„Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok”

Beszámoló az olaszországi MITO Fesztiválról és beszélgetés az eseménysorozat magyar fellépőjével, González Mónikával. MEGYERI ZOLTÁN írása

Georg Philipp Telemann (Valentin Daniel Preisler másolata Louis Michael Schneider elveszett festményéről)
Georg Philipp Telemann (Valentin Daniel Preisler másolata Louis Michael Schneider elveszett festményéről)

Itáliában is beköszöntött az ősz, de nem úgy, mint Európa északabbra eső városaiban. Itt augusztus vége és szeptember teljes hava amolyan karneváli forgatagot hív életre, kihasználva a jó időt. A minden évben megrendezésre kerülő MITO Fesztivál (Milánó–Torinó) amolyan nyárbúcsúztató zenés forgatag, mely mindkét itáliai nagyvárosba turisták százait csalogatja nívós zenei események rendkívül széles palettáját kínálva. Igen sok a komolyzenei program, de a könnyedebb műfaj kedvelői is csemegézhetnek a rendkívül széles választékból. Piciny sikátorokban elhelyezkedő templomokból Corelli-concertók hangjai szűrődnek ki, a Piazza Vittorio Veneto hatalmas U alakú terén utcai muzsikusok, hárfások, gitárosok barokk és rokokó improvizációit csodálhatjuk, a Palazzo Reale főterén könnyedebb műfajok kerülnek terítékre. A fesztivál műsorát rendkívül rangos előadók szereplése fémjelzi immár több éve. Olyan nevekkel, előadókkal találkozhatunk, mint Murray Perahia, Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar, Elena Moşuc, Cecilia Bartoli, a Freiburgi Barokk Zenekar, Németh Pál, Patrizia Ciofi, a Torinói Teatro Regio Zenkara, Sergio Balestracci, Zubin Mehta, Antonio Pappano – a felsorolást napestig folytathatnám. Jómagam rendszeres látogatója vagyok az észak-piemonti fesztiválnak, immáron harmadik alkalommal utaztam ide. Idén elsősorban Georg Philipp Telemann Lukács evangéliumán alapuló passiója keltette fel az érdeklődésemet a kínálatból, melyet élő előadásban még sosem hallhattam.

A Chiesa di San Filippo Neri - a Telemann-koncert helyszíne (fotó: Megyeri Zoltán)
A Chiesa di San Filippo Neri – a Telemann-koncert helyszíne (fotó: Megyeri Zoltán)

Ma már talán hihetetlenül hangzik, de a maga korában Telemann számított a legelismertebb komponistának. (Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy életműve terjedelmesebb, mint Baché és Händelé együttvéve.) Mindenki jól ismeri a Tamás templomról szóló történetet, miszerint először Telemannt kérték fel, hogy legyen az intézmény karnagya; ő visszautasította az ajánlatot, így került a képbe a zeneszerző-óriás Johann Sebastian Bach. Telemann életének java részét Németországban töltötte. Nem volt utazó, világjáró, mint Georg Friedrich Händel, akivel élete végéig szoros barátságot ápolt. 1681. március 14-én született és 1767. június 25-én hunyt el, hatalmas életművet hagyva maga után, amit halála után az utókor szépen lassan el is felejtett. Olyan életmű ez, melyben a zenekari darabokon kívül operák, oratórikus művek, kantáták, misék, versenyművek, passiók, szimfóniák, áriák is megtalálhatók: a „grafomán” Telemann a zene minden területen bőségesen alkotott. Bachra általában nagyobb zeneszerzőként gondolunk ma, noha Telemann a maga korában szélesebb körben ismert volt, mint pályatársa. Különös adottsága volt, hogy a környező Európai országok zenéjét fantasztikusan tudta egybeolvasztani: hol franciás stílusban komponált (ld. nyitányait), hol pedig német pedánsság jellemezte.

