A koronavírus-járvány következtében a Margitszigeti Szabadtéri Színpad vezetői törölték a nyár első felére tervezett valamennyi hangversenyt, és a helyszín csak 2020. július 17-én, Rost Andrea és Piotr Beczała közös koncertjével nyitja meg a kapuit. A Kossuth- és Prima Primissima-díjas operaénekesnő a zenei intézmények karanténidőszakáról és a jövő évadban hallható szerepeiről mesélt. DR. TÓTH ÁRON interjúja
– A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon az Ön hangversenyével veszi kezdetét az idei nyári koncertsorozat, amelyen a Magyar Állami Operaház Zenekarának kíséretében Piotr Beczałával közösen fog énekelni. Milyen várakozással tekint e nyárnyitó hangversenyre?
– Megnyugtat a gondolat, hogy végre elindul a kulturális élet legalább azon keretek között, amelyet a jelen körülmények megengednek. Nehéz időszakon vagyunk túl, amelynek sajnos még mindig érződik a hatása, így szerencsésnek mondhatom magam, hogy a Margitszigeti Szabadtéri Színpad vezetése úgy döntött, hogy ez a hangverseny nyitja meg az idei nyári évadot. Valójában nem is nekem, hanem a szervezőknek kellett dönteni abban a kérdésben, hogy egyáltalán megtartsuk-e a hangversenyt. Én csupán szerencsés meghívott előadó vagyok, úgyhogy rendkívül hálás vagyok ezért a lehetőségért. Piotr Beczała lesz a partnerem a színpadon, akivel régóta ismerjük egymást, hiszen együtt énekeltünk Verdi Rigoletto című operájában a milánói Scalában.
– A hangversenyen elhangzó művek listája egyelőre nem nyilvános. Milyen részleteket tud elárulni a műsorból?
– Puccini két gyönyörű operájából, a Bohéméletből és a Toscából fogok énekelni részleteket, így többek között elhangzik majd Tosca és Cavaradossi duettje az első felvonásból. Továbbá a nyári szabadtéri koncertek hangulatvilága lehetővé teszi, hogy az opera műfaja mellett operettekből is énekeljünk részleteket, így a műsor nagyon színes lesz. Az operett-darabokról nem árulhatok el részleteket, legyen meglepetés!
– Mennyiben igényel más énektechnikai megoldást a szabadtéri előadás a zárt operaházakban tartandó előadásokhoz képest?
– Bár valószínűleg a közönség nagy része tudja, elárulom, hogy ilyen esetekben hangosítással éneklünk, amely annyiban más az operaházi előadásokhoz képest, hogy több pianót engedhet meg magának az ember. Ezen kívül a hangosítás lehetővé teszi a finomabb éneklést. Természetesen a hangverseny alatt jelen vannak a hangmérnökök, így az is gyönyörűen tud szólni, ha az énekes igazi fortét énekel.
– Önálló hangversenyek esetén van-e lehetősége beleszólni abba, hogy egy karmester milyen tempóban vagy előadásmódban játsszon egy-egy darabot? Ilyenkor többet meg tud mutatni a saját elképzeléséből szemben egy operaházi előadással?
– Úgy gondolom, hogy ilyen szempontból nem különbözik az önálló hangversenyekre való felkészülés az operaházi előadásoktól, ugyanis az operaházban zajló próbák alatt ugyanúgy lehetőség van szólni a karmesternek, ha valamely részt gyorsabban vagy lassabban szeretnék énekelni. A karmesterrel közösen meg lehet tervezni az agogikát, hiszen számára is fontos, hogy a végeredmény egy szép előadás legyen. Ha egy énekes jól érzi magát a bőrében, azaz lehetősége van arra, hogy érzelmileg és zeneileg egyaránt megmutassa mindazt, amit elképzelt, és a karmester ehhez partneréül szegődik, akkor csodálatos zene tud születni. E tekintetben a jelenlegi koncert semmiben nem különbözik egy színházi előadástól.
– Milyen nehézségeket élnek át az operaházak a koronavírus-járvány időszaka alatt? Foglalkoztatják-e egyáltalán a zenekarokat és az énekkarokat? Mi a helyzet az operaénekesekkel?
– Nagyon nehéz kérdést tett fel. Szomorúan kell kijelentenem: nincsenek fellépések. Nehéz helyzetben van a zenésztársadalom, ideértve a zenekarokat és az énekeseket, akik próbálnak túlélni. Olyan megoldásokat választanak, amelyekhez nem kell közönség, például lemezfelvételeket készítenek. Ez azért is szomorú, mert az előadóművészek számára fontos az interpretáció, azaz hogy egy zeneművet ne csak gyakoroljanak, hanem elő is adják a közönségnek. A zenekarnak be kell ülnie a zenekari árokba, az énekeseknek pedig ki kell állniuk a színpadra. Nem igaz, hogy csak a turizmus és az e szegmensbe tartozó szállodák és éttermek a járvány vesztesei: a művészek is nagy vesztesek, akiknek koncerttermekre, pódiumra és közönségre van szükségük. Nyáron néhány szabadtéri előadás megtartható, de borzasztó belegondolni, hogy mi lesz szeptembertől, amikor lehet, hogy már ilyen hangversenyek sem lesznek megtartva. Kevés zenésznek van megtermelt és felhalmozott háttere, amiből fenntarthatja magát. Katasztrofális a helyzet.
