Kettős debütálás Miskolcon

2011. március 9.

Puccini: Pillangókisasszony – Miskolc, Művészetek Háza, 2011. február 17. VONA ILDIKÓ kritikája

Miskolcon szeretik az operát. Amikor húsz éve Galgóczy Judit a helyi színház főrendezőjeként újraindította az operatagozatot, talán maga sem gondolta, hogy valamikor ennyire népszerű lesz majd a műfaj. Júniusban fesztivál, de már évad közben is egymást érik a produkciók. Két hónap leforgása alatt tartottak Operafesztiválos adventi hangversenyt, Parasztbecsület- és Bajazzók-bemutatót, farsangi operagálát, Pillangókisasszony koncertszerű előadást, a Zeneművészeti Főiskola ének szakos hallgatói pedig színpadra állították Mozart remekművét, a Figaro házasságát. Óriási érdeklődés kísérte valamennyi rendezvényt. Felbuzdulva a műfaj sikerességén nagy fába vágta a fejszéjét a Miskolci Szimfonikus Zenekar. Elhatározták, hogy minden évadban saját rendezvény formájában bemutatnak egy-egy operát. Tavaly Mozart-szerzeményt, idén Puccini-alkotást tűztek repertoárjukra. A Don Giovanni esetében lehetőség nyílt ún. félig szcenírozott előadásra – vagyis a szereplők kedvükre járkálhattak, mókázhattak-, a Pillangókisasszonyt viszont koncertszerűen láthatta a nagyérdemű. Puccini operája jelentős létszámú zenekart igényelt, így ez alkalommal a szereplők számára kevés tér maradt mozgásra a miskolci Művészetek Háza nem túl nagy színpadán. Természetesen az énekesek igyekeztek mimikával, gesztusokkal érzékeltetni a cselekményt és ahová lehetett némi színházat is becsempészni.

González Mónika

González Mónika

A szereposztás tökéletes volt. Fekete Attila hatalmas tűzzel és lendülettel alakította Pinkertont. Hangja – mint mindig – most is repesztett. Ugyanolyan hangerővel énekelt, mintha a budapesti Operaház méretes belső terét kellene kitölteni. Tökéletesen kiművelt technikának köszönhetően tenorja valamennyi regiszterben zengett. Előadásának egyetlen hibája, hogy nem hallottunk tőle igazán finom pianókat. Kálmándi Mihályt Miskolcon először húsz éve láttam a híres Galgóczy-féle Parasztbecsület Alfiójaként. Már akkor ígéretes tehetségnek bizonyult, művészete azóta kiteljesedett és ezúttal Sharpless szerepében mutatta meg, hogy valóban gyönyörű hang birtokosa. Remekül sikerült Gémes Katalin Suzuki-, és szintén telitalálat volt Rozsos István Goro-alakítása. Kicsit bohém házasságközvetítő benyomását keltette. Első megszólalásától kezdve nem volt kérdéses, ha ő egyszer megkörnyékez valakit, ott nincs menekvés: házasodni kell. Butterfly szerepében – most először – González Mónikát hallhattuk, aki kezdetben nagyon izgult. Sajnos a debütálás okozta idegesség a hangminőségére is kihatott. Cso-cso-szán belépőjében alaposan ránk ijesztett: kissé ködös, fátyolos tónussal indított, a magas regiszter hangjai pedig nehezen szólaltak meg. Aggódva tettem fel magamban a kérdést, vajon hogyan fogja ezt a hatalmas szerepet végigénekelni? Szerencsére mihelyt az izgalom alábbhagyott, egyre jobban teljesített és nagy kifejezőerővel tudta ábrázolni a mélyről jövő, szenvedéllyel átitatott érzéseket. Koncertszerű előadás esetében sokkal nehezebb azonosulni a hősnővel, de összességében sikerült megmutatni azt a hatalmas lelki, érzelmi hullámzást, amin Cso-cso-szán keresztül megy, amíg eljut a naiv kislánytól a rituális öngyilkosságig. Természetesen a miskolci koncerten nem ragadott tőrt, csupán a kivetítőn futó, szépnek éppen nem nevezhető magyar szöveg tudatta a történet végét: „Butterfly haldokolva előtántorog, majd holtan összeesik.” 

Az előadás szereplői

Fekete Attila, González Mónika, Kálmándi Mihály, Rozsos István és Kovács János

A koncert dirigense, Kovács János szintén debütált. Most vezényelte először a Pillangókisasszonyt és igyekezett a mű minden szépségét megmutatni, beleértve a szerzőre jellemző virtuozitást is, amit ritkán szoktak megemlíteni Puccini művészetével kapcsolatban. Kezei alatt világosan felépített zenei szövet bontakozott ki, mely jól árulkodott a karmester rendkívüli muzikalitásáról. Nagy élmény volt számomra, ahogyan a főpróbán dolgozott. Határozott, egyértelmű utasításokat adott és óriási hangsúlyt fektetett rá, hogy a színpad hátsó részén helyet foglaló Cardinal Mindszenty és Cantus Agriensis, egyesített kórus olyan hangerővel énekeljen, ami a nézőtér különféle pontjain is ugyanolyan intenzitással hallható.

A hangverseny remekül sikerült. Új Pillangókisasszony született González Mónika személyében, a zenekar pedig derekasan helyt állt, noha az operajátszás nem a fő profiljuk. Gyönyörű hangszeres szólókat hallottunk, és külön dicséretet érdemelnek az I. fafúvók, akik szinte hibátlanul teljesítettek. Megérné továbbfejleszteni a produkciót és ugyanezzel a szereposztással díszletek között, jelmezben, rendezésben színpadra állítani. A helyi közönség hálás lenne érte, hiszen Miskolcon szeretik az operát.

Az MR3 Bartók Rádió Új Zenei Újság című műsorában elhangzott kritika másodközlése

(Fotók: Miskolci Szimfonikus Zenekar)

Hasonló bejegyzések