Erkel Ferencz: Bánk bán – II. Felvonás

2010. november 22.

Az opera szövege a Rózsavölgyi és Társa 1908-as zongorakivonatának hasonmás kiadása alapján

A Bánk bán cenzúrapéldánya a cenzor jegyzeteivel

A Bánk bán cenzúrapéldánya a cenzor jegyzeteivel

MÁSODIK FELVONÁS

RECIT.
BIBERACH
Várj itt reám, nagyúr!

BÁNK
Miként vándor, ki tévedez viharzó éjjelen,
Avagy hajós a szélvésztől korbácsolt tengeren…
Úgy ingadoz felzaklatott lelkem határtalan
S vezércsillag nincs kétségem vad pusztaságiban.
Amott hangzik kipusztított hazám rémes jaja,
Itt elgázolt becsületem haldokló sóhaja.
Oh, mind a kettő orvosra vár
S míg itt töprenkedem;
Hazámra szemfödél borul, elvész becsületem!

Hazám, hazám, te mindenem!
Hisz mindenem neked köszönhetem.
Hazám, hazám, te mindenem!
Rajtad előbb kell, előbb segítenem.
Szegény hazám, te mindenem!
Rajtad előbb kell, előbb segítenem.
Magyar hazám, te mindenem!
Rajtad előbb segítenem,
Előbb kell segítenem!

Lefestem majd Gertrud előtt
Évült, nehéz bajod,
S ha írt nem ád sebére úgy…! úgy….!

TIBORC
Nagyúr! Bánk, jó napot…

BÁNK
Útonálló!

TIBORC
Meglátszik arczomon.

BÁNK
Nincs hát már becsület a földgolyón?

TIBORC
Biz e felett már én is kétkedem.

BÁNK
Nincs hát már becsület a földgolyón?

TIBORC
Amint mondám, én kétkedem.
Mert a Meránok, jól emlékezem,
Mikor magyar hazánkba jöttenek;
Kitúrták innen a becsületet.
Én is gazember lennék szívesen;
De már késő, megőszül a fejem.

BÁNK
Haramja légy, segíts úgy a bajon.

TIBORC
Csupán Isten, segíthet bajomon.

BÁNK
Szegény hazám! Szegény hazám!
Mielőbb rajtad kell segítenem.

TIBORC
Ezen mesterséget
Csak a múlt éjjelen
Kezdettem próbálni,
Szentséges Istenem!
Hisz’ aggott nőm beteg,
A lélek tartja csak.
Ágyánál éhező
Fiúk ordítanak.
Miként adjak segélyt?
Már téptem ősz fejem,
Mivel kínjában majd
Kiugrott a szívem.
Besompolyogtam a királyné termébe,
Nagy vígság volt…  a ház
Csak úgy rengett bele.
Gondoltam, majd szedek
Ott hulladékokat,
S egyszer csak jól tartom
Éhes családomat.
És már rátevém kezemet.
De mégis… Ah!
De Isten látja fenn
Egéből szívemet
A lelkiismeret
Nem vitt rá engemet!
De Isten látja fenn
Egéből szívemet
A lelkiismeret
Nem vitt rá engemet!

BÁNK
Ah de Isten látja fenn
Egéből a szívét
A lelkiismeret
Nem vitt rá tégedet!

BÁNK
Úgy van, minden, hamis az ég alatt.
Mit értnek ők, igaz hűség alatt?

TIBORC
Kihez beszélsz?

BÁNK
Kísértetet, melyről mindenki fecseg,
Pedig nem láttak még az emberek.

TIBORC
Nem értem őt.
Édes teremtő Istenem,
Hozzám beszél, én azt hiszem.
Pedig csak ajka közt morog,
Talán elméje háborog.

BÁNK
Beszélj, beszélj tovább öreg,
Hallom szíved panaszait,
De a  magam panasza is
Oly hangosan kiáltoz itt.

TIBORC
Igen, nagyúr megtudtam én
Váratlan visszajöttödet…
Utánad sompolyogtam…
Oh, segíts rajtunk,
Ha lehet, ha még lehet…

BÁNK
Ah, szegény hazám!
Ah, szegény hazám.

