Erkel Ferencz: Bánk bán – III. Felvonás

Az opera szövege a Rózsavölgyi és Társa 1908-as zongorakivonatának hasonmás kiadása alapján

A cenzúrapéldány címoldala

A cenzúrapéldány címoldala

HARMADIK FELVONÁS

MELINDA
Hess, te kismadár!
Hess, te kismadár!

TIBORC
Nagyasszonyom, siessünk, a vihar már közelg!

MELINDA
Szegény gyermekem, oh nyugodjál…

TIBORC
Nagyasszonyom, siessünk, az éjfél már közel!
S ámbár a hold utunkra világít fényivel,
De ott, sarkán az égnek, boruk sötétlenek.
Oh, azok, tapasztalám már, vésszel fenyítenek.

MELINDA
Hess, te kismadár!
Szegény nem tud repülni, szívét nyíl döfte át.
Nem bírta elrebegni síró hattyúdalát.
Hess, te kismadár!
Szegény nem tud repülni, szívét nyíl döfte át.
Nem bírta elrebegni síró hattyúdalát.

TIBORC
Csak a Tiszán mehessünk Isten segéllyel át…
Mindjárt meglátjuk onnan Bánk bán várlakát.
Mi lesz tehát belőle, mennybéli szent atyám!
Mióta útra keltünk, nem is figyel én reám, nem is figyel.

MELINDA
Bánk, jössz te hamar!
El tőlem kerítő asszony!
El! El innen!

TIBORC
Gyerünk, itt a vihar!
Ó, jaj nekünk, a vész mindjárt elér!
Oh ég! Oh ég! Istenem!
Jerünk nagyasszonyom, már elborult az ég.
Veszélyt hozhatna ránk tovább maradni még.

MELINDA
Tudsz-e madárról éneket?
Figyelj, majd elmondom neked.

Volt a világon két kismadár,
Egymáshoz illő szép tiszta pár.
Egymást szerették gyöngédeden
S fészkökben éltek ah, szelídeden.
Elszálla egykor a hím és adá
Párját, míg megjön, gyám alá.
Ha tudta volna, mi rája vár,
Nem hagyja őt el… de vége már.
A gyám megölte ah, a kismadárt,
A kis, a kismadárt…
Mérges nyilával, szívet talált, ah!
Szegény, szegény madár!…
Nem látod ott? A szegény madárt.
Nem látod ott? A szegény madárt,
Ah! Madár, madár.

Miként ama ború, oly vérpiros vala…
Az átkozott terem bíborral szőtt fala
Miként ama villám, mely felhőkből esett,
Oly hirtelen döfé át a nyíl szívemet.
A nyíl szívemet, a nyíl döfé át.

TIBORC
Jerünk innen! Hamar, el innen!
Oh Istenem, miképp viszem át?

MELINDA
Úgy, úgy, borulj el ég!
Rejtsd el kék színedet.
Hisz lelkem is sötét,
Mint most tekinteted, ah!

TIBORC
Asszonyom, ne késsünk tovább,
A sajka készen vár, siessünk,
A vész mindjárt elér.

MELINDA
Hát kisfiam! Csitt, csitt!
Ne háborgasd, ő alszik!

Álmodj szelíden, édesdeden,
Angyalom, te, angyalom, te!
Álmodj szelíden, édesdeden…
Angyalom, ah, angyalom, ah,
Angyalom, ah!
Szállj le az egekből hozzá!
Oltalmazd te őrző angyal
Árva gyermekem! Ah!
Boldogabb korban keblemen alvál,
Álmod elmúlván rám mosolyogtál, angyal!
Álmodj szelíden, ah, Álmodj szelíden, ah
Álmodj édesdeden! Ah, álmodj égi angyalom!
Ah, édes álmod menynország legyen, ah,
Oh, ah, mennyország legyen!
Ne lásd e világot, e rút gonoszságot.
Ne lásd e világot, ne lásd e világot,
E rút gonoszságot, ah, ah, ah!
Ah, angyal, ah, ah, ah, ah!
Ne lásd e rút világot, ne lásd, ah, angyal!

KAR
Ne üljetek most a ladikra fel,
Oly csalfa a vihar, miként a nőkebel.

TIBORC
A csajka készen vár nagyasszonyom.

