Egy kártyapakli margójára

2015. január 16.

 Igor Sztravinszkij: A kéjenc útja. MONA DÁNIEL műismertetője

Boldogak a szegények, mert van szerelmük és ásójuk… Akár ezt is leszűrhetnénk tanulságul a The Rake’s Progress (magyarul A kéjenc útja) című opera végén. Az eredeti üzenet sem sokkal frappánsabb – sőt kevésbé biztató –, miszerint az ördög úgyis talál magának munkát. Persze a műből megtudjuk, hogy a pénz nem boldogít, csalásból nem lehet megélni, de ami manapság talán a leginkább fenyeget minket: sose kezdj szakállas nővel! Ha mindez kaotikusan hangzik, nézze/hallgassa csak meg a kedves Olvasó Sztravinszkij operájának új előadását az Operaházban!

William Hogarth: A Rake's Progress 1.

William Hogarth: A Rake’s Progress 1.

Igor Sztravinszkij 1939 óta Amerikában élt. 1947-ben, Chicagóban találkozott William Hogarth nevével. Hogarth angol festő, grafikus és karikaturista volt a 18. század első felében. Társadalomkritikát illusztráló, modern erkölcsi témákat feldolgozó képsorozataiból A szajha útja, illetve Az aranyifjú [vagy kéjenc] útja vált leginkább ismertté. Nagy sikerrel állították ki mindkettőt Chicagóban, az utóbbi sorozatot látta Sztravinszkij. A sok szöveggel kísért nyolc kép egy Tom nevű fiatalemberről szól, aki hatalmas örökséghez jut. A hirtelen pénzből ruhát varrat, szalonokba és kuplerájokba jár. A hamar eladósodó Tom börtönbe kerül, majd hozzámegy egy gazdag, de ronda nőhöz, hogy kártyán annak pénzét is elverje. Újabb börtönt követően Tom a bolondok házában köt ki.

William Hogarth: A Rake's Progress 2.

William Hogarth: A Rake’s Progress 2.

A téma a 20. században nagy népszerűségnek örvend. 1935-ben Gavin Gordon balettzenét komponál rá, 1945-ben film készül belőle. Sztravinszkijnak is megtetszik ez a stációs szerkezet, és úgy dönt, ír belőle egy Mozart-stílusú operát. The end of a trend – állították már korában is. És valóban: az opera utolsó példája a neoklasszikus irányzatnak. A darabot klasszikus fanfár vezeti be, a recitativókat az akkoriban egyre elterjedtebb csembaló kíséri.

William Hogarth: A Rake's Progress 3.

William Hogarth: A Rake’s Progress 3.

A librettista Wystan Hugh Audennel egyeztetve megváltoztattak apróbb, de annál jelentősebb részleteket a cselekményben. Tom Rakewell (az opera tele van beszélő nevekkel!) az édesapja helyett ismeretlen nagybácsitól örököl. A hírt így egy idegennek, egy külsősnek, egy hírnöknek kell hozni, bizonyos Nick Shadow-nak. Sztravinszkij Shadow alakjával vonja be az operába a pénz, a pazarlás, a duhajkodás mesterét: az ördögöt, aki egy év és egy napig Tom szolgálója lesz. Tom (gyorstalpaló – mit ne felejtsünk el üzletkötéskor) nem kérdezi a szolgálat árát, csak elbúcsúzik kedvesétől, Anne Trulove-tól, hogy megkezdje kéjenc útját…

William Hogarth: A Rake's Progress 4.

William Hogarth: A Rake’s Progress 4.

A műben periodikusan váltakozik szabad- és beltéri cselekmény, így a második jelenetben londoni bordélyházban találjuk magunkat, ahol a kövér Liba mama felvételizteti Tomot, kellőképp erkölcstelen-e. Ám mikor a szerelemről kérdezik, és eszébe jut Anne, elakad a válaszadásban, végül mégis „nyer” egy éjszakát Liba mamával… Ezalatt Anne otthon várja a hírt kedveséről.

William Hogarth: A Rake's Progress 5.

William Hogarth: A Rake’s Progress 5.

Londoni lakás. Shadow felfedi a titkot: az az igazi boldogság, ha az ember legyőzi az ösztöneit, legyőzi önmagát. Ezért ráveszi Tomot, vegyen el egy számára visszataszító nőt feleségül, aki szakálla mutogatásával keresi kenyerét. De a Török Babával való házasság sem teszi boldoggá. Belesétál Shadow újabb csapdájába, és beleöli minden pénzét egy gépezetbe, amely szilánkokból csinál cipót. Természetesen a szerkezet csalásra épül, Tom elszegényedik, így a Török Babától kezdve a bútorokon át mindent elárvereznek a feje felől.

William Hogarth: A Rake's Progress 6.

William Hogarth: A Rake’s Progress 6.

Letelt Shadow szolgálata. A Don Giovannira végig utalgató Sztravinszkij most egyértelmű párhuzammal él: éjféli találkát szervez a temetőbe. Az ördög felfedi magát, és Tom lelkét követeli, de ha háromszor eltalálja, milyen lapot tart a kezében, szabadulhat. Szerelmére gondolva, majd meglátva egy ásó dupla árnyékát, ráhibázik a kör dámára (kétszer) és a pikk kettesre… Shadow eltűnik, de Tomnak bűnhődnie kell bűneiért – bolondok házába kerül, s ott hal bele szerelmi bánatába. Ennyi megpróbáltatást még Anne Tom iránti szerelme sem bírt ki, az opera végén nem győzedelmeskedik a szerelem, helyette bolondok siratják a magát Adonisznak képzelő Tomot. A kéjenc útja a végére ért. Vagy mégsem? A szereplők a függöny előtt megéneklik, hogy az egész csak játék volt, és ahogy már említettük: az ördög talál magának munkát.

William Hogarth: A Rake's Progress 7.

William Hogarth: A Rake’s Progress 7.

A közönség egészen rendhagyó, kusza előadásnak volt (és mindig is lesz) kitéve, de az opera 1951-ben hatalmas sikert aratott Velencében. Ez előtt sem hallottak effélét, de ami ez után következett a zenetörténetben, vagy amit akár csak Sztravinszkij írt ezt követően, az egészen más. A kéjenc útja valóban lezárt egy zenei trendet.

William Hogarth: A Rake's Progress 8.

William Hogarth: A Rake’s Progress 8.

Hasonló bejegyzések