TIBORC
Nagy itt a baj, hol kezdjem el?
Kínokkal teljes a kebel…
Mi koldusok vagyunk…
Mi koldusok vagyunk.
Bejöttek a Merániak,
S azóta mindig fosztanak.
Hát még nagyasszonyunk!
Hát még nagyasszonyunk!
Oh!
Cifra márványházakat építtet,
S rossz kunyhónk alatt
Mi, szinte megfagyunk.
Őnála vigalom;
Hegyen, völgyön lakodalom,
Mindig tivornya, tánczolás.
Nálunk nyomor s ínség alatt
A szív csaknem kettészakad.

BÁNK
Szegény, szegény magyar hazám!
Buzogj vér, csak buzogj!

TIBORC
Szép földeinkből
Berkeket csinálnak,
Ott unalomból
Hetekig vadásznak.
S mi hogyha olykor
Vadgalambra szert tehetünk,
Tömlöcre sújtanak.

BÁNK
Ah, tűrjed békével árva sorsodat.

TIBORC
A szegény csak arra van születve,
Életét, hogy kínosan leélje,
Végre a sírt ő is megleli!

BÁNK
Sebhely díszíti homlokod!

TIBORC
Nagyúr!
Az már régecske volt,
Ifjú korodnak hajnalán.
Jádránál, borzasztó csatán
Egy velenczei orgyilkos akart
Téged atyáddal kivégezni…
De én!…
De, hagyjuk ezt…régen volt…
Szót sem érdemel…

BÁNK
Tiborc, Tiborc megmentéd életünket!
Tiborc, Tiborc megmentéd életünket!
Oh, ég, fogadd hálám, fogadd hálám
Kedves bajtárs! Kedves Tiborc!

TIBORC
Oh, ég, fogadd, fogadd el hálámat!
Oh, ég, fogadd hálám, fogadd hálám
Óh, Bánk, bajtárs! Oh, Bánk, Oh, Bánk!

BÁNK
Tiborc, vedd, vedd ez összeget!
Tartsd  jól sok, éhes gyermeket.
Engem, ha ég segítni fog…
Meg lesz javulva sorsotok.
Áldjon meg Isten tégedet,
Ki megmentéd az éltemet
Engem, ha ég segítni fog,
Meg lesz javulva sorsotok.
Tiborc, vedd, vedd ez összeget,
Tartsd  jól sok éhes gyermeked.
Engem, ha ég segítni fog,
Meg lesz javulva sorsotok.
Áldjon meg isten tégedet,
Ki megmentéd az éltemet
Engem, ha ég segítni fog,
Meg lesz javulva sorsotok!
Tiborc, vedd, vedd ez összeget,
Tartsd  jól sok éhes gyermeked.
Engem, ha ég segítni fog,
Meg lesz javulva sorsotok,
Meg lesz javulva sorsotok…

TIBORC
Áldjon meg Isten tégedet;
Ki szánod a szegényeket.
Szemembe már öröm ragyog,
Bánk bán rajtunk segítni fog.
Áldjon meg Isten tégedet;
Ki szánod a szegényeket.
Szemembe már öröm ragyog,
Bánk bán rajtunk segítni fog.
Áldjon meg Isten tégedet;
Ki szánod a szegényeket.
Szemembe már öröm ragyog,
Bánk bán rajtunk segítni fog,
Bánk bán rajtunk segítni fog…

BIBERACH
Késő nagyúr, végrehajtatott.
Nőd erénye megraboltatott.

BÁNK
Hazudsz, hazudsz!
Zablázd kígyó nyelvedet,
Ne mérgezd meg lelki üdvömet.
Ártatlan ő, ártatlan ő!
Szent, mint maguk az égi tiszta angyalok!

BIBERACH
Ármánynak lőn áldozatja…

BÁNK
Szakadj rám, szakadj rám, ég boltozatja!

MELINDA
Ez a magyar királyné?

BÁNK
Borulj szememre, véghetetlen éj!

MELINDA
Ez a magyar királyné?

BÁNK
Borulj szememre, véghetetlen éj!

MELINDA
Oh, hogy reszketek, Nem, nem!
Lehetlen az! Késő, immár,
Mindennek vége van.
Add vissza gyermekem, add vissza férjemet…
Add vissza általad megrontott lelkemet.
Isten mindenható, megengedhetted ezt.
Add vissza gyermekem, add vissza férjemet!

BÁNK
Ah, Isten, mindenható megengedhetted ezt.
Lásd, mint bemocskolád a legszebb művedet!

MELINDA
Midőn a sárkánynak elébe dobtanak,
Bánkom sem jött,
Igen, véd nélkül hagytanak.
Bánk, fogd föl a nyilat!
Oh, jaj, Oh, jaj!
Hol gyermekem?

