(R)Evolúció

The Knife – Tomorrow, In a Year: elektro-opera vagy hangzatos blöff? – CSEPELYI ADRIENN írása

The Knife
The Knife

Régi elmaradásomat pótolom, amikor végre írok az év egyik legizgalmasabb operai vonatkozású próbálkozásáról, ám mentsé-gemre szóljon, hogy a cikkhez szükséges videoanyag csak nem túl régóta hozzá-férhető interneten.
Márpedig hangzóanyag alapján (sajnos ebben biztos vagyok) valószínűleg csak igen kevesen ragadtatták magukat arra, hogy a Tomorrow, In a Year című operát megismerjék. Több „gond” is van ezzel a darabbal: hiába tették elérhetővé még tavasszal a készítők, két szék közül a pad alá esett. Az operakedvelőknek ugyanis vajmi keveset mond a The Knife elnevezés – akik viszont a svéd együttes rajongói, valószínűsíthetően nem az Operaházban töltik az estéiket. Kivétel kevés van, legalábbis itthon, de mivel én erősítem a szabályt, igyekszem felhívni a figyelmet erre a nem mindennapi műre.

No de nézzük először is, mi ez az egész. A The Knife nevű formációt 1999-ben alapította Göteborgban Karin Dreijer Andersson és Olof Dreijer. Első sikerüket egy Heartbeats című számmal érték el, amely a Sony egyik tévéreklámjának lett aláfesése, innen egyenes út vezetett a nemzetközi sikerig (hiába, manapság ilyen dolgokon múlnak karrierek…). Zenei működésük mellett igyekeztek komoly üzeneteket is eljuttatni a hallgatóikhoz, nem egyszer például botrányt csaptak a díjátadókon, hogy olyan problémákra hívják fel az emberek figyelmét, mint a zeneipar hímsovinizmusa. Egyébként Karin Fever Ray művésznéven elkészített szólóalbuma hatalmas sikereket ért el a nemzetközi porondon.

Adott tehát két zenész, aki az elektronikus zene több válfajában is komoly ranggal bír. Saját bevallásuk szerint soha nem voltak operában, mi több: életükben egyetlen operát sem hallottak elejétől végéig (hogy ez most menő vagy nem menő, arról ne nyissunk vitát, mindenesetre őszinték…). Viszont, mivel kísérletező kedvben nem szenvednek hiányt, kitalálták, hogy Darwin A fajok eredete című világrengető művéből operát írnak. Persze senki ne várja a fajelmélet tényanyagának felsorolását, az valószínűsíthetően a világ legunalmasabb librettója lenne, a szövegkönyv sokkal inkább a felfedezés, a megvilágosodás és az elméletalkotás folyamatát és lélektanát vesézi ki (Colouring of Pigeons), míg eljut Darwin életének olyan személyes részleteihez, mint tízéves korában elhunyt kislánya, Annie (Annie’s Box). A kulcsszó talán a hármas evolúció lehetne: természeti, zenei és jellembéli.

Tomorrow In a Year
Tomorrow In a Year

A mű elkészült, és természetesen rengeteg kérdést vet fel. Vajon képes-e operát írni valaki, akinek csak sztereotípiái vannak a műfajról? Vajon elbírja-e egy opera zenei szövete az elektronikus-, sőt popzenei elemeket? (Igen, Verdi zenéje a maga korában pop volt, Gershwin szavaival élve ő volt a zenetörténet legnagyobb slágerszerzője.) Bár a dupla albumon kiadott Tomorrow In a Year a legkisebb mértékben sem követi a rádióbarátság alapelveit: a számok, két kivételtől eltekintve, bőven túllépik a 4 perces játszási időt. Vajon opera-e valami attól, hogy operaként aposztrofálja a szerzője – pláne, ha maga a szerző sincsen tisztában a műfaji kitételekkel? (Persze az is elképzelhető, hogy ez a „nem tudjuk, mi az opera, de írunk egyet” csak egy amolyan franciás ferdítés: náluk szinte mindennapos az effajta kiszivárogtatás és ködösítés, az ember végül már azt sem tudja, valójában mi az igazság.)

Az eredmény? Egy izgalmas, ám korántsem hibátlan zenemű. Összefüggő, ám meg-meg szakadó zenei anyag, néhány igen kimagasló részlettel, mondhatni: slágerrel. A Colouring of Pigeons hatalmas népszerűségnek örvend, remixelik (azaz az eredeti hangkészlet felhasználásával új számot készítenek belőle, gyakran más stílusban), áradoznak róla a videómegosztókon. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy mindez bárkit megnyer az opera hagyományos formája számára, mindenesetre előrelépés, hogy mélyebb tartalommal megtöltött zenét fogadtat be a hallgatókkal.

Tomorrow In a Year
Tomorrow In a Year

Persze a zene önmagában félkarú óriás, nyilván színre is kellett vinni a darabot. Keresve se találhattak volna erre alkalmasabb társulatot, mint a dán Hotel Pro Forma. A részletekben interneten is fellelhető, igen elvont színrevitel tökéletesen passzol a lemez földöntúli atmoszférájához, elgondolkodtat, és hatást gyakorol az emberre. Az előadáshoz egyébiránt nagy reményeket fűztek a kultúrfelelősök is: a Danis Art Council támogatta. (Tegyek megjegyzést, vagy minden operakedvelő érzi, mit gondolok?) Az alkotók célja egyébként bevallottan az volt, hogy új teret nyissanak az opera, egész pontosan az elektro-opera számára, mert bár modern művészek, mégis fontosak számukra a hagyományos színpadi műfajok.

Mindezt nyilvánvalóan nem lehet megoldani vendégművészek nélkül: a produkcióban (és a lemezen) közreműködik Kristina Wahlin Momme mezzoszoprán, Lærke Winther Andersen dán színésznő és Jonathan Johansson svéd popzenész.

Műfajokat és stílusokat egyesít tehát a Tomorrow In a Year, már csak ebből a szempontból is izgalmas keveréke réginek és újnak, hagyománynak és modernségnek, prózának, énekbeszédnek és éneklésnek. A munkálatokban egyébként kezdetektől fogva részt vett Planningtorock (alias Janine Rostron, a berlini, független Rostron Records tulajdonosa, zenész és előadó) és Mt. Sims (más néven Mount Sims, alias Matthew Sims, egy berlini székhelyű, de amerikai DJ/előadó) is, igazi multikulturális projektről van tehát szó.

Az opera elindult nemzetközi hódító útjára, játszották már a Royal Danish Theatre-ben és Londonban, a Barbicanben is, az új évad nyilván még több felkérést hoz a The Knife és a Hotel Pro Forma számára.

Egy videó az előadásokról: Colouring Of Pigeons

Felvétel a próbákról
Itt tölthető le a librettó

Ez pedig egy kerekasztal-beszélgetés az alkotókkal