Halévy: Clari

2010. november 11.

A Zürichi Opera produkciójának DVD-felvételéről CSEPELYI ADRIENN írt kritikát

Halévy: Clari

Halévy: Clari

Hogy manapság Zürich az egyik (ha nem a) legizgalmasabb város operafronton, az szinte már evidencia. Legyünk büszkék: az ottani Operaház legérdekfeszítőbb 2008-as produkciója (egyben az idei év egyik legjobb DVD-kiadványa) pedig épp egy magyar karmester nevéhez fűződik. No igen, vannak helyek ezen a világon, ahol megbecsülik Fischer Ádám nevét.

Vegyük példának okáért mindjárt a zürichi közönséget. Tapsból nem szenved hiányt a Fischer által vezényelt Orchestra La Scintilla, ezáltal egyértelmű: nem csak honleányi elfogultságom mondatja velem, hogy egy kivételesen értékes felvétellel van dolgunk. A Clari Cecilia Bartolinak köszönheti, hogy feltámadhatott hamvaiból – a Malibran-idézés legújabb állomása ez, merthogy a feljegyzések tanúsága szerint Halévy mester a dívának írta a darabot. Az első kérdés, ami felmerült bennem, hogy vajon miért tűnt el a Clari a süllyesztőben? A felvételt látva, a nevetésről csorgó könnyeimet törölgetve ezt igen nehéz megindokolnom. Merthogy amit látok, az olyan frappáns, olyan vicces, hogy egyetlen pillanatig sem unatkozom. Azt persze megközelítem máshogyan a dolgot: vajon mennyire volna működőképes ez a darab egy brillírozó Bartoli, egy tenyérbe mászóan kujon John Osborn, valamint egy sor kiváló mellékszereplő és kórista aprólékosan kidolgozott színészi játéka nélkül? Vajon ha nincsenek Agostino Cavalca megmosolyogtatóan találó jelmezei és a príma díszletek (Christian Fenouillat), ha nem látom a főszereplőnőt mezítláb kalimpálni a nagyária kellős közepén egy világító szemű óriásgorillán, akkor is így magával ragad-e?

Nos, a válasz (addig legalábbis, amíg nem készül hangfelvétel a Clari-ból) előttem se világos. Ugyanis az Opernhaus Zürich produkciója olyan kivételes egységet tud felmutatni a látvány, a hangzás és a megvalósítás tekintetében, hogy egyszerűen képtelenség ízekre szedni a darabot. A Clari szép zene, néhány kiváló zeneszerzői ötlettel (a kórus és a zenekar diskurzusa, a színpadi próba az előadásba illesztve egészen elragadó), sokkal rosszabb operák is repertoáron vannak nála. Az viszont kétségtelen, hogy a társulat a Mosche Leiser–Patrice Caurier rendezőpáros keze alatt olyan sajátos atmoszférájú világot teremt a Clari köré, amiben ezernyi apró felfedeznivaló van a Broadway-musicalektől az olasz képregényekig – miközben a zenekar pompás játékának köszönhetően tökéletesen át tudom magam adni az első osztályú élménynek. Fischer és Bartoli olyan szimbiózisban dolgoznak, mintha csak együtt nőttek volna fel zeneovitól kezdve – felszabadító érzés hallani, hogy milyen szépen simul a karmester keze alá a zenei anyag – és mindeközben Bartoli mennyire szereti csinálni, amit csinál. Gumicsizmában is. Mezítláb is.

Nem lőném le a darab poénjait, de van itt olasz bajnoki futballmérkőzés fekete-fehér tévében, hollywoodi nagyjelenetek és a hatvanas évek művészvilágát kikarikírozó estély (a kórus beat-tánca az egyik legviccesebb jelenet, amit életemben operaszínpadon láttam) és kórházsorozat egyaránt – szerves egésszé összegyúrva.
A DVD-hez tartozó bookletben egy már önmagában is abszurd képregényt találunk szinopszis gyanánt, amelyből nem csak a mű előzményei derülnek ki, de az is, hogy Bartolinak páratlan öniróniája és humora van – és ez az érzésünk csak egyre erősebbé válik, ahogy haladunk a groteszk darab boldog végkifejlete felé.

Hogy Halévy korában vajon mit mondott és mit jelentett ez a darab, azt már sosem fogjuk megtudni. Az elnagyolt jellemábrázolást azonban a zeneszerző és a librettista helyett itt befejezték az énekesek, a rendezés pedig pengeéles társadalomkritikát faragott belőle – így nem csak, hogy aktualizálták a Clarit, de egy „többször nézős, sírva röhögős” operát csináltak belőle, amit kifejezetten DVD-zésre találtak ki. Az ember ugyanis újra és újra felfedez benne valami újat. Az angol erre azt mondja: „must have”.
Sajnos Zürich még mindig kutya messze van. Mindenféle értelemben.

Kísér: Orchestra La Scintilla
Vezényel: Fischer Ádám
Rendezte: Mosche Leiser és Patrice Caurier
Szereplők: Cecilia Bartoli, John Osborn, Eva Liebau, Oliver Widmer
Kiadja: Decca/Universal
Értékelés: 10/10

Hasonló bejegyzések