BÁNK
Átkozott magzat!

MELINDA
Ah, ember!
Tudod, te mit mondtál most fiadnak?
Átkozott…
Atyaátok egy anyáért…
Atyaátok egy anyáért…
Oh, jaj! Elvesztem én boldogtalan!

Ölj meg engemet Bánk, oh, ölj!
Ölj meg engemet, oh, Bánk, ölj!

Ölj meg engemet, oh, Bánk, ölj meg!
Ölj meg engemet, oh, Bánk, ölj meg!
Csak ne átkozd, ne átkozd gyermekünk,
Látod ártatlan szegényke, angyal ő.
Ah, én szerencsétlen anya vagyok!
Ah, én szerencsétlen anya vagyok!
Ölj meg engem, ne átkozd gyermekünk.
Látod ártatlan szegényke, angyal ő.
Bánk, oh, tiporj el legalább engem!
Bánk, oh, tiporj el legalább engem!
Nézz reám Bánkom! Nézz rám, férjem!
Ah, és ölj meg engem! Ah…
Ölj meg engemet Bánk, ah, ölj meg!
Ölj meg engemet Bánk, oh, ölj meg!
Csak ne átkozd fiam, oh, ne átkozd!
Látod ártatlan szegényke, ő.
Ah, Bánk ölj meg engemet,
Bánk ölj meg engem
Ah, csak ne átkozd fiam, fiam!
Ölj meg engem!

BÁNK

Hol van, hol szép homlokod liliom virága?
Hol a fénylő erény, fejed koronája?
Amazt elhervasztá a bujaság szele,
Ezt rútul széttöré az ármány fegyvere.
Oh, mért, hogy úgy van, és ez történhetett?
Oh azért Bánkod nem átkoz tégedet.

MELINDA
Hol van gyermekem?
Oh, Bánk kösd be a fejem.
Bánk kösd be a fejem!

BÁNK
Isten jókedvében teremtett tégedet.
Szép lelked az angyalok közébe illhetett.
Mennyországom valál,
Lelkemnek üdvhelye!
Íme leroskadál, a föld sorába le.

MELINDA
Íme leroskadék, a föld sorába le.

BÁNK
Oh, mért, hogy úgy van, és ez történhetett?
Oh azért Bánkod nem átkoz tégedet.

MELINDA
Bánk nem átkoz engem.
Ah, égi szózat, Bánk nem átkoz!
Égi szózat, Bánk nem átkoz!
Drága fiam! Nem átkoz atyád,
Nem édes fiam!
Égi szózat, Bánk nem átkoz!
Égi szózat, Bánk nem átkoz!
Drága fiam! Nem átkoz atyád,
Nem átkoz atyád, atyád!

BÁNK
Ah! Édes nőm, megáld a férjed.
Édes nőm megáld a férjed,
Drága fiam, megálda atyád
Megálda atyád, atyád!

Menj várlakomba, én legott követlek.
Szerelmem zálogát vidd el magaddal.

Szerelmem zálogát vidd el magaddal.
Fiam! Fiam!

MELINDA
Ah, hogy nyomomban légy, gyorsan követve,
Szerelmed zálogát viszem magammal,
Szerelmed zálogát viszem magammal.
Fiam!

BÁNK

Melinda, Isten veled!

MELINDA
A nyíl, ah, gyorsan repül.

BÁNK
Eszmélj!

MELINDA
Oh, jer, jer, vezess el innen!
Oh, szabadíts, siess!
A nyíl elér, oh, elér, ah!
A nyíl, oh, a nyíl, ah, a nyíl
Ah, a nyíl, ah, a nyíl, ah, a nyíl.
A nyíl gyorsan szárnyal, repül,
Oh, Bánk jövel, oh, Bánk jövel!
Megöl, ha azt erős karod nem tartja fel.
Oh, mért, hogy úgy van, s ez történhetett.
Azért Bánkom nem átkoz engem.
A nyíl gyorsan repül, repül,
Megöl, ha azt erős karod nem tartja fel.

BÁNK
Elvezetlek innen, elvezetlek innen, eszmélj.
Ne félj, ah, ne félj, ah, ne félj, ah, ne félj,
Ah, ne félj, ah, ne félj.

Tiborc, vidd várlakomba asszonyod.
Én is megyek legott utánatok.