MELINDA
A csajka, a csajka.
Hah, mily gondolat, Tiborc, jerünk tehát!
Ringasson most ez engemet
Egy boldogabb révpartra át!
Jerünk tehát!
Egy boldogabb révpartra át!
Jerünk, egy boldogabb révpartra át!
Bánk, Isten veled!
Isten veled, drága férjem!
Ott fenn látjuk egymást!
Isten veled, drága férjem!
Ott fenn látjuk egymást!
Repülj el tiszta lelkem,
Üdvöm csak a halálban,
Az égi hazában!
Ott fenn látjuk egymást!
Üdvöm a halálban!
Üdvöm csak a halálban,
A halálban, a halálban, üdv!
Ott fenn látjuk egymást!

KAR

Ne üljetek most a ladikra fel,
Oly csalfa a vihar, miként a nőkebel.

TIBORC
A csajka készen vár, nagyasszonyom!

MELINDA
A csajka! A csajka!
Árad a fény sugára,
Látom, az égmegnyílt már.
Angyali kar hangja;
Lelkem az úrhoz hívja.
Árad a fény sugára,
Látom, az égmegnyílt már.
Angyali kar hangja;
Lelkem az úrhoz hívja.
Ah, jövel, jövel!
Ah, jövel, a nyíl gyorsan repül,
Ah, Bánk jövel! Jövel, jövel Bánk!
Árad a fény sugár!
Látom, az ég megnyílt már.
Angyali kar hangja;
Lelkem az úrhoz hívja.
Ah! Ah!

[Melinda a Tiszába ugrik. Tiborc elájul.]

FINALE.
KAR
Isten porának adj örök nyugalmat,
Lelkét fogadd el a megboldogultnak.
Isten porának adj örök nyugalmat,
Lelkét fogadd el a megboldogultnak.
Te sír! Kebledben enyhes legyen ágya;
Míg óra csendül a feltámadásra.
Sír jó királyunk.

KIRÁLY
Sír? Ki mondja azt? Nem,
A királynak sírni nem szabad,
Mert a könnyűk elfedvén szemeit,
Nem láthatná mások könnyeit.

KAR
Isten porának adj örök nyugalmat,
Isten porának adj örök nyugalmat,
S lelkét fogadd el a megboldogultnak.

TISZT
Enyhüljön bánatod, hatalmas fejdelem,
Elérte a bűnöst bosszuló fegyverem,
Ki jó nagyasszonyunk gyilkolója volt,
Már nincs a föld színén, vérével meglakolt.

KIRÁLY
És ki volt az?

TISZT
Petur.

KIRÁLY
Petur?

TISZT
Amint a palota termeit kikutatám,
Ez iratok voltak királynénk asztalán.

KIRÁLY
Ama iratot!
Hibás volt, a dolgok mind oda fejlenek
Különben a magyar nem ölte volna meg.

TISZT
Ím, itt hozatnak a vétkesek, várván fejökre ítéletet.

KIRÁLY
Ti szívtelen, hálátlanok!
Tekintsétek, ki fekszik ott.
Az ég minden tökélyivel
Volt ékesen ruházva fel.
Csak halhatatlanság vala,
Mi nála még hiányoza.
Azt irigylétek tőle
Ti szívtelen hálátlanok!

KAR
Nem, nem, uram király!
De végtelen nyomorral sújtá a hazát!

TISZT
Ez okból lettetek tehát bírák
És egyszersmind bakók?
Ki bízta rátok, gyilkosok?

KAR
Mi a királynét meg nem gyilkolók.

TISZT
Tehát Petur?

KAR
Petur sem.

KIRÁLY
Szóljatok!

KAR
Látva, hogy vész tornyosula
Távozásoddal honunkra.
Mi, kiket látsz, összegyűltünk,
Hogy hazánk baján segítsünk.
Tőlünk küldöttek menének
Országunk nagyasszonyához
Nemzetünk szent ügyében,
s nem bocsátá ő magához,
sőt ki sem hallgatja őket,
börtönökbe záratá el, ah!
Hallva ezt az ingerült nép,
Összeháborodva kelt fel,
És a foglyok mentve lőnek, ah,
Durva láncaik leverve.
S a királynét úgy találtuk
Ömlő vérében heverve.

KIRÁLY
Borzasztó!
Rettenetes!
És Ottó?

KAR
Azt bizony megölte egy vitéz bőszült dühében,
Akinek húgát megejté buja vágya vad dühében.

KIRÁLY
Gertrudom! Ottó! Most elég!

KAR
Uram király!

KIRÁLY
Ne szóljatok, ne szóljatok!

KAR
Hallgass meg!

KIRÁLY
Ne lopjátok ki szívemből
A holtakérti bánatot.
Hazudnak ők!
Vigyétek el!

BÁNK
Hová? Hová?
Ők nem hazudnak!

KAR
Nagy ég, Bánk!

