Szubjektív emlékeim 2008-ból – FÜLÖP KÁROLY
Mozgalmas év van mögöttünk. Minden szempontból. Egyfelől a változatos programkínálat mondatja ezt velem, hiszen Puccini-év volt, amit a Művészetek Palotája félig szcenírozott vagy koncertszerű előadásokkal ünnepelt. Atombombát dobtunk le Cso-cso-szán házára (az előadást beugrással mentette meg Barbara Dobrzańska, aki maga is betegen érkezett); az Oláh Gusztáv-féle, 1937-es Bohémélet mellé megkaptuk egy új látványvilág alternatíváját; Kovalik Balázs új Turandotja bizonyította, hogy a rendező tud újat mondani még a műről, a szükségből is lehet erényt kovácsolni: Liu halála egészen biztosan beivódott a jelenlévők emlékeibe, Lukács Gyöngyi és Rost Andrea pedig világszínvonalúra emelte az esemény rangját. És végre A Nyugat lánya is ellátogatott hozzánk hosszú idő után, szerényen, a külsőségeket mellőzve, csupán a zeneköltő szellemiségéhez méltó zenei megformálásban, ami a kiváló Olga Romankónak köszönhető Minnie szerepében, továbbá méltó partnereinek: Lee Jeong-Wonnak és Alexandru Agachénak. Ezzel a produkcióval zárta a Müpa a Puccini-évet, bár levezető akkordja még hátravan: 2009. (először írom le, jé!) január 4-én kerül sor Rost Andrea és Stefano Secco Puccini-operarészletekből összeállított koncertjére a Nemzeti Hangversenyteremben.
Az Operaház is szervezett programokat a 150 éve született zeneszerzőre emlékezve. Az Edgar című opera magyarországi bemutatóját március 18-án tartották, de sajnos a Puccini-heti repríz ismeretlen okok miatt elmaradt. A decemberi Puccini-hétre a színház kiállítást rendezett Puccini és Budapest címmel, aminek képanyagát színvonalas füzetben is megjelentette, továbbá összeszedte a mestertől épp futó produkcióit, s ezeket játszotta. Előtte, novemberben tartották a Manon Lescaut felújítását kettős szereposztásban, Lukács Gyöngyi és Kiss B. Atilla illetve Sümegi Eszter és Fekete Attila főszereplésével.
De volt – immár hagyományosan – Wagner-napok a Müpában, ahol a tavalyi fél Ring kiegészült a másik két darabjával, a Siegfrieddel és Az istenek alkonyával. Puccinin és Wagneren kívül persze volt más is operavonalon: a november-decemberi idényben Mozart Così fan tuttéja ment Fischer Iván vezényletével, a Tavaszi Fesztivál keretében Tihanyi László Anyaisten című operájának magyarországi bemutatójára került sor a Bordeaux-i Opera produkciójában, illetve Pfitzner Palestrinájára szintén először Magyarországon, szcenírozott koncert formájában.
Miklósa Erika immár hagyományosan fogadta vendégeit, Fabio Sartorit és Ruggero Raimondit nagy sikerű koncertjén. Az október 24-ére tervezett Csoma című „opéra cinématique” (Szemző Tibor – Sári László) bemutatója Törőcsik Mari sajnálatos megbetegedése miatt elmaradt; azóta hál’ Istennek kedvező híreket hallhattunk a művésznő állapotáról, s reméljük, mielőbb sor kerülhet a premierre. A zeneszerzőtől, a közreműködőktől és a Müpa részéről az emberi nemesség ritka szép gesztusát láthattuk, hogy ragaszkodva a művésznő személyéhez, az eredeti művészeti koncepcióhoz elhalasztották az előadást. Gratulálunk!
Nagy sikerrel indította a Művészetek Palotája élő közvetítéseit a Metropolitanből, a jegyeket pillanatok alatt elkapkodták, jövőre nagyobb vetítőtermet kell adni e rendezvénysorozatnak. Szintén nagy vállalkozás volt a Mezzo Fesztivál szegedi döntője, aminek előadásait a Mezzo, díjkiosztó gálaestjét az m1 televízió is közvetítette. Érdekes történeteket láthattunk: méreggel átitatott virágcsokor, vámpír, boszorkányok – s az ezeket is felülmúló szörnyeteg: az embertársait halálba küldő ember és az ellene harcoló hős voltak a szereplői a zömével modern, kortárs operáknak.
Neves vendégek látogattak el hozzánk: Roberto Alagna nagy sikerű Puccini-estet adott a Művészetek Palotájában, s utána jó hangulatú dedikáláson találkozott közönségével. José Cura a szegedi Otellóra érkezett hozzánk, Desdemonaként partnere Rálik Szilvia volt.
A nyári szezon is mozgalmas volt: Bánk bánt (Vidnyánszky Attila rendezésében, Kiss B. Atilla főszereplésével) láthattunk Gyulán majd a Margit-szigeten, méghozzá évtizedek óta először eredeti változatában; a Bakáts téren Otello fojtotta meg feleségét (Ivanov, Sümegi, Fokanov). A Margit-szigetre került a Manon Lescaut gondolatébresztő debreceni rendezése.