MELINDA
Oh, Bánk ne késsél, oh, ne késsél,
Oh, kövess hamar, oh, Bánk ne késsél,
Mert a nyíl gyorsan repül felém,
Oh, Bánk, ah… a nyíl gyorsan repül,
Repül. Oh, Bánk, oh, Bánk jövel, oh, Bánk jövel,
Megöl, ha azt erős karod, erős karod nem tartja fel.
Oh, mért, hogy úgy van, s ez történhetett.
Azért Bánkom nem átkoz engem.
A nyíl gyorsan repül, repül,
Megöl, ha azt karod nem tartja fel.
Bánk jöjj hamar, oh vigy el!
Kisfiad sír, ha késel.
Édes Bánk, oh, jer, oh, jer!
Hagyjuk itt e fényes udvart,
Itt e zajban elveszünk, ah
Várlakodban szebb öröm vár,
Ott, ott boldogok leszünk!
Csitt, csitt, zajtalanul jössz te, jössz te velem.
Itt, itt, hol felvidít, ott, ott a szerelem!
Csitt, csitt, zajtalanul, csitt, csitt, jössz te velem.
Itt, itt, hol felvidít, ott, ott a szerelem!
Hagyjuk itt e fényes udvart,
Itt e zajban elveszünk, ah
Várlakodban szebb öröm vár,
Ott, ott boldogok leszünk!
Édes férjem, ah, ah, ah, ah, a nyíl repül,
Itt, itt, itt, itt édes férjem, ah,
A nyíl repül, itt, itt, ah, itt, itt, ah,
Várlakodba jöjj velem,
Ah, várlakodba jöjj velem, ah,
Ah, ah… Bánk jöjj hamar!

BÁNK
Melinda, várlakomba, én tüstént követlek, ah
Melinda, várlakomba és tüstént követlek,
Bánkod gyorsabb szárnyon repül.
Oh, menteni majd Bánk jön el,
Ne félj a nyílt erős kara, erős karával tartja fel.
Oh, mért, hogy úgy van, s ez történhetett.
Azért Bánkod nem átkoz téged.
Ne félj, a nyíl téged kerül,
Mert Bánk erős karával tartja fel.
Nőm menj hamar, oh, menj, menj!
Kisfiad sír, ha késel.
Édes nőm, oh, menj, oh, menj!
Hagyjuk itt e fényes udvart,
Itt e zajban elveszünk, ah
Várlakomban szebb öröm vár,
Ott, ott boldogok leszünk!
Csitt, csitt, zajtalanul jössz te, jössz te velem.
Itt, itt, hol felvidít, ott, ott a szerelem!
Csitt, csitt, zajtalanul, csitt, csitt, jössz te velem.
Itt, itt, hol felvidít, ott, ott a szerelem!
Hagyjuk itt e fényes udvart,
Itt e zajban elveszünk, ah
Várlakomban szebb öröm vár,
Ott, ott boldogok leszünk!
Jó Melinda ah ah ah ah ah,
Az ég derül, ah ah ah ah ah,
Élj fiadnak ah ah ah ah ah
Élj fiadnak, élj nekem, élj fiadnak, élj nekem,
Ah, élj fiadnak, élj nekem, ah, élj fiadnak, élj nekem,
Én megyek, ah, hamar!

BÁNK
Szakadj rám, szakadj rám ég boltozatja!

GERTRUD
Bánk bán! Te itt?

BÁNK
Én vagyok.

GERTRUD
A sértett vagy sértő van itt?

BÁNK
Igen, vagy nem. Egyre megy!

GERTRUD
Adj számot most énnekem!

BÁNK
Én?

GERTRUD
Adj számot most nekem!

BÁNK
Számot én?

GERTRUD
Királyi férjem távollétiben…

BÁNK

Csak tovább!

GERTRUD
A te, s a hon királya én vagyok, én vagyok!
Felelj, miért jössz vissza hirtelen?
A trónt fenyíti vész, vagy engemet?

BÁNK
Meglehet.

GERTRUD
Merőn tekintesz rám és nem felelsz?

BÁNK
Nem.

GERTRUD
Szemedben látom a sötét daczot.
De én megtördelem büszke lelkedet.
Reszkessen, aki ellenem tör!

BÁNK
Tovább, tovább! Királyné.

GERTRUD
Távozz előlem!

BÁNK
Nem, nem, asszonyom! Bánk bán nem távozik.

GERTRUD
Ellenszegülsz?

