Múltidézés – Porgy és Bess a Margitszigeten

2013. augusztus 12.

Az 1991-es előadás emlékeit FÜLÖP KÁROLY idézi fel

Porgy és Bess - a margitszigeti előadás műsorfüzete

Porgy és Bess – a margitszigeti előadás műsorfüzete

A legendás, Erkel színházi Porgy és Bess új beállására 1981-ben került sor. Az opera újabb budapesti előadására tíz évet kellett várni: a Szabad Tér Színház akkori vezetője, Koltay Gábor tűzte műsorra 1981-ben saját rendezésében a Margitszigeten. De addigra már más, szigorú feltételeknek kellett megfelelni. A rendkívül bonyolult és nehezen teljesíthető jogi előírások miatt hosszú, éveken át tartó előkészítő munkára volt szükség. Az egyik legfontosabb kitétel, hogy a darab főszerepeit csak afro-amerikai művészek alakíthatják.

A Gershwin-család engedélyével 1991. július 27. és augusztus 7. között öt estén át láthatta a közönség az operát, pontosabban annak angol nyelvű, rövidített változatát két részben, egyes szerepek és szólamok összevonásával:

Porgy: William Ray
Bess: Colette Warren
Sporting Life: Charles Williams
Jake (az I. részben); Crown (a II. részben): Edmund Toliver
Serena (és egyéb női szólók): Grace de la Cruz
Clara, Maria és egyéb női szólók: Marjorie Vance

Porgy és Bess: William Ray és Colette Warren

Porgy és Bess: William Ray és Colette Warren (fotó: Hauer Lajos)

A műsorfüzet életrajzai alapján a szólisták mindegyike rangos külföldi előadó, mindegyikük neves operaházakban vendégszerepelt, impozáns repertoárral bír, s legtöbbjük európai turnékon már népszerűsítette Gershwin operáját. A férfi címszereplő hatalmas, gyönyörű baritonját külön kiemeli az életrajz, Bess alakítóját, Colette Warrent pedig különböző operettműsorokból, illetve operettszínházi vendégszereplése alapján közelebbről is megismerhette a magyar közönség. Ám e rövid beharangozók nagyobbat ígértek, mint amit végeredmény igazolt: éppen Porgy éneke tűnt leghalványabbnak, a női szólók énekesei szépen teljesítették feladataikat. Colette Warren és a Sporting Life-ot alakító Charles Williams színészi játéka maradt emlékezetes számomra.

Az előadásokon a Magyar Állami Énekkar működött közre Antal Mátyás karigazgatásával, továbbá a Szegedi Balett és a Rock Színház Ének- és Tánckara, valamint a Magyar Szimfonikus Zenekar, a koreográfus Imre Zoltán, a karmester Makláry László volt. Zongorán szólót játszott: Vukán György.

A díszleteket Csányi Árpád, a jelmezeket Kemenes Fanny tervezte, a látványért Andor Tamás felelt. A rendező, Koltay Gábor a következő gondolatokat osztotta meg a közönséggel az előadás műsorfüzetében és egy interjúban:

Marjorie Vance

Marjorie Vance (fotó: Hauer Lajos)

„Korunkban, amikor a népek és társadalmak saját, önállóan végigjárható útjukat keresik, a gyötrelmes téveszmékkel is terhes identitás-zavar nyomasztólag hat mindannyiunkra. Ködösen látjuk magunk előtt a célt, de talán még homályosabb az odáig vezető út, hiányzik az iránytű, az eligazító tábla, a mindennapi döntéseinket megkönnyítő segítség. Mire feleszmélünk, érezzük, hogy egyedül vagyunk. Ugyan még megpróbálunk meg nem hozott döntéseinkért, el nem végzett feladatainkért vissza- és előremenőleg másokat okolni, de a tükörbe nézve szégyenlősen rájövünk arra, hogy hiányzik belőlünk az olykor emberfelettire is képes belső tartás, hit és akarat. Hiányoznak belőlünk azok az érzések, amelyek a környezetén változtatni képes emberi akarat mozgatórugói. Hagyjuk magunkat becsapni, befolyásolni, becsapni, időnként ügyeskedők és alkalmi mániákusok által vezetni, mert évtizedek óta bűntudattal, belénk sulykolt kisebbségi érzéssel, szemlesütve élünk, és ennek következtében a tisztességes és becsületes ember hangja eltompul a tisztességtelen és becstelen hangereje mellett.

