltételezhette, hogy a közönség soraiban mindenki ismeri ezeket a ritkán játszott műveket, netán olyan remekül ért olaszul, hogy az énekelt szövegből is rögtön kihámozza, mi is történik. Sokkal inkább arról van szó, hogy a rendező különös próbatétel elé állította a fiatal művészeket: elvett tőlük egy eszközt, hogy lássa, mire mennek a többivel, és a közönséget is rákényszerítette, hogy kizárólag az énekesek produkcióira figyeljen, abból szűrje le a történéseket és a közöttük levő viszonyrendszert. És a kísérlet sikerült: szöveg nélkül is érdekes és élvezhető produkciót láthattunk, még ha a címválasztás alapján kissé humorosabb előadásra is számítottunk.
A fiatal énekesek többségükben a hangi teljesítményt illetően is örömteli perceket okoztak. Tanulóstátuszuk következtében természetesen nem kívánok olyan részletes elemzést írni a vokális produkciókról, mint egy professzionális előadás esetében, hiszen ők még – jó esetben – folyamatosan fejlődnek, nem lehet egy kész művész eredményeit várni tőlük. Így inkább álljon itt néhány észrevétel, előre mutató erény az előadásból, ami alapján némelyik ifjú művésztől sokat várhatunk a későbbiekben.
Elsőként Ihring Annát kell kiemelni, akire az esten is elsőként került sor. A fiatal szopránt korábban hallottam is énekelni, azóta örvendetesen sokat fejlődött: hangja puhább, lágyabb lett, magasságai könnyedebbek, egészen virtuózan szólaltatta meg az áriáját. Szintén jó irányba halad Csóka Anita, aki már a Marton Éva Énekversenyen is szép színű és rugalmas szoprán hangot mutatott meg, és ezeket a kedvező benyomásokat ezúttal is megerősítette. Sahakyan Lusine figyelemre méltó drámai hanggal rendelkezik, ám még nagyon fiatal hozzá, így az ő esetében különösen érdekes, hogyan bontakozik ki a későbbiekben.
Külön örömünkre szolgálhat, hogy nem csak a hölgyek, hanem az urak is jól teljesítettek. Még egy ígéretes tenor is akad az operaszakosok között Kristofori Ferenc személyben, aki szép és hajlékony hanggal rendelkezik. Zuo You is jól énekel, az a tény pedig, hogy mikor mozognia, játszania is kell, képes levetni hangja merevségét, benne is a fejlődés lehetőségét villantja fel. Az alsóbb évesek közül Erdős Attila bariton is részt vett az előadásban, aki különösen eleven színészi alakításával tűnt ki.
A vizsgaelőadáson a Concerto Budapest zenekar működött közre Christian Schumann vezényletével. A muzsikusok javarészt korrektül szólaltatták meg a műrészleteket, a karmester pedig figyelmesen és együttműködően dolgozott a fiatal énekesekkel. Így a vizsgaelőadás nem csupán az új művészek felfedezése miatt nyújtott élményt, de művészi szempontból is örömünket lelhettük benne.
Fotók: Felvégi Andrea / Zeneakadémia