– A Magyar Állami Operaház jövő évadjában Puccini Pillangókisasszony című operájának címszerepében hallhatja ismét a közönség. Hogyan került szoros kapcsolatba e legendás szereppel?
– 1997 óta látogatom Japánt, ahol ráadásul már negyedik éve mesterkurzust tartok, így erős kötődés alakult ki bennem a szigetország és annak kultúrája iránt. Ez hozzájárult ahhoz, hogy szoros kapcsolatot tudtam kialakítani Cso-cso-szánnal, és már az első Pillangókisasszony-előadásaimon össze tudtam forrni e karakterrel. Ami a Magyar Állami Operaház jövő évadját illeti, a felkérésemben valóban szerepel négy Pillangókisasszony-előadás, azonban a jelenlegi járványügyi helyzetre tekintettel egyelőre nem írtuk alá a szerződéseket, arra csak az előadások időpontja előtt egy hónappal fog sor kerülni.
– Önt Gilda és Violetta egyik legelismertebb tolmácsolójaként tartják számon a nemzetközi operaházak, mindkét szerepet énekelte a milánói Scalában és a New York-i Metropolitan Operában. Fogja-e még valaha énekelni ezeket a szerepeket teljes operaelőadásokon?
– Érdekes kérdés. A pályafutása során egy művész túllép bizonyos szerepeken, de nem azért, mert már nem tudja elénekelni ezeket, hanem a művész karakterformálása elveszíti hitelességét. Egy olyan folyamatot kell elképzelni, amely során az énekes elindul a pályája elején, kitűzi maga elé a céljait, és az úton sok szereppel találkozik, amellyel először összeforr, majd némelyiket maga mögött hagyja. Nem lennék már hiteles Gilda, a kislány szerepében. Említhetném a Don Giovanni Zerlináját is, amely egy olyan fontos szerep volt a pályafutásom során, amivel letettem a névjegyemet a bécsi Staatsoperben, és csak ezt követően érkeztek a nagyobb szerepek. Remélem, hogy a közönség még emlékszik e szerepeimre. Egyébként a Figaro házassága Susannáját, aki szintén egy cserfes kislány, még szeretném újra elénekelni…
– Ha egy operaénekest olyan emblematikus szerepére hívják meg, amelyet évtizedeken át a világ különböző színpadjain énekelt, beleszólhat-e abba, hogy milyen legyen a zenei összkép?
– Egy énekesnek nagyon flexibilisnek kell lennie. Azt tapasztaltam, hogy bár nagyon sok helyen énekeltem Gildát, Violettát, Susannát, így a milánói Scalában és a New York-i Metropolitan Operában is, egy másik művész mindig tud újat adni. Kíváncsian és odaadással megyek el a próbákra. Természetesen ha egy karmester hallja, hogy valamit jól csinálok, és pontosan úgy, ahogyan az a kottában le van írva, akkor hagy engem érvényesülni. Ugyanakkor a karmesternek is vannak elképzelései, és ő is hozzászokott bizonyos előadásmódokhoz, ezért teljesítem a kéréseit, hiszen fontos, hogy ő is jól érezze magát az előadás során. Az előadóművészet a kollégák tiszteletéről, valamint a zene és végső soron a közönség szolgálatáról szól.
– Ha befolyása lehetne arra, hogy melyik operát állítsák színpadra a felújított Magyar Állami Operaház nyitóestéjén, melyiket javasolná?
– Ismét nagyon nehezet kérdez. Ezzel megfogott! Érdemes lenne elrugaszkodni a teljes operák gondolatától, és inkább egy olyan koncertet szervezni, amelynek műsorán mindenképpen szerepeltetném Gustav Mahlert, hiszen Operaházunk egyik igazgatója volt. A világszinten méltán híres magyar zeneszerzők, így Erkel Ferenc, Kodály Zoltán és Bartók Béla darabjait összefűzném egy csokorba, tekintettel arra, hogy mégiscsak egy magyar intézmény megnyitójáról lesz szó. És melléjük tűzném oda Mahlert!
– Esetleg van-e olyan operaszínpad, ahol még nem énekelt, viszont nagyon szeretne?
– Szeretnék eljutni a Veronai Arénába. Egyébként még skandináv operaházakban sem énekeltem, ezért örömmel énekelnék ezen országokban is.
– Bónusz kérdés. Hadd kérdezzem meg: tervezi-e, hogy valaha elénekli Rachmaninov Vocalise című dalát, esetleg ráadásként valamelyik hangversenye végén?
– (Nevet) Már beszereztem a kottáját!
Fotók: Emmer László; Nagy Attila / Magyar Állami Operaház; Ken Howard / Metropolitan Opera; Andrea Tamoni / Teatro alla Scala