Úgy gondolom, hogy Porgy nagyszerű emberi példája mindannyiunknak erőt ad, hiszen egy kisebbség lelkileg és fizikailag megnyomorított védtelenjeként igazi hőstettet visz végbe, hitet és bátorságot adó rendkívüli belső emberi tartásról tanúskodik. Vállalja a másik embert, a kibontakozó és felforrósodó szeretetet és szerelmet. Mélységesen hisz abban, hogy az embereket, a világot szebbé és jobbá lehet tenni és ebben, igaz olykor gyötrelmek árán, de az egyes ember is megtalálhatja a maga boldogulását.

Porgy: William Ray

Porgy: William Ray (fotó: Hauer Lajos)

Számomra Porgy története ezt a reményt sugallja, amely nélkül az élet elképzelhetetlen, s amelynek sokak számára is átélhető bemutatása a művészet szent kötelessége, különösképp egy olyan korban, amikor híján vagyunk a karizmatikus személyek példamutatásának.” – áll az előadás műsorfüzetében.

„A Porgy és Bess számomra kétszeresen is rejtjelezi a napjainkban úgy felforrósodott kisebbségi problémát: Gershwin maga is kisebbséghez tartozott – zsidó volt –, s nyilván nem véletlen, hogy operájának cselekménye éppen egy néger gettóban játszódik. Nyilvánvaló, hogy az opera megrendezésével szándékom volt megüzenni: toleránsabbnak kell lennünk egymáshoz, minden másként gondolkodóval szemben. Nem jó az, hogy egymás hátába vágjuk a kést, hogy pártok lehetetlenné akarják tenni egymást – nem erről szól a demokrácia. Együtt kell élnünk, s minden együttélés türelmet, a másik iránti megértést követel.” (Képes Újság)

Colette Warren,  Charles Williams és William Ray

Colette Warren, Charles Williams és William Ray (fotó: Hauer Lajos)

Koltay Gábor ezen gondolatok jegyében rendezte meg az operát, a szabadtéri jellegzetességeket, a mű grandiózusságát és a jogtulajdonosok előírásait szem előtt tartva. Makláry László segítségével a rövidítés során kiemelte a történet dramaturgiai csúcspontjait, s a cselekmény érthetőségén túl nagy gondot fordított a lelki folyamatok átélhetőségére is. Csányi Árpád a margitszigeti környezethez illeszkedő állandó színpadképet álmodott meg, hogy a végig háttérben, oratóriumszerűen jelenlévő kórus, a főszereplők és a tánckar mozgása együttesen fejezhesse ki a mű mondanivalóját.

Jelenet az előadásból

Jelenet az előadásból (fotó: Hauer Lajos)

Magyarországon a margitszigeti volt a Porgy és Bess utolsó bemutatója. A szerzői világjogok megtartásával mégis olyan produkció születhetett, melynek alkotói részint magyarok: a szólista főszereplők természetesen nem, de a rendező, a karmester, az ének- és zenekar, valamint a látványt és a színpadi mozgást jegyző művészek a hazai kulturális élet neves alakjai, együttesei. Most Szegeden egy teljes egészében külföldi interpretációt láthatunk a New York-i társulat jóvoltából. Közös momentum, hogy mind a szegedi, mind a hajdani margitszigeti előadás is kuriózum: mindkettő a maga idején Gershwin operájának egyetlen európai bemutatója.

Fotók: Hauer Lajos / Képes Újság

Hasonló bejegyzések