MITO Fesztivál (fotó: Megyeri Zoltán)
MITO Fesztivál (fotó: Megyeri Zoltán)

Georg Philipp Telemann Magdeburgban született, Szászország területén. Dédapja kántorként szolgált Halberstadtnál, de közvetlen családtagjai között nem találunk más muzsikust. 1685-ben apja meghalt, miközben gyermekeinek iskolai tanulmányát egyengette. A kis Telemann tízéves korában találkozott a zenével, és rendkívül gyorsan fejlődött. Tizenkét évesen megírta első operáját. Családja azonban nem nézte jó szemmel zenei munkásságát, olyannyira nem, hogy édesanyja elkobozta az összes hangszerét, és 1693-ban Zellerfeldbe küldte tanulni. Az itteni iskolaigazgató azonban felismerte a gyermek zenei képességeit, és nem állt fejlődése útjába. Mire iskolai tanulmányait befejezte, több hangszeren (furulya, brácsa, hegedű, oboa, gamba, nagybőgő) is magabiztosan játszott; ezeket mind egyedül, autodidaktaként tanulta meg. Ekkortájt élénken érdeklődött Johann Rosenmüller és Arcangelo Corelli zenéje iránt. 1701-ben beiratkozott a lipcsei egyetemre, ahol anyja kérésére jogot tanult. Később megbízták, hogy szolgáljon zenével a város két temploma számára. Ekkor alapította meg a máig híres 40 tagú Collegium Musicumot. Ezt követően egy évre a lipcsei operaház igazgatója lett. Telemann hírneve ekkor bőszítette fel Johann Kuhnaut, aki valószínűleg joggal féltette zeneszerzői pozícióját az ifjú mestertől, még akkor is, ha ekkortájt Georg Philipp inkább operákat alkotott, Kuhnau pedig egyházi zenéket komponált. A helyzet mégis elmérgesedett: Kuhnau feljelentette Telemannt. Azzal vádolta, hogy elveszi, elcsábítja művészeit és ezzel ellehetetleníti az ő helyzetét. Telemann ezért 1705-ben elhagyta Lipcsét, és Sorauba (ma: Zary, Lengyelország) utazott. Itt ismerkedett meg a francia zenével: különösen sok Lully- és Campra-művet tanulmányozott, ekkor írta legtöbb zenekari nyitányát is. Úgy tudjuk, hogy 1707-ben Párizsba is ellátogatott.

Említettük már Telemann hatalmas életművét. Jelenleg nagyjából nyolcszáz művéről van tudomásunk, de több helyütt olvasni feltehetőleg túlzó, akár háromezer műről szóló feltételezésekről. Bár miért is ne lehetne ennyi? Nem lehetünk biztosak abban, mennyi műve porosodik még valamilyen könyvtárban, pincében, templomban.

De kérdezzük González Mónikát, hogy Ő mit gondol Telemannról, erről a Fesztiválról, terveiről a jelenről és a jövőről.

González Mónika (fotó: Megyeri Zoltán)
González Mónika (fotó: Megyeri Zoltán)

Negyedik alkalommal lépsz fel a MITO-n. Hogyan kerültél kapcsolatba a fesztivállal és az Accadmeia del Santo Spiritóval?

– 2008-ban énekeltem először ezen a fesztiválon: akkor Németh Pál és együttese hívott magával, Carl Philipp Emanuel Bach Die Auferstehung und Himmelfahrt Jesu című oratóriumát adtuk elő. Ahogy a neve is mutatja, az Accademia del Santo Spirito (Szentlélek Akadémia) leginkább egyházi művek bemutatásával foglalkozik, különösképpen ritkaságokkal; működésük a MITO fesztiválon belül is egyedi színfoltot képvisel.

– Kikkel, milyen előadásokban működtél már közre korábban itt, Torinóban?.

– Mint említettem, először Németh Pállal jöttem ide, és rögtön visszahívtak a következő évadra Rossini Petite messe solennelle-jét énekelni. Sergio Balestracci vezényelt, és a kollégák is külföldiek voltak. A következő évben ismét Németh Pál vezényelt, bár a szólista kollégák között csak én voltam magyar – Haydn Missa Hispanicáját adtuk elő. Idén pedig Telemann Lukács-passióját énekelhettem, amit a kitűnő zenész és elismert karmester, Filippo Maria Bressan dirigált. Ez a darab külön örömöt jelentett, mert Telemann egyike a kedvenc zeneszerzőimnek. A darabot a RAI rögzítette, a próbák és a koncert élő felvételéből lemez is készül. Az Accademia kutatással és koncertszervezéssel is foglalkozó műhely, vezetői nemcsak pontos szervezők, hanem igen kedves házigazdák is. Most már valóban „hazajárok” Torinóba, idén is úgy búcsúztak: „arrivederci, ci vediamo l’anno prossimo”

– A klasszikus operaszerepek mellett folyamatosan jelen vagy a barokk világában. Említetted azt is, hogy nagyon szereted Telemannt. Hogyan készültél föl erre a csaknem ismeretlen passióra?

