Adriana Lecouvreur Londonban

KŐRY ÁGNES beszámolója a Cilèa-opera Covent Garden-beli felújításáról

Ángeles Blancas Gulín
Ángeles Blancas Gulín

Francesco Cilèa (1866–1950) legismertebb operájának ősbemutatójára 1902 novemberében került sor Milánóban Angelica Pandolfini (Adriana) és Enrico Caruso (Maurizio) főszereplésével. A bemutató karmestere Cleofonte Campanini volt. A londoni bemutató két évvel később, 1904 novemberében zajlott le négy előadás keretében, szintén Campanini vezényletével a Covent Garden Királyi Operaházban. Megint két évvel később, 1906 októberében, még két előadásban hallhatta a londoni operaház közönsége a darabot. Ezután száznégy év telt el, mielőtt a Covent Garden Operaház 2010 novemberében ismét műsorra tűzte a valószínűleg méltatlanul mellőzött operát.

Habár a darab nem gyakori a világ operaházainak műsorán, két tenoráriája (L’anima ho stanca és Il russo Mencikoff), továbbá két szopránáriája (Io son l’umile ancella és Poveri fiori) ismertté vált koncertek és lemezfelvételek révén – olyan művészek előadásában is, mint például Olga BorogyinaMaria CallasMirella FreniMontserrat CaballéJosé CarrerasPlácido Domingo és Carlo Bergonzi. Néhány évvel ezelőtt José Cura elénekelte a L’anima ho stanca-áriát budapesti koncertjén. E négy híres árián kívül sok szép zenei részlet található a műben. A zenei anyag többször emlékeztet Puccini operáira – a Bohém-élet és Tosca hangulata időnként felüti a fejét a motívumok közepette  –, és néha Verdi Traviátájára is.

A cselekmény igaz történetre épül, habár egy kicsit szabadon. Adrienne Lecouvreur (1692–1730) valóban a Comédie Française sztárszínésznője és Maurice de Saxe (Szász Móric) gróf szeretője volt. Nem valószínű, hogy megmérgezték – Voltaire próbálta bizonyítani, hogy Adrienne természetes halált halt –, de a méreghalál híre elterjedt, és színdarab/opera alapjául szolgált.

Az opera cselekménye színházi előadásra épül, így tehát az operaház közönsége kétszeres színházi élményben részesül. A cselekményben bemutatott előadás balettet is tartalmaz, így tehát opera, balett és színház együtt képviselve van. A Covent Gardenben most bemutatott előadás – koprodukció London, Barcelona, Bécs, San Francisco és Párizs operaházainak együttműködésével – nagyszerűen ábrázolja a színház a színházban, vagyis a dupla színház alapelvét. A díszlettervező, Charles Edwards a bayreuthi Margrave operaházat másolta díszleteivel. A négy felvonás folyamán minden oldalról látjuk a színházat. Brigitte Reiffenstuel korabeli jelmezei szintén meggyőzőek. A rendező, David MacVicar zseniálisan mutatja be, hogy a színészek életét milyen nagy mértékben befolyásolja színpadi munkájuk.

A nyolc londoni előadásból Angela Gheorghiu hatszor énekli Adriana szerepét. Vagyis énekelné. Sajnos Gheorghiu sokszor lemondja előadásait, pedig nagyon nagy a hódolóinak tábora (és emiatt a Covent Garden helyárai még a szokásosnál is magasabbak Gheorghiu-előadások alkalmával). Nagyon nehéz Gheorghiu-előadásokra jegyet kapni. Részben csodának tekinthető, hogy bejutottam a Covent Gardenbe Gheorghiu november 25-re hirdetett fellépésére.

Jonas Kaufmann
Jonas Kaufmann

Az előadás drámai módon kezdődött. Megjelent egy színházi vezető a függöny előtt, és bejelentette: hölgyeim és uraim, Angela Gheorghiu – boooooo, reagált azonnal a közönség – nagyon sajnálja (boooooo), de ma este nem énekel (boooooooooo), szeretett volna Önöknek énekelni (boooooo), de nem érzi jól magát (boooooo). Csak két órával ezelőtt tudtuk meg e döntést, de örömmel közöljük, hogy Ángeles Blancas Gulín ugrik be helyette.

Ángeles Blancas Gulín jól tudja a szerepet, mivel második szereposztásként be van ütemezve két előadásra. De a hirtelen beugrás a jelek szerint meglepte: kicsit félénknek találtam az előadás kezdetén, de talán ő így tolmácsolja a cselekménybeli színházi szerep tanulásának folyamatát. Az előadás folyamán egyre erősebb és egyre meggyőzőbb lett Gulín alakítása.

A produkció nem csak Angela Gheorghiura épült: a másik attrakció Jonas Kaufmann. Valóban jó énekes, szép és erős tenor hanggal. Magas, jóképű és teljesen hihető, hogy Adriana és szerelmi riválisa szerelmesek a Kaufmann alakította Maurizióba. Én nem találtam sokrétűnek a hangját. Szépek a felhangjai, teljes hangja lenyűgöző, de nincs másféle szín a hangképzésében. És színészi teljesítménye sem győzött meg arról, hogy Maurizio szerelmes Adrianába. A londoni kritikusok kivétel nélkül magasztalták Kaufmannt hangilag és színészként is, de Gheorghiuról megoszlottak a vélemények. Számomra a legnagyobb művészi teljesítményt Alessandro Corbelli nyújtotta Michonnet szerepében. Érzékeny énekes és színész, szívbemarkolóan ábrázolja és énekli a szerelmes, de önzetlen jóbarát szerepét.

Mark Elder gonddal és szeretettel vezényli a partitúrát. Még az üresjáratokban is szép zenét produkál.

A produkció filmvetítés és DVD formájában is elérhető lesz már 2011-ben. Érdemes megnézni.