BÁNK
A számadás csak most következik.

GERTRUD
Jobbágy! Hódolj! Én parancsolom!

BÁNK
Igen. Melinda helyt köszönni tartozom.

GERTRUD

Bánk, Bánk, távozz!

BÁNK
Igen. Melinda helyt köszönni tartozom.

GERTRUD
Nagyúr, Bánk! Zablázd nyelvedet.

BÁNK
Igen. Melinda helyt köszönni tartozom.

GERTRUD
Reszkess, nagyúr, reszkess!
Mint tolvaj, éjjel és titokban jössz,
Illik-e ez?

BÁNK
Nem.

GERTRUD
Te meggyaláztál engem s rangomat,
Becsület ez?

BÁNK
Nem.

GERTRUD
Megszegted ajkad esküjét,
Mit trónunk zsámolyán tevél,
Uradhoz hűtlen vagy, nejét bántva.
Becsület ez?

BÁNK
Nem.

GERTRUD
Magyar lovag vagy s nőt bántalmazol,
Illik-e ez?

BÁNK
Nem.

GERTRUD
A rágalomnak adtad nőd nevét,
Becsület ez?

BÁNK
Nem.

GERTRUD
Be kelle járni a hazát ,
Hogy orvosold meg a baját.
Trónoszlopot ím porba’ lát a nép.
Becsület ez?
Te engem védeni tartozol,
Tetted-e azt?
És íme, botrányt okozál!
Reszkess Nagyúr! Reszkess!
Meg lesz torolva majdan,
Ha még megéled azt.
Jegyezd meg ezt.

BÁNK
Amíg a férj küzd, nője vigadoz.
Illik-e ez?
Míg távol férje, rászedik a nőt.
Becsület ez?
Melinda udvarodba jött,
Erény volt tiszta homlokán,
Mi tette őrültté e nőt? Felelj!
A becsület.
Temetve van az én becsületem.
Illik-e ez?
Én vagyok s velem a szégyenem…
Becsület ez?
Egy szót se, ülj le, hasztalan,
Bejönni nem szabad hozzánk,
Mert én vagyok most a király,
Bánk bán! Így illik ez!

GERTRUD
Jobbágy, ne illess!

BÁNK
Hallgatni fogsz,

GERTRUD
Meg akarsz ölni?

BÁNK
Hallgass!

GERTRUD
Távozz, Bánk!

BÁNK
Nem, nem!

GERTRUD
Most nekem te számolsz,
Most nekem te számolsz,
Isten szabadíts, oltalmazz engem.
A nagyúr életemre tör.
Oh, Isten légy velem!
Oltalmazz engem.
Oh, légy velem, oh, Istenem,
Oh, légy velem! Oh, ég!

BÁNK
Most nekem te számolsz,
Most nekem te számolsz,
Vérem, csillapulj, elragadsz engem
Fékezd haragod, fékezd, oh, Bánk.
Oh, Isten légy velem!
Oltalmazz engem.
Oh, légy velem, oh, Istenem,
Oh, légy velem! Oh, ég!

GERTRUD
Tisztelj! Királynéd áll előtted.
Tisztelj! Királynéd áll előtted,
Ki ezt számon kéri tőled Bánk.
Ki kéri tőled, tőled, oh, Bánk!

BÁNK
Reszkess! Királyod áll előtted.
Reszkess! Királyod áll előtted,
Itt van számot venni tőled Bánk,
Azt venni tőled, azt Bánk!

Magyar hazámnak téreit bejártam,
Mindenütt csak elbúsulást találtam.
Sérelmit megírtam nemzetemnek,
Írtam azt, miként orvosolhatod meg.
Nem hallgattál reám, szívtelen!
Nem hallgattál hazámnak jajszavára.
Szemed csupán csak sorsosidra nézett
Csak Meráni volt itt, csak Meráni volt itt,
Keggyel tetézett.
Oh, mióta e földre eljövétek:
Átka szálla ránk a béke istenének.
És az átok óh nagy, és rémletes vala,
Áment dörgött rá a romlás angyala, Áment!

GERTRUD
Királyunk távollétiben,
E honnak minden résziben,
Fejetlenség, önkény, zavar…
Miként félelmes zivatar,
Nem ismervén kíméletet;
Tiporja a törvényeket!
Nem, nem ismervén kíméletet,
Tiporja a törvényeket.
Mi elküldők személyedet,
Megjárni a vidékeket;
Hívén, hogy még elég korán
Segíthetünk a hon baján… Ah!
Te mint tolvaj, ki éjjelen
Váratlan lopni megjelen, igen,
Úgy jöttél be sompolyogva
A királyi lakunk termibe.
Illik-e ez?

