Otello nyomában – Prológus

ÁDÁM TÜNDE

Othello nem ölte meg Desdemonát. Pontosabban: nem Othello ölte meg Desdemonát.

Shakespeare nélkül bizony szegényebbek lennénk egy mítosszal, a féltékenység kialakulásának és betetőzésének tökéletes leírásával. És persze még annyi minden mással. Othello és Desdemona, Rómeó és Júlia, Hamlet, Macbeth, Lear király és mások történetei olyan szerves részévé váltak az európai (és talán nem csak európai) művelődéstörténetnek, egyenesen toposzokká váltak, hogy a 21. századi ember már nemigen lenne meg nélkülük.

Ezért olvasunk még mindig Shakespeare-t.

Shakespeare azonban itt is, mint praxisában annyiszor, kész történethez nyúlt, átvett és átalakított figurákat, alapjaiban változtatta meg a történetet. És milyen jó, hogy így tett! Forrása egy olasz szerző, Giraldi Cinthio Hecatommithi című gyűjteményének egyik darabja. Ebből a történetből Shakespeare megtartotta Desdemona nevét (eredetileg Disdemona), a többi szereplőt már ő keresztelte el. Nagy vonalakban meghagyta a történet keretét: Velence, Ciprus, Cassio kinevezése, majd lefokozása, a Jago (ott: zászlótartó) mesterkedései nyomán kibontakozó féltékenység, de alapvető különbség mutatkozik a hűtlennek vélt asszony megölésében. Ugyanis Jago öli meg Desdemonát. Közös elhatározás alapján, együtt hajtják végre a tettet, de szó nincs megfojtásról, a zászlós egész egyszerűen fejbe csapja a szerencsétlen nőt, Othello pedig végignézi haldoklását. Desdemona itt sem hal meg azonnal, tehát ártatlanságára fény derül, de ezek után a mór nem nyúl kardja után, nem végez magával, csak Jagót rúgja ki, aki ezek után feljelenti. Otello a bíróság előtt is védekezik, nem vall, így száműzik, majd később feleségének rokonai ölik meg. Jago hasonlóan végzi: kínvallatás közben veszti életét.

Világosan látszik, hogy ez a történet így nem áll meg a színpadon; Othellónak KELL megölnie Desdemonát. Nemcsak azért, mert így szoktuk meg és így vált részévé a több száz éves kultúrtörténetnek, hanem azért is, mert a bosszú csakis a mór kezétől származhat, a jellemrajz csak akkor tökéletes, ha megmutatja, hogyan jut el egy erkölcsileg magasabb szintről odáig, hogy gyilkossá válik, megöli azt a nőt, akit szeretett, és aki mindennél jobban szerette őt. Shakespeare zseniálisan ráérez erre, és remekművet alkot.