Operán innen, operán túl – Tudósítások, levelek, beszélgetések címmel jelent meg Szinetár Miklós új könyve.
A szerző három fejezetben beszél a műfajról, az Operaházról és az operajátszásról, a kötetlen beszélgetésekben pedig partnere Borzák Tibor újságíró.
A szerző előszava:
Tizenkilenc éves koromban kerültem a Magyar Állami Operaházhoz, mint ösztöndíjas rendező. Hosszú pályám során rendeztem szinte valamennyi budapesti színházban, vidéken is, külföldön is, de az Operaházzal soha nem szakadt meg a kapcsolatom. Végül 1996-tól 2001-ig és 2002-től 2005-ig vezethettem ezt a csodálatos „Ház”-at. És a műfaj iránti szerelmem a mai napig nem múlt el.
Könyvem első fejezete arról szól, hogy milyennek látom-szeretem én elsősorban az operát, de az operettet is, mert számomra az is egy szerelem. Ezeket a műfajokat persze nagyon sokan szeretik, de szinte mindenki másként. A közönség és a szakmabeliek ízlése gyakran szélsőségesen megoszlik, mert az emberek nagyon sokféle, különböző elvárásokkal járnak színházba. Ezekben az írásokban az én ízlésemnek megfelelően osztályozok, ami nem biztos, hogy a legjobb. (Ezt a labdát kritikusaim számára dobom fel, hogy legyen mit leütniük.) Voltam számos fesztiválon, és az ott tapasztaltakról igyekeztem úgy írni, hogy ne csak egy-egy előadásról tájékoztassak, de a zenés színházakat uraló különböző irányzatokról és a műfaj helyzetéről is adjak valami képet.
Talán még ennél is fontosabb számomra a könyv második fejezete. Ebben különböző „minisztereimmel” folytatott reménytelen levelezésemet hozom nyilvánosságra. Az Olvasó betekintést nyerhet abba a küzdelembe, ami a magyar operajátszás évszázados értékeinek megmentése érdekében történt. A kiszámíthatatlan jövőben – jobb és rosszabb korszakokban egyaránt – ezek a levelek kordokumentumként szolgálhatnak.
Amint talán a harmadik fejezetben található írások is, melyekben hic et nunc (itt és most) próbálok hozzászólni a bennünket ma Magyarországon körülvevő világhoz. Ha csak néhány gondolatommal egyetértenek, akkor már megérte.