Idén már harmadszor várta az érdeklődőket a Perkupai Operafesztivál, amely az eddigi egyestés műsorból kétnapossá nőtte ki magát – hiszen immár napközben is várták programok az odalátogatókat. KOVÁCS ALEXANDRA beszámolója
Július 6-án este, a már megszokott helyszínen, a református templomban fesztiválnyitó hangverseny indította el az operafesztivált. Előtte azonban felcsendült a fesztivál fanfárja a Brasstones Rézfúvós Quintet előadásában – éppen úgy, mint tavaly.
Az első este műsorát Strausz Kálmán vezényelte. Kodály Zoltán Zrínyi szózata című, hangszerkíséret nélküli művét a Honvéd Férfikar, a Budapesti Stúdió Kórus és Szegedi Csaba adták elő. Ezután, maradva Kodálynál, a Háry János daljátékból következtek részletek. Az est lezárására a templom mögötti kertben került sor, ahol a vendégek és fellépők együtt fogyaszthatták el a fesztivál hivatalos tortáját, melyet Paszternák cukrászmester készített, és hivatalos borát – az utóbbi Virág Tamás pincészetéből való, és külön erre az eseményre készült.
A második nap eseményei délelőtt tizenegy órakor kezdődtek a katolikus templomban. Itt a Dalinda nevű, három hölgyből álló a capella népdalformáció szórakoztatta a közönséget. „El sem tudtuk képzelni, hogy hány ember lesz majd itt Perkupán, és milyen lesz a hangulat. Hívtak minket, jöttünk, és már a kocsiból láttuk a gyönyörű tájat, utána pedig
a közönség is hatalmas szeretettel fogadott minket – egy operafesztiválon, holott mi népdalénekesek vagyunk.
Éppen ezért volt ez izgalmas kihívás számunkra, másrészt felemelő és megható érzés volt ennyi embernek énekelni.”
Ezt követően vásár nyílt a Galyasági Ház udvarán, ahol a fesztivál logójával ellátott termékeket lehetett vásárolni, más kézműves áruk kíséretében.
A hivatalos program délután két órakor folytatódott a Kalász László Művelődési Házban, ahol a perkupai költő, Kalász László tiszteletére tartottak irodalmi emlékórát. Kincses Károly színművész, a Miskolci Nemzeti Színház tagja olvasott fel verseket és hozott magával a versekből készült zenei feldolgozásokat.
Öt órakor indult a templom elől a már megszokott körmenet és felvonulás: a fellépők lovas kocsikkal mentek körbe a településen.
Közben már elkezdett gyülekezni a tömeg, sokan helyet foglaltak a kerti kivetítő előtt is, hét órakor pedig kezdetét vette az operagála, a programsorozat és a fesztivál csúcspontja.
Idén különleges helyzet állt elő: bár László Boldizsár tavaly kapta meg az Operaház kamaraénekesi címét, az csak néhány hete derült ki a Csillagóra Gálaesten, hogy az idei díjazottak között a másik két fellépő, Sáfár Orsolya és Szegedi Csaba is szerepel. A díjazott, „hattyús” énekesgárdát Szekeres László zeneszerző, zongorista kísérte, aki a fesztivál fanfárjának a komponistája.
Figaro belépőjével nyitott a gála Szegedi Csaba előadásában, majd különböző verista áriák hangzottak fel. Részleteket hallhattunk a Bohéméletből, a Bajazzókból, majd – immár hazai vizekre evezve – a János vitézből csendültek fel a leghíresebb részletek. Maradva Kacsóh Pongrácnál, a Rákóczi megtérése című áriát adta elő Szegedi Csaba – nagy sikerrel.
Lezárásként Lehár Ferenc Vágyom egy nő után című dalát adta elő a három művész közösen, ráadásszámként pedig a Hazám, hazám csendült fel – két Bánkkal a porondon, hiszen László Boldizsár a tenor változatban alakította a címszereplőt, míg Szegedi Csaba a baritonban.
Az estét ismét a kertben zárta a közönség és a fellépő művészek mindegyike, ahol pörkölt, sütemények, torta és a fesztiválbor színesítették a hangulatot.
A koncert után módom nyílt néhány szót beszélgetni a meghívott szólistákkal. Sáfár Orsolya nagyon örült a felkérésnek, hiszen egyrészt szeret Szegedi Csabával dolgozni, másrészt „külön öröm volt egy szép eseménynek a részese lenni, ahol engem és a családomat is szeretet övezi; hiszen ez az egész erről szól tulajdonképpen: szeretetről, zenéről és együttlétről”.
László Boldizsár a program megálmodója és szervezője, Szegedi Csaba munkáját méltatta, sőt szerinte ez a fesztivál akár országosan ismertté is válhat, és több lesz annál, mint ami most, hiszen az utóbbi évek is nagymértékű fejlődést mutattak. „A művészet ereje, ha eljut egy ilyen szintre, az több, mint katarzis.”
Szegedi Csaba, a Perkupai Operafesztivál megálmodója, a Magyar Állami Operaház kitüntetett kamaraénekese számára, úgy tűnik, nincs akadály. Az évadban rengeteg szerepet énekelt, január óta mégis hatalmas energiával szervezte a másfél napos programot, hogy a repertoárt bővítse, és a minőségre helyezze a hangsúlyt, mind a meghívott művészekkel, mind a műsor színvonalával.
A cél, hogy egy olyan minőségi hagyományt teremtsünk, amivel érdemes hosszútávra tervezni.
Olyan hagyományt, amiben a környék kincsei, adottságai ötvözve a legmagasabb kultúrával és azok legmagasabb szintű képviselőivel olyan lelki, hangi és vizuális csokorban virágoznak majd, amiből az emberek, legyenek vendégek vagy helyiek, hosszú hónapokon át táplálkozhatnak.” Ahogy mondta, a programsorozat színesítése kísérleti jellegű volt, de minthogy megállták a helyüket az újabb események, így ez folytatódni fog jövőre, sőt azt is elárulta, hogy idővel háromnapossá szeretné bővíteni a fesztivált.
„Boldogan, bizakodva, tapasztalatokkal és új ötletekkel telve látunk neki hamarosan a 4. Perkupai Operafesztiválnak. De, ahogy Háry János mondaná: mindennek megvan a maga ideje. Most a pihenésnek van itt az ideje!”
A különböző programok létrejöttében és lebonyolításában rengetegen voltak Szegedi Csaba segítségére, különösen Perkupa polgármestere, Molnár Zoltán és a helyi lakosok, akik a fesztivál előtt és annak ideje alatt is rendelkezésre álltak és támogatták a programok gondtalan lefolyását.
Jövőre szeretettel várnak mindenkit július elején a 4. Perkupai Operafesztiválon, ahova nemcsak a minőségi programok miatt érdemes ellátogatni, hanem a szép táj és a természet közelsége is emeli az ott töltött napok hangulatát.
Fotók: Perkupai Operafesztivál