BÁNK
Mi bennem ilyen bámulatra méltó?
Zavart eszem? Vagy borzadó hajam?
Íme király, Gertrúdnak koporsó aljára
Vágom a hatalom jelét,
Ott van! Piroslik is vére még rajta,
Én oltám el Gertrúdod életét.

KAR
Ah, szörnyűség!
Bánk bán, nagy ég!

BÁNK
Bíró, igen, Bánk! Rám bízád hatalmad,
A rút bűnösnek így adék jutalmat.
Bíró, igen, Bánk! Rám bízád hatalmad,
A rút bűnösnek így adék jutalmat.

KIRÁLY
Gyilkos, hogyan Bánk! Én király hatalmat
Reád bízék, oh, szépen gyakoroltad.
Gyilkos, hogyan Bánk! Én király hatalmat
Büntető hatalmad gyakoroltad!

KAR
Gyilkos, hogyan Bánk! A király hatalmat
Így hasznája fel, így elaljasulhat.
Gyilkos, hogyan Bánk! A király hatalmat
Így hasznája fel, így elaljasulhat.

Gyilkos, hogyan Bánk! Olyan fordulat ez,
Melyet hirtelen elme meg se foghat.
Gyilkos, hogyan Bánk! Olyan fordulat ez,
Melyet hirtelen elme meg se foghat.

Isten porának, adj örök nyugalmat,
Lelkét fogadd el a megboldogultnak.

BÁNK
Szükségtelen beszélni tetteit,
Az égnek boltozatáig hatott
Az ártatlan, szegény népnek jaja,
Amelyet ő vérig sanyargatott.
Ha ő nem hull el, mint véráldozat,
Hazánk bukik polgári harc alatt.
Utálva őt mindenki egyaránt,
Naponta nőtt a nép gyűlölete,
Leszúrja őt bármelyik magyar,
Kinek szívén a hon becsülete.
És én kíméljem a hon tolvaját,
S mellé becsületemnek gyilkosát?

KIRÁLY
Gyilkos!

BÁNK
Annál is több, uram király.

KIRÁLY
Hallgass! Ez hát a győzelem ünnepély?
Vigyétek el! Míg el nem érkezik bírája.

BÁNK
Reám, szerette fejdelem,
Te nem mondhatsz ítéletet,
Árpád és Bórnak vére közt
Bíró csak országunk lehet.

KIRÁLY
Leventék! Senki sincs közületek,
Ki lemosná Gertrúd gyalázatát?
Királyotok lemossa azt tehát.
Húzz kardot, Bánk, én megvívok veled!

TISZT
E becstelennel?

BÁNK
Fattyú!

TISZT
Hah, fegyvert emel!

KAR
Királygyilkos, el vele!

KIRÁLY
Ki vagy?

BÁNK
Ó, jaj nekem, Tiborc!
Hol van Melinda?

TIBORC
Hol?

BÁNK
Hová tevéd?
Ki az, kit erre hoznak?
Miért, hogy a vihar
Le nem sodorja
A szemfedélt arcáról?

TIBORC
Oh, Istenem!

BÁNK
Mindenható szentséges Isten!
Melinda és egyetlen gyermekem!

KAR
Nagy ég, mi történt?

TIBORC
Amint várad felé kísértem hitvesed;
Folyóra szálltunk, hol vihar keletkezett,
Erősen keblére zárva síró fiad,
Vad őrjöngés között habok közé rohant.

KAR
Ó, a boldogtalan!

BÁNK
Király! Ím Gertrúd és Ottó műve!

KIRÁLY
Ó, jaj!

BÁNK
Bánk, férj és atya!
Sírj mostan vér könnyeket,
Az ég remekműve,
Íme letépetett.
Itt, itt, világ, világ!
Könnyek! Mért oltátok el szememben…
Oh, nincs világon vesztes, csak én!

KAR
Szánalomra méltó teremtmény!

BÁNK
A szív nem élhet,
Ha már gyökere kitépetett.
Melinda és te angyal,
Te angyal gyermekem,
Készítsetek helyet nekem,
Mennyben nekem.
Meghalok…
Király… bosszulva vagy…

KAR
Isten hatalma nagy!
Isten a holtnak adj örök nyugalmat,
lelkét fogadd el a megboldogultnak!

Vége

A hasonmás kiadás adatai:

Bánk bán
Opera 3 felvonásban
Oper in 3 acten

Szövegét írta – text von
Egressi Béni
Deutscher text von
Peter Somogyi
Zenéjét írta – musik von
Erkel Ferencz

Magyar-német szöveg teljes zongorakivonat
Rózsavölgyi és társa cs. és kir. udvari zeneműkereskedése
1908