– Nagy szerencsém, hogy már a kezdetektől több fajta stílusban is dolgozhattam. Németh Pál, Vashegyi György, illetve a Moldován Domokos vezette Budapesti Kamaraopera lehetőséget adott, hogy számtalan barokk opera főszerepét elénekelhessem, megformálhassam, amire az Operaházban nem lett volna módom. Kérdésedre válaszolva, Telemanntól ez az első vokális mű, amit megtanultam, zenekari műveit azonban igen nagyra tartottam azelőtt is. Mint te is tudod, Telemann igen termékeny zeneszerző volt, csak passióból negyvennégyet (!) írt, ami óriási szám, de ebből vajmi keveset adnak manapság elő. Ezért is éreztem úgy, hogy el kell vállalnom ezt a megtisztelő felkérést: így belevethetem magam e mű tanulmányozásába.

Lukács-passió (fotó: Megyeri Zoltán)
Lukács-passió (fotó: Megyeri Zoltán)

A Hungaroton gondozásában is rengeteg lemezed jelent meg. Tervezed-e, hogy újabb felvételt rögzítetek, netán éppen a barokk korszakból?

– Nagy öröm, hogy a polcon ott sorakoznak a lemezfelvételek… lesz mit mutatni az unokáknak.(nevet) A legközelebbi lemez a most rögzített Telemann lesz, illetve legutóbb Antonio Caldara Szent István, Magyarország első királya c. oratóriumát rögzítettük a Hungarotonnál.

– Kik segítik a munkádat, a felkészülésedet?

– A felkészülésben mindig segítségemre van édesanyám, illetve egy éve Bazsinka Zsuzsannával készülök, tanulok. A zenei finomításban pedig Németh Pál segített, aki magyar viszonylatokban az egyik legnagyszerűbb „régi muzsikus”.

Torinói hangulat (fotó: Megyeri Zoltán)
Torinói hangulat (fotó: Megyeri Zoltán)

Mást kíván egy énekestől egy passió előadása, mint egy operáé?

– Nem hiszem, hogy mást kívánna.  A passió a szenvedéstörténet megzenésítése cselekménnyel, párbeszédekkel, turbákkal, a recitativókban az Evangélista elbeszéli történetet, az áriák egy-egy hangulatot erősítenek meg, a kórus pedig az olykor nyers, drámai erővel megszólaló nép hangja. Mindez igen dramatikus, tehát az énekesnek itt is láttatni, éreztetnie kell a szenvedélyeket, drámai csúcspontokat, lírai ellágyulásokat.

– Apropó opera! A Magyar Állami Operaházban a Gianfranco De Bosio által rendezett Don Giovanni óta nem énekelsz. Az Operaház honlapjáról (több művészével egyetemben) még a nevedet is levették. Ebben az évadban sem énekelsz, nem kaptál szerepet. Mi okból történt ez így?

– Hú, nehezet kérdezel…! Maradjunk  annyiban, hogy remélhetőleg a jövőben visszatérhetek az Operába, és ismét énekelhetek ezen a számomra nagyon fontos helyen.

Donna Annaként az operaházi Don Giovanniban (fotó: Vermes Tibor)
Donna Annaként az operaházi Don Giovanniban (fotó: Vermes Tibor)

– A közeljövőben egy jótékonysági esten lépsz fel, valamint ismét barokk zenét énekelsz Lully La Carnevale című zenés játékában. Mikor és hol lesznek ezek az előadások?

– Mindig szívesen énekelek jó cél érdekében. A koncert fókuszában gyermekek állnak, így öröm volt számomra a megtisztelő felkérés, mely Budapesten lesz az őszi időszakban. Emellett egy pécsi bemutatóra is készülök. Mint mondtad, a darab nem ismeretlen számomra, Jean-Baptiste Lully La Carnevale c. zenés játékában énekelem a szoprán főszerepet Pécsett, melynek dátumát pontosan még nem tudom.

– Tervek, kilátások a jövőre nézve? 2014-ben talán ismét Torino?

– Szívből remélem!

Fotók: Megyeri Zoltán, Vermes Tibor