Március 18-án végre ismét magyar zeneszerző operájának ősbemutatójára kerül sor a Magyar Állami Operaház és a Tavaszi Fesztivál közös szervezésében.
Utoljára 2007-ben tartottak magyar ősbemutatót az Ybl-palotában, akkor Vajda János Karnyónéját tűzték műsorra. (A 2009 őszén játszott Sári József-opera, a Napfogyatkozás ősbemutatója Németországban volt, csak úgy, mint az itthon egyáltalán nem játszott új Eötvös Péter-operáké.)
Fekete Gyula Excelsior! című operája azért is különösen szerencsés, mert nem a fióknak, hanem megrendelésre készült, és amint ezt a szerző ki is emelte a sajtótájékoztatón: magyar zeneszerző ritkán kap ilyen felkérést (legalábbis itthon). A Tavaszi Fesztivál és a Thália Színház igazgatója, Zimányi Zsófia ötletéből született a darab, aki elmondta, a Liszt-év apropóján merült fel benne, hogy a kiváló zeneszerzőről, aki életében csupán egy operát írt, ám élete kiváló operatéma lehetne, az évfordulóra szülessen meg egy új opera. Az alkotáshoz Fekete Gyulát kérte fel, aki Papp András személyében talált librettistára. Kettejük együttműködéséhez csatlakozott a rendező, Gothár Péter – és az előadás megszületett. Mindannyian kiemelték, hogy kiváló énekes gárdával dolgozhatnak, ám van még egy közös jellemzőjük: a szereplők többsége rendszeres közreműködője kortárs produkcióknak.
A zenei irányítás Kesselyák Gergely kezébe került, aki az előző Fekete Gyula-operát, A megmentett várost is vezényelte 2002-ben.
Az alkotók elvetették a lineáris, életrajzi típusú történetet, és nem céljuk a zeneszerző Liszt ábrázolása sem. A szövegkönyv szerzője, Papp András kizárta a zongorázó Liszt alakjának megjelenését is, ám a szereplőt megkettőzte: így a színen láthatjuk a fiatal Liszt Ferencet, akit Fekete Attila alakít (hozzá a zeneszerző ragaszkodott, érthető okokból), és ott lesz az idős Liszt is, akit prózai színész, Fodor Tamás alakít – értelemszerűen prózában. A darabban több valós személy is feltűnik majd: így például Wagner és IX. Pius pápa is. A történet, amely inkább fordulópontokat ragad ki a zeneszerző életéből, 1861 és 1865 között játszódik, és egy tervezett esküvővel kezdődik, melyet végül megakadályoz az egyház. Liszt menyasszonyát, Carolyne-t Mester Viktória alakítja, Liszt leányát, Cosimát Frankó Tünde, az ő leendő férjét, Richard Wagnert pedig Káldi Kiss András. Liszt inasának várhatóan parádés szerepében Kiss Tivadar tűnik fel. Az egyházi méltóságok hangfajválasztásánál a szerző arra törekedett, hogy elkülönítse őket a hétköznapi emberektől, így lett a pápa kontratenor (a premieren beugrással Birta Gábor énekli), Hohenlohe kardinális pedig Kovács Annamária altján szólal meg. A természetfelettit, segítő és csodatévő szerepében Árpádházi Szent Erzsébet képviseli a darabban, Kertesi Ingrid előadásában.
A rendezésről – amelyből a sajtó képviselői tegnap rövid ízelítőt kaptak – előzetesen csak annyit árulhatunk el, hogy alkalmazkodik a darab – Kesselyák Gergely szavaival élve – balladisztikus jellegéhez, miközben a Thália Színház nézőterét jelentősen átalakítva hoz létre színházat. A díszletet is a rendező jegyzi, a pazar jelmezek Bujdosó Nóra munkái.
Fekete Gyula zenéje egy borzasztó, ám divatos szóval élve: fogyasztható. A zenében is a 19. századot próbálta megidézni a zeneszerző, ahogyan a szövegíró is ragaszkodott Liszt korának nyelvéhez. Így a sok nézőt elriasztó kortárs hangzás nem jellemző az operára, sokkal inkább számíthatunk „rejtvényfejtésre”, hiszen szándékosan és tudat alatt is kerültek a zenei anyagba Liszt-, Wagner-motívumok és más zenei idézetek. Bátran ajánlható a felismerős játék kedvelőinek és a romantikus muzsika szerelmeseinek egyaránt. Továbbá mindenkinek, aki szereti a színházat.
A 18-i premier után az Excelsior! még öt alkalommal lesz látható az évadban: március 20., április 6., 10., május 18., 20.