Verbunkos és opera

2014. szeptember 4.

Egressy Bénire emlékeztek Miskolcon. VONA ILDIKÓ beszámolója

Egressy Béni Barabás Miklós festményén

Egressy Béni Barabás Miklós festményén

Egressy Béninek állított emléket az idei Miskolci Kamarazenei Nyár. A hatnapos programsorozat augusztus utolsó hetében került megrendezésre, és kapcsolódott a komponista születésének 200. évfordulójához.

Minden koncert műsora úgy lett összeállítva, hogy a hallgatóság a legteljesebb képet kapja Egressyről, hiszen nagyon sokoldalú művészről beszélünk, aki volt színész, operaénekes, nótaszerző, hazafias férfikari és vegyeskari művek komponistája, operák szövegkönyveinek fordítója és átírója, népszínművek szerzője, újságszerkesztő és hangversenyrendező. A Szózat komponistája rövid, mindössze harminchét évig tartó élete egyik meghatározó szakaszát Miskolcon töltötte, ezért a város most emléktábla avatásával és Egressy-vándorkiállítással is tisztelgett előtte.

Flach Antal csembalóművész, a programsorozat főszervezője olyan helyszíneket választott a koncertekhez, melyek többsége Egressy életében is fontos szerepet játszott. Az Avasi Műemlék Templomban felcsendültek a komponista vallásos alkotásai, illetve az ő szövegkönyveire írt Erkel-operák zenés imái. Részlet hangzott el a Bátori Mária, Hunyadi László, Bánk bán című operákból Vajda Éva, Boros Géza, a Cardinal Mindszenty és a Cantus Agriensis kórusok, valamint Varga László orgonaművész közreműködésével.

Horváth Anikó és Zádori Mária (fotó: Vona Ildikó)

Horváth Anikó és Zádori Mária (fotó: Vona Ildikó)

A Szemere-szalonban időutazásra invitáltak bennünket a szervezők. Horváth Anikó csembalóművész reformkori asztalzongorán játszott, és Zádori Mária énekművésszel közösen Egressy zongoraműveit, dalait ismertették meg a közönséggel.

Egy másik helyszínen tartott koncerten Liszt, Brahms és Rubinstein virtuóz Egressy-parafrázisai hangzottak el miskolci művészek előadásában, de a komponista meghatározó kortársainak – Lavotta János, Bihari János, Csermák Antal, Rózsavölgyi Márk, Reményi Ede – szerzeményei is felcsendültek. A miskolci közönség kitörő lelkesedéssel fogadta a műsorba beleszőtt ritkán, vagy eddig még egyáltalán nem hallott darabokat. Minden hangversenyen teltház volt.

Operák és népszínművek részletei zárták a Kamarazenei Nyár rendezvénysorozatát a helyi színházban, ahol a Miskolci Szimfonikus Zenekar játszott, Ács Gabriella, Vajda Éva, Lőkös Dániel (a Wiener Staatsoper tagja) énekelt, karmesterként közreműködött Flach Antal. Sziklavári Károly zenetörténész, Egressy-kutató az est házigazdájaként sok zenetörténeti érdekességgel szolgált. Elmesélte például Egressy és Anne de La Grange, francia operacsillag találkozását: hogy La Grange művészetének köszönhető Erkel híres bravúráriája a Hunyadi Lászlóhoz, illetve Egressy egyik, szintén virtuóz képességeket igénylő, négyszakaszos dala („Azt gondolom, az ég borús”: az énekesnőnek ajánlotta, aki azt A sevillai borbély éneklecke-jelenetében elő is adta).

Ács Gabriella, Lőkös Dániel és Flach Antal (fotó: Vona Ildikó)

Ács Gabriella, Lőkös Dániel és Flach Antal (fotó: Vona Ildikó)

Egressy, mivel operaénekesnek készült, 1836-ban Budán háromszor is elénekelte A sevillai borbélyban Figaro szerepét. Az előadások emlékére a mostani koncerten Lőkös Dániel előadásában hangzott el Figaro belépője, az Anne de La Grange számára írt kompozíciót pedig Vajda Évától hallhattuk. Sok különlegességet tartogatott még a zárókoncert. Nagy sikert arattak Egressy Két Sobri című népszínművének részletei (zenéjét, szövegét egyaránt Egressy írta), és igazi ínyencfalat volt a Toborzó Bartay András A csel című operájából, amit a zenetörténet az első magyar vígoperaként tart számon.

Fotók és videók: Vona Ildikó

Hasonló bejegyzések