A tündérkirálynő bemutatója zárja az Operaház évadát
Immár ötödik alkalommal barokk mű kerül színre az Operaház évadának végén, Purcell A tündérkirálynő című darabját június 17-én mutatják be.
A tündérkirálynő eredetileg „semi-opera”, Shakespeare Szentivánéji álom című előadásához készült zeneszámok sora, melyek nem adnak ki önálló történetet, csupán a prózai művel együtt nyernek igazi értelmet. A rendező, Almási-Tóth András a próza elhagyásával operaként fogja fel a művet, és a zeneszámokat egyedi történetbe illeszti. Ez a Szentivánéji álom egy város erdejében játszódik, magányos szereplőkkel, bűnnel, gyilkossággal és szerelemmel.
A mű kottáját csak a 20. században fedezték fel, így előadási hagyománya nincs. A jelen színpadi megvalósításai vagy a teljes mű rekonstruálására törekednek prózai színészek és táncosok bevonásával, vagy operaként, a rendezői színház esztétikája szerint mintegy „újraírják” azt. „A második módszer járhatóbb. Mi átformáltuk a szerkezetet, csak az angol zeneszerző művét használtuk, és írtam egy teljesen új történetet az eredetiből kiindulva – mondja a rendező. – Mivel a zeneszámok nem épülnek egymásra, szükség van „kötőanyagra”, ami az eredeti műben a prózai dialógus. Úgy döntöttünk, hogy a barokk zenei gondolkodáshoz igen hasonló alapokon nyugvó dzsesszt fogunk alkalmazni. Purcell rengeteg tánczenét írt a műbe, de ezeket én elhagyom, hogy a drámai jelleget erősíthessük. Felkértem Fekete-Kovács Kornélt és művésztársait, hogy ezek helyett az előadás stílusához illően alkossanak klasszikus dzsesszszámokat Purcell- zenemotívumok alapján. Természetesen az opera többi részét megtartottuk, ezt az Operaház Zenekara tolmácsolja majd. Az előadás kialakításában a kezdetektől együtt dolgozunk a fiatal, ausztrál karmesterrel, Benjamin Bayllel.”
Az előadás a 40-es évekbeli film noirt idézi, amely a II. világháborút követő időszakot, a pusztulófélben lévő, züllött városi világot jeleníti meg. Az alkotások jellemzője a kiábrándultság, a bukás és az árulás, valamint a megvesztegethetőség. Képi világát a szűk, esőtől áztatott utcákon – általában detektívek és a rendőrség elől – egyedül menekülő hős adja, mindeközben a történet állandó szereplője a csábító femme fatale. A darab címszereplőjét, a férfiakkal folytatott kapcsolatain keresztül saját magát kereső nőt, Baráth Emőke, az őt körülvevő férfiakat Fried Péter, Daragó Zoltán, Rab Gyula, Szappanos Tibor, és vendégművészként a firenzei születésű basszbariton, Gianluca Margheri alakítja. A darab díszlettervezője Sebastian Hannak, jelmeztervezője Lisztopád Krisztina, zenei irányítója Benjamin Bayl.
További részletek és előadási időpontok az Operaház honlapján olvashatók.
Forrás: Magyar Állami Operaház