BÁNK
Oh, ha tudnád, mit vétkezél, ah!
Magyar hazámnak téreit bejártam,
Mindenütt csak elbúsulást találtam.
Sérelmit megírtam nemzetemnek,
Írtam azt, miként orvosolhatod meg.
Nem hallgattál reám, szívtelen!
Nem hallgattál hazámnak jajszavára.
Szemed csak sorsosidra nézett
Meráni volt csak itt keggyel tetézett.
Csak Meráni volt keggyel tetézett ah,
Meráni volt keggyel tetézett!

GERTRUD
Ah! Merán hazámnak bajnokit behívtam,
S köztetek csak megvetést találtam.
Sérelmit megtudva nemzetemnek,
Gondom az volt, hogy mint orvosolhatom meg.
Hű gondjaimnak ah, mi volt jutalma,
A lázadó nagyoknak gúnykacaja.
Szemök reám megvetve nézett,
Meráni volt csak itt gúnnyal tetézett
Csak Meráni volt gúnnyal tetézett, ah
Meráni volt gúnnyal tetézett!

GERTRUD
Most már megtelt a pohár,
El innen! Különben…

BÁNK
Oh, te szegény festett kép,
Ki kenőcslöd tested, lelked!

GERTRUD
Pártütő! Lázadó! Ezért lakolsz!

BÁNK
Oh, te szegény!
Ki kenőcslöd tested, lelked.

GERTRUD
Az ily szavaknak díja a halál.

BÁNK
Oh, te szegény!

GERTRUD
Pártütő! Lázadó!

BÁNK
Festett kép!

GERTRUD
Jutalmad a halál!

BÁNK
A szegény festett kép!

GERTRUD
Most már tudod, tudod, kivel beszélsz?

BÁNK

Tudom.
Veled, trónoknak mocska te,
Ki megrablád királyodat,
Kinek letépted kebléről
A leghívebb jobbágyokat.
Veled, ki mint kereskedő
Árultad a törvényeket,
Ki rút bitóra állítád
A legtisztább erényeket
Veled, ki szent tiszted helyett
A kéj oltáron áldozál,
S bujálkodó testvéredért
Királyháznál bordélyt nyitál!

GERTRUD
Ajkad hazugságot lövell.
Rágalmazó, ki tette azt?
Átkom reá, ki ellenem
Emel igaztalan panaszt.
Melindáddal légy átkozott!
Megátkozom testvéremet,
Ki a szégyen utálatos
Kövére tett ki engemet.
S te, aki Endre iránt
Gyöngédtelen valál
Érezed megvetésemet,
Míg bűnöd büntetést talál!
Melindáddal légy átkozott,
Megátkozom testvéremet,
Ki a szégyen utálatos
Kövére tett ki engemet.
Érezed megvetésemet,
Megvetésemet,
Míg bűnöd büntetést talál,
Bűnöd büntetést talál!
Légy átkozott, légy átkozott,
Légy átkozott, átkozott!

BÁNK
Veled, ki szent tiszted helyett
A kéj oltáron áldozál,
S bujálkodó testvéredért
Királyházban bordélyt nyitál!
Nyitál, bordélyt nyitál, nyitál!
A királyházban nyitál, bordélyt nyitál,
Bordélyt nyitál, bordélyt nyitál!

GERTRUD
Hej, emberek, segítség, segítség!

OTTO
Mi baj néném, az istenért!
Hah, Bánk!

BÁNK
Ah! Ah, kölyök, hogy e dühösség,
Mely czikáz ezen kebelben
Százezer mértékben dúljon
Aljas becstelen szívedben!
Átkozott a lég, melyet szívsz!
Átkozott a föld, ahol te születtél.
Átkozott nemzetséged, átkozott!

GERTRUD
Hitvány, ne bántsd hazámat!

BÁNK
Mit? Én? Kerítő!

GERTRUD
Ah! Segítség!

BÁNK
Sziszegj kígyó, te itt maradtál…

Vége! Volt! Nincs!
De ne tapsolj hazám,
Mert reszket a bosszúálló.

KAR
Rohanj, rohanj!
Be kell törni minden ajtót!
Rohanj, rohanj!
Be kell törni minden kaput!

