Nyomokban Puskint tartalmazhat

2011. február 23.

Pjotr Iljics Csajkovszkij: Anyegin – felújítás a Szegedi Nemzeti Színházban, 2011. január 23. CSEPELYI ADRIENN kritikája

Kónya Krisztina és Cseh Antal

Kónya Krisztina és Cseh Antal

Üdvözöljük Önöket mai kvízjátékunkban, amelynek témája a Szegedi Nemzeti Színház Anyegin című operaelőadása lesz. A feltett kérdésekre helyesen válaszolók között ugyan nem sorsolunk ki semmit, de a szerencsések elmondhatják magukról, hogy megértettek bizonyos dolgokat, amelyeket a szerzőnek (nem szégyen ez) nem sikerült. Elöljáróban annyit, hogy a rendezésen kívül természetesen a zenei megvalósítást is figyelte kétszemélyes operakommandónk, amely csakis az Anyegin kedvéért autózott le Szegedre, hóesésben.

Az előadás zenei részével nem volt különösebb problémám, bár a rézfúvósok és a mélyvonósok produkáltak néhol igen meredek dolgokat. Az Anyegin szerepére érthetetlen módon kiírt Cseh Antal hangfaji bravúrt vitt véghez, ugyanis nagyjából a harmadik hangtól kezdve biztos voltam abban, ez nem az ő hangfekvésének megfelelő szerep: őszintén szólva nem tudom felfogni, ez miért nem tűnt fel senkinek a próbafolyamat során. Cseh becsületére szóljon, hogy megküzdött a kegyetlen kihívással, bár a magas hangjai többször hagytak kívánnivalót maguk után. Az éneklést „leszámítva” (elég abszurd, hogy ilyet le kell írnom egy operaénekes kapcsán) viszont hibátlanul hozta a rendezés által megkövetelt Anyegint, igazságtalan volna elvitatni tőle, hogy minden pillanatban hihető volt, még a Hair című musical filmváltozatának I got life-jelenetét megszégyenítő asztalon táncoláskor is.  Szerepformálása miatt tehát okvetlen dicséret illeti.

Tatjánánk Kónya Krisztina volt, egészen skizoid alakítással. Eleinte leginkább a Bernarda Alba házának Adeléjét idézte: fékezhetetlen, vad, álmodozó, kacér (remélem, már kezd felsejleni Önök előtt is, mi vár még ránk a kritika végéig…). A harmadik felvonásban azonban tiszta, elegáns úrinő, éles ellentétben korábbi önmagával. Ez nyilvánvalóan rendezői koncepció, így nincs is több hozzáfűznivalóm. Vokálisan hasonlóan felemás élményt nyújtott: néhol örömtelien szép megoldásokkal, néhol pedig kifejezetten csúnya, zárt hangszínnel.

Vajda Júlia és László Boldizsár

Vajda Júlia és László Boldizsár

Olga szerepében Gaál-Wéber Ildikót láthattam; hogy úgy mondjam, nem kedveltem meg általa a karaktert. Kifejezetten ellenszenves megközelítéssel játszott, de hát Olgát eredetileg sem az eszéért szeretjük – ettől függetlenül nem győzött meg énekteljesítményével sem. László Boldizsár színészileg lelkiismeretesen kidolgozta Lenszkij szerepét, sajnálom, hogy nem volt csúcsformában (betegség?), ám még így is tudtam szeretni. Zareckij (Koczor Kristóf) megjelenítése alapvető ballépés, ezt csak egy erős éneklés tudta volna ellensúlyozni – ez sajnos nem történt meg. (Pál Tamás rendezői felfogása szerint Zareckij őrült, ami egyébként nem is olyan elrugaszkodott gondolat, de hogy az őrült nem egyenlő a kreténnel, az ezek szerint szorul némi magyarázatra.)

Triquet-t  Szerekován János énekelte, az előadás egyik szép pillanata volt az ő belépője, mint ahogy Vajda Júlia Larinája és Szonda Éva Filipjevnája is élmény volt: jelenlétük, méltóságuk van a színpadon, s míg Szerekován megcsillantja komikusi vénáját, a két hölgy igazi drámai jelenség.

