A kétszeres Erkel-díjas, Érdemes Művész díszlettervező, a Magyar Állami Operaház örökös tagja életének 76. évében, éppen tíz évvel ezelőtt, 2000. július 22-én hunyt el, és idén lenne 85 éves. A kettős évforduló alkalmából készült következő összeállításunk. – FÜLÖP KÁROLY írása
Forray Gábor Székesfehérvárott született 1925. január 24-én. Tanulmányait 1946 és 1950 között az Iparművészeti Főiskolán végezte. Az Operaházban díszlettervezői ösztön-díjat kapott, hat éven át asszisztensként Oláh Gusztáv mellett dolgozott. 1950-től a Magyar Állami Operaház díszlettervezője, majd 1967-től 1974-ig vezető díszlettervezője. 1974-től szcenikai vezető, majd műszaki igazgató. 1989-ben ment nyugdíjba. Több mint hetven opera- illetve balettelőadás díszleteit alkotta meg, emellett dolgozott az Operettszínház és vidéki színházak valamint a Margitszigeti Szabadtéri Színpad és a Szegedi Szabadtéri Játékok, továbbá a Moszkvai Nagyszínház, a Covent Garden, a bécsi Staatsoper és számos európai és ausztrál színpad számára. Kiállításokon – Budapesten vagy a Miskolci Triennálén – szintén gyakran szerepelt. Műveiben konstruktivitás és festőiség ötvöződik új anyagok és új technikai megoldások alkalmazásával. Nagy manuális készség és kiváló színérzék jellemzi. Festőművészként, iparművészként is alkot. Munkásságának sokszínűségét jól jellemzi, ha az alábbi három színpadképét emeljük ki: a Don Carlos az Operaház nagy korszakához illeszkedő monumentalitásával és dekorativitásával, A lombardok vetített freskóinak újszerűségével és hangulatteremtő erejével, a Bánk bán pedig a gyorsan változtatható terek létrehozására alkalmas oszlopszerű díszletelemeivel jelentik Forray pályájának egy-egy mérföldkövét. Munkássága túlmutat a színház világán: Szinetár Miklós televíziós Denevér-produkciójának is egyik díszlettervezője volt. 1964-ben és 1970-ben Erkel Ferenc-díjat kapott. 1981-ben Érdemes Művész lett.
Legfontosabb munkáit Auber: Fra Diavolo; Rossini: Ory grófja; Kodály: Háry János; Johann Strauss: A denevér; Britten: Albert Herring; Berg: Wozzeck; Verdi: Aida; Debussy: Pelléas és Mélisande; Bozay: Csongor és Tünde, Monteverdi: Poppea megkoronázása; Ránki Gy.: Pomádé király új ruhája; Wagner: A Rajna kincse; Durkó Zsolt: Mózes; Mozart: Figaro házassága című műveihez készítette.
Az Operaház jelenlegi repertoárján is szerepel néhány alkotása: Wagner Parsifalja 1983-ból, a Don Carlos 1969-es előadásának felújítása, Mozart Così fan tuttéja, valamint Seregi László legendás balettje, a Rómeó és Júlia Prokofjev zenéjére.
Tordai Hajnal, a Magyar Színház jelmeztervezője így emlékezett rá:
„Megtisztelt barátságával Forray Gábor. Nagyon sok mindent köszönhetek ennek a kivételes művésznek. Biztatott, és ő mondta először: te alkalmas vagy erre a pályára. Kiosztott öt operát egy évre, hogy tervezzem meg. Először meghallgattuk a zenét, és ő elmondta, hogyan fog hozzá. Egymás mellett volt a műtermünk. Láttam, hogy dolgozik, hogy vívódik. Láttam, hogy húsz variációja volt egy témára. Csodálatosan készített makettet. Szereplőről szereplőre megrajzoltatta a jelmezeket, a figurát, aztán kiterítettük egymás mellé, s megtanította nekem, hogy össze kell nézni a színeket, ki kivel találkozik, ilyen érzelmekkel viseltetnek egymás iránt, milyen kapcsolatban vannak, s ezeket a színekkel, a formákkal mind jelezni kell. S aztán azt is tőle tanultam, hogy a kórus ruháival, akár a festő a vászonra, színeket festünk a színpadra, s ügyelni kell arra is, hogy minden tónusban legyen, hogy harmonizáljon. Mikor már nagyon sok operát megterveztetett, megmutatta munkáimat Mikó Andrásnak , aki akkor az Operaház főrendezője volt. Így kaptam meg első önálló tervezésemet, a Légy jó mindhalálig című darabot. Boldog voltam az Operaházban. Csak hát elkezdődött a felújítás, a nagy rekonstrukció, ami négy évet jelentett. Márk Tivadar és Forray Gábor is arra biztatott, hogy vállaljam el a győri színház felkérését. Forray Gábor még azt is mondta, ha igazi tervező leszel, megismerkedsz a valódi magánnyal.”
Diavetítés Forray Gábor munkáiból
(Fotók: Magyar Állami Operaház – Éder Vera, Mezey Béla)