VONA ILDIKÓ beszámolója az idei Bartók Plusz Miskolci Operafesztiválról
„Legyen az opera mindenkié!” – hangzik a Bartók Plusz Miskolci Operafesztivál szlogenje, és valóban: a szervezők idén is igyekeztek valamennyi korosztálynak tartalmas szórakozást ajánlani. A minőséggel nem akadt gond, inkább a mennyiséggel. A főprogram is kevesebb volt az eddig megszokottnál, a kísérőprogramok száma viszont drasztikusan lecsökkent, pedig azok feladata lenne a közönség becsalogatása a színházi produkciókra. Kifejezetten szívszorító látvány volt, hogy egy Bartók nevét viselő fesztiválon A kékszakállú herceg vára csupán felházzal ment a Nagyszínházban. Az ősbemutatók esetében ugyanez a helyzet. Véleményem szerint egy erőteljes sajtókampánnyal meg lehetett volna találni a közönségnek azon rétegeit, akik nyitottak az újdonságokra, hiszen a program érdekes volt, és a bemutatott darabok zeneileg nagyon is fogyaszthatóak.
Orbán György Bűvölet című operáját Nyári Zoltán és Herczenik Anna főszereplésével állította színpadra Novák Eszter, majd Vajda János két egyfelvonásosát láthatta a publikum parádés szereposztással: Haja Zsolt, Rendes Ágnes, Bátori Éva, Tóth János, Gulyás Dénes, Rácz István személyesítette meg a főbb figurákat. Egy tragédia és egy fergeteges vígjáték került most bemutatásra, de el kell mondani, hogy a Don Perlimplin és a Don Cristobal – Keszég László rendezésében – jövőre bekerül a Miskolci Nemzeti Színház repertoárjába, így aki lemaradt ezekről, később megtekintheti. Massenet Don Quichotte-ját egy csehországi társulat hozta el, a „2013-as év legjobb operaelőadása” címet elnyerő produkciónak csupán egyetlen hibája volt: a francia szöveg mellett az Operafesztivál nem csinált magyar nyelvű feliratozást.
Az idei seregszemle fontos része az operaíró verseny. A döntőbe jutott három művet félig szcenírozott formában láthatták a nézők. Az Alekszej Ribnyikov által vezetett zsűri végül nem hirdetett győztest, mert egyik opera sem tett maximálisan eleget a versenykiírásnak, így a nyereményt egyenlő részre bontva szétosztották a három szerzemény alkotói között, és jövőre is meghirdetik az operaíró versenyt. Idén kilenc pályamű érkezett a felhívásra, ezek közül a nemzetközi zsűri Szilágyi Miklós–Horváth György: Ostrom, Girolamo Deraco: Taci (Hallgass!) és Német Norbert: Hazug románc című operáját ítélte a legjobbnak. Versenyen kívül bemutatásra került még Dobos Attila: Az ember tragédiája című alkotása.
A fesztiválon összesen nyolc ősbemutatót, valamint két klasszikust, a Traviatát és a Don Quichotte-ot láthatta a publikum. Négy külföldi társulat lépett fel, és Bartók három színpadi műve mellett a kínálatot hangversenyek, operett, balett és bábjáték színesítette. Akadtak olyan programok, ahol tolongott a közönség. Orff Carmina Buranájára azonnal elfogytak a jegyek, a Miskolci Szimfonikusok Promenádkoncertjére szintén. A legnagyobb sikert az „Ezrek operája” névvel illetett, „utcai” Traviata-előadás aratta, melyet három este, három különböző miskolci helyszínen lehetett megnézni. Az első felvonást a Szinvateraszon – ami lehetővé tette, hogy a szereplők csónakon érkezzenek Violetta estélyére –, a második felvonásnak a Népkert adott otthont, a teljes operát pedig a Tudomány és Technika Háza előtti téren nézhette meg az összegyűlt több ezer érdeklődő.
A szereposztás tökéletes volt: Violettát Keszei Bori, Alfrédot László Boldizsár, Germont-t Martin Bárta alakította. Az előadást Anger Ferenc rendezte, a jelmezeket és az újrahasznosítható dobozokból készült díszleteket Zeke Edit tervezte. A Miskolci Nemzeti Színház Zenekarát Kesselyák Gergely vezényelte, aki fesztiváligazgatóként boldogan nyugtázhatta, hogy ezúttal valóban sikerült az opera műfaját közel hozni a nézőkhöz.
Elhangzott a Bartók Rádió Új Zenei Újság c. műsorában 2013. június 29-én
Fotók: Éder Vera, Vajda János / Miskolci Operafesztivál