Másfelől mozgalmasságról kell beszélni, ha az operaélet fellendüléséről esik szó. Még az év premierjei előtt februárban került sor A végzet hatalma második szereposztásának beállására, ami egyszersmind Tokody Ilona művészi jubileuma is volt (Tokody Ilona, Bándi János, Polgár László, Kálmándi Mihály, Wiedemann Bernadett, Lukács Ervin).
Katharina Wagner Lohengrinje óta nem volt olyan élénk vita, pezsgő fórumélet, mint amit az Anyegin-bemutató (Bátori Éva/Frankó Tünde – Káldi Kiss András/Molnár Levente – Fekete Attila/Nyári Zoltán,Kovács János vezényletével) megelőlegezett, majd a Fidelio-premier (Szabóki Tünde – bravúros beugrással Evelyn Herlitzius helyett – és Thomas Moser; illetve Rálik Szilvia – Mathias Schulz, az új főzeneigazgató, Fischer Ádám vezényletével) beteljesített. Máig nem tudjuk pontosan, mit láttunk, de emlékezetes marad. Mindenesetre a Kovalik Balázs fémjelezte produkciónak sikerült elérnie, hogy a televízióban is, a rádióban is, sőt a pesti utcán is az Operaház új produkciójáról beszéltek.
Beindult – a 2007-es mutatványszám után – az Operaház gondozásában a régi Operaélet folyóirat beolvasztásával az Operamagazin, amelynek utolsó száma Puccini portréjával a címlapon jelent meg, s anyagának egy része is a zeneszerző művei köré épül.
Az Operaház nagy lendülettel kezdte ifjúságcsalogató programját: magasról zuhant nagyon mélyre, de reméljük, nem adja fel. A gyermekek a vasárnap délelőtti tejbeGrease mellé Pomádét is kaptak, mindjárt kétféle tálalásban, amit gyermekek és felnőttek egyaránt jó étvággyal fogyasztottak el. A fergeteges siker után lelkesedéssel vártuk a CET-be zsugorított Carmen-zanzát, ám annál nagyobb volt a csalódás. Viszont ez a produkció is hozott új és értékes alakításokat, reméljük, hogy ezeket felhasználja majd a teljes Carmen-produkcióban is az Opera.
S ha már CarmenCET, akkor a Thália Színház mint játszóhely eszünkbe juttatja: sajnos idén sem lett új vagy felújított Erkel Színházunk, csak találgatások és félelmek fogalmazódtak meg a népoperát illetően. 2009-től mit is várhatnánk: valami biztos jelet, okos döntést, munkálatok megkezdését… Valamit, mert ez a bizonytalanság kétségbeejtő.
Sajnos ez az esztendő sem múlt el fájdalmas veszteségek, nagy művészegyéniségek elvesztése nélkül. 2007. december 31-én Sík Olga énektanárnő hagyta itt tanítványait. A közelmúlt és a jelen vezető énekesei közül sokan vallják őt mesterüknek. Márciusban ifj. Nagy Zoltán, az Operaház vezető táncművésze, egyetemi tanár halt meg tragikusan fiatalon, majd áprilisban életének 77. évében váratlanul elhunyt Marczis Demeter Liszt-díjas, Érdemes Művész, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja. Májusban 84 éves korában elhunyt Gencsy Sári, legendás koloratúrszoprán. Szintén idén búcsúztunk Schäffer Judittól, az Operaház egykori vezető jelmeztervezőjétől. Augusztus 18-án elhunyt Gela Lajos, az Erkel Színház főügyelője, októberben pedig Sándor Judit, két héttel 85. születésnapja után. Szintén októberben hunyt el Fodor Géza kritikus, esztéta, korábban az Operaház dramaturgja.
A külföldiek közül csak egy névsor, a nevek önmagukért beszélnek: Szergej Larin, Inga Nielsen, Giuseppe Di Stefano, Leyla Gencer, Grace Hoffmann, Peter Glossop, Horst Stein, Christel Goltz, Goran Simic, Richard Hickox, Richard Van Allan.
Egy kérdés maradt még: mit hoz a jövő?
Ami biztosnak tűnik: a Müpa Ringje 2009-ben is látható lesz, sőt a korábbi Parsifal is csatlakozik a Wagner-napok programjához. Februárban egy Purcell-opera, a Tündérkirálynő előadásával folytatódik az operaelőadások sora – ennek narrátora Michael York lesz. A tavasz folyamán itt láthatjuk még a Fesztiválzenekar Figaro házassága-előadásait, valamint a Bécsi Állami Operaház vendégjátéka alkalmából megszólaló Don Giovannit. Áprilisban Brecht és Weill Koldusoperája is hallható lesz itt. Az Operaházban egy régi-új Sevillai borbély vár ránk, a Tháliában tanúi lehetünk Mahagonny város tündöklésének és bukásának, ugyancsak az Operaházban Orpheusz és Eurüdiké, illetve Xerxes a preromantikus repertoárból, és egy vadromantikus darab: A szicíliai vecsernye. Emellett vár ránk az operaház új fesztiválja, a Májusünnep is, reményeink szerint igazi világnagyságokkal: az ígéretek szerint Michèle Crider, Elena Moşuc, Renato Bruson, na és mindenekelőtt Cecilia Bartoli érkezése várható.
És ez még csak az év eleje… Ha ennyi jóban lesz részünk, akkor gazdag évnek ígérkezik 2009.
Mindannyiunknak ezt kívánom! BÚÉK!