Nyolcvanhét esztendős korában elhunyt Cesare Siepi olasz basszista, a XX. század kiemelkedő előadóművésze.
Milánóban született 1923-ban, énekesi karrierjét egy madrigálkórusban kezdte. Tanulmányait autodidaktaként végezte, ám így is nagyon fiatalon, tizennyolc évesen debütált a Rigoletto Sparafuciléjaként egy Velence közeli kisvárosban, Schióban. Karrierjét évekre félbeszakította a világháború: a fasiszta rendszer elleni tevékenysége miatt 1941-ben Svájcba emigrált. A felszabadulás után pályafutása újabb lendületet vett, és sorra mutatkozott be Itália vezető operaházaiban, köztük a velencei La Fenicében és a milánói Scalában is. Ekkoriban elsősorban olasz operák basszusszerepeit énekelte: Zakariást a Nabuccóból, a Mefistofele címszerepét (Arturo Toscanini vezényletével), valamint a Bohémélet, A puritánok és a Gioconda basszusszerepeit.
Nemzetközi karrierje 1950-ben indult, amikor (Boris Christoff és Székely Mihály helyett) beugróként debütált a Metropolitanben, Fülöp király szerepében. Három évvel később Wilhelm Furtwängler hívta meg Salzburgba a Don Giovanni címszerepére; a legendás előadást nem csak hang-, de filmfelvétel is őrzi. A szerep védjegyévé vált, Bécsben negyvenhárom alkalommal alakította (őt csak Eberhard Wächter előzi meg az örökranglistán). 1994-es visszavonulásáig folyamatosan bővítette repertoárját: énekelte többek között A sevillai borbély Basilióját, a Simon Boccanegra Fiescóját, a Faust Mefistóját, de fellépett a Bravo Giovanni és a Carmelina című Broadway-musicalekben is.
Cesare Siepi 1968-ban, Don Giovanni és Fülöp király szerepében vendégszerepelt a Magyar Állami Operaházban. Utóbbi alakításáról így emlékezett meg Abody Béla a Muzsika hasábjain: „Siepi… hangmilliomosi nagytőkéjével licitál: a hősbaritontól a mélybasszusig terjedő regiszterrel, a korlátlan erővel és könnyedséggel, mozgás és ének fölényével… Izgalmas Fülöp ez: inkább erőszakos, mint habozó, inkább hisztérikus, mint hasadt lelkű. Uralkodónak meggyőzőbb, mint szenvedő embernek. …teljesen meggyőzőnek érzem a fiatal, ereje teljében levő művész nemzetközi reputációját, fülemben a nagy vetélytársak, Rossi-Lemeni, Hines és a többiek emlékével is.”