S akkor essék szó az este igazi fénypontjáról, Bretz Gáborról is. Még mielőtt bárki azt hinné, hogy egy vagyok számtalan rajongója közül, tartozom egy vallomással: vagy rossz pillanatokban kaptam el korábban, vagy egész egyszerűen mostanáig váratott magára a csoda, de sokakkal ellentétben én nem jártam eddig képzeletbeli Bretz-pólóban operába. A csoda azonban ezen a napon velem is megtörtént: Gremin áriája alatt egyetlen pisszenés sem hallatszott a nézőtéren, a közönség megigézve ült, én pedig legszívesebben azt mondtam volna a záró hang után: köszönjük, menjünk most haza, ennél nincs feljebb. (Meg hogy hadd legyek én Tatjána, légyszi, légyszi – hát nem így érez az ember az eredeti forgatókönyv szerint egy nagyária után? De. Ez Az Opera.)

Bretz Gábor

Bretz Gábor

Úgy vagyok én ezekkel a modernizálásokkal meg mai környezetbe való áthelyezésekkel, mint a focivébével: végig kell nézni sok-sok halálosan unalmas, eleve elvetélt percet addig, míg egyszer csak jön egy meccs, amire azt mondom: hú. Nos, ez nem az a mérkőzés volt. De a nagy számok törvénye alapján ezzel is közelebb kerültem ahhoz…

Következzenek tehát a várva-várt kérdések!

1. Mivel magyarázható Tatjána enyhe (erős) szexuális túlfűtöttsége a naplójelenet közben?
a, A Mojszejev együttes előadása volt rá ilyen izgató hatással
b, Ez már csak így van minden tizennyolc éves lánynál: simogatják magukat a naplójukkal elalvás előtt
c,  A napló papírjába hallucinogén drogot itattak

Koczor Kristóf

Koczor Kristóf

2. Mi oka lehet az orosz-magyar keveréknyelv használatának (ha a népies elemek oroszul mennek, miért énekel Larina és Olga is oroszul néha)?
a, A népek közötti barátság nevében
b, Úgyis mindenki kívülről fújja az Anyegint
c, A 2018-as orosz Eb-pályázat győzelmének örömére

3. Zareckij miért kretén? (Vö. biológiai szakszó)
a, Születési rendellenesség következtében
b, Mert az vicces (nem az)
c, Mert meglőtték Nizsnyij Novgorodnál

4. Ha elsőre Anyegin visszautasítja Zareckijtől a fegyvert, hat másodperccel később vajon miért lövi le laza csuklómozdulattal, orvul, párbaj nélkül legjobb barátját?
a, Az alkohol öl, butít, nyomorba dönt
b, Túl sok Gyilkos elméket nézett
c, A pisztoly véletlenül sült el, ez nem volt benne a rendezésben, de már mindegy

5. Hova tűnik a táncoló tömeg a bálból, valahányszor a főszereplő négyesnek valami mondandója van?
a, Bepúderezik az orrukat
b, A kézilabda vb-t nézik a színfalak mögött
c, Mindkettő

Szonda Éva

Szonda Éva

6. Tatjána miért alszik a varieté színpadán?
a, Mert ez valójában a legsikeresebb orosz valóságshow, és ez a büntetése, amiért levelet küldött a kintieknek
b, Mert a naplóba itatott hallucinogén drog miatt nem jutott be a hálóba
c, Passz

7. Az egyébként orosz népviseletben fellépő varieté tagjai miért öltöznek szabad idejükben utcalányoknak?
a, Mert a varieté csak fedőtevékenység
b, A szép látványt sosem kell megindokolni
c, Mert manapság már csak így lehet eladni az opera műfaját

8. Mit nyalogatnak az eperszedő revütáncosnők a saját tenyerükből fél óráig a második felvonásban?
a, Speciális orosz édességet
b, Nagyi eperlekvárját
c, Kokaint

A helyes(nek vélt) megfejtéseket az Opera-Világ fórumára várom, boldog leszek, ha valaki megosztja velem őket.

Fotók: Veréb Simon, Szegedi Nemzeti Színház

Hasonló bejegyzések