BÁNK
Örvendj becsületem!
Lemosta szennyed,
A vérkeresztség.

KAR
Rohanj! Rohanj!

BÁNK
Ó, Melinda! Ki!
A tető mindjárt rám szakad!

KAR
Kihaltak egyig a merániak,
Gazságokért vérrel lakoltanak!
Megkönnyült kebled, oh, beteg hazánk!
Megkönnyült kebled, oh, beteg hazánk!
Oh, ég ura kérünk, légy te velünk
Halld buzgó imánkat,
Oh, óvjad szeretett hazánkat.
Oh, ég ura kérünk, légy te velünk
Halld buzgó imánkat,
Óvjad szeretett hazánkat.
A magyar szabad legyen
Az ősi áldott földeken
Isten halld meg fohászunkat, fohászunkat
Oh, óvjad , óvjad a magyart!
Ég ura kérünk, légy te velünk
Ég ura kérünk, légy velünk!

INDULÓ

RECIT.
TISZT
Alattomos királyi gyilkosok!

KAR
Nyelved hazud’,
Mi nem vagyunk azok!

TISZT
Uram király, oh, halljad és borzadj!
A királyné megölve!

KIRÁLY
Rémítő! Ki tette azt?

KAR
Mi nem tevénk.
Vérében fetrengve ott lelénk.

FINALE.

KIRÁLY
Vért lázító hallatlan e merény;
Magyar csúfot űz saját becsületén,
Míg a király, ki küzdve a csatán,
Fénylő sugárral önti el honát;
Addig zászlósok és országnagyok,
Sötétben ölnek, miként a tolvajok.
Íme Petur bán, Hódi, Sennyei,
Honunk előkelő nemesei,
Miként szobor, meredten állotok,
Érezve aljas undokságtokat, ah.
Távol hazánk vad ellenét
Győzelmes csatán megaláztam én.
Itthon a trónt felforgaták,
Nőmet gyilkolák, ah, házam lerombolák.
Győzelmemért ez a babér,
Gyilkos vasuk szűm verte át.
Ég sújtsd villámiddal az árulót!
Benned ismerjék meg a bosszulót,
Benned ismerjék meg a bosszulót.

KAR
Bennök hazánk vad ellenét
Győzelmes csatán fegyver szórta szét.
Mert ők a trónt lerombolák
Édes, szabad hazánk jogát lerombolák.
Ég sújtsd villámiddal az árulót!
Bennünk ismerjék meg a bosszulót,
Meg a bosszulót!

KIRÁLY
Itthon nőmet gyilkolák,
Ah, házam lerombolák.
Ég sújtsd villámiddal az árulót!
Benned ismerjék meg a bosszulót,
Benned ismerjék meg a bosszulót,
Meg a bosszulót!

PETUR
Oh, jöjj, itthon édes, szabad hazánk
Jogát lerombolák.
Ég sújtsd villámiddal az árulót!
Bennünk ismerjék meg a bosszulót,
Bennünk ismerjék meg a bosszulót,
Meg a bosszulót!

KIRÁLY
Tehát beszéljetek!
Íme, elnémultatok!
Bírátok az Isten és én vagyok.
Ti aljas, undok gyilkosok. Ah!
Reszkessetek tehát ti aljas gyilkosok!
Bűnt büntetés követ, meglesz jutalmatok.
Reszkessetek tehát ti aljas gyilkosok!
Bűnt büntetés követ, meglesz jutalmatok.
Törvény lángpallosa villog felettetek.
Holnapra várjatok szörnyű ítéletet! Ah!
Reszkessetek tehát ti aljas gyilkosok!
Bűnt büntetés követ, meglesz jutalmatok.

KAR
Nem várt fordulatot vett rögtön a dolog.
Királyunk mennyköve reánk repülni fog.
Törvény lángpallosa villog fejünk felett.
Holnapra várhatunk szörnyű ítéletet! Ah!

KIRÁLY
Ah, reszkessetek tehát ti aljas gyilkosok!
Bűnt büntetés követ, meglesz jutalmatok.
Reszkessetek tehát ti aljas gyilkosok!
Bűnt büntetés követ, meglesz jutalmatok.
Törvény lángpallosa villog felettetek.
Holnapra várjatok szörnyű ítéletet! Ah!
Reszkessetek tehát ti aljas gyilkosok!
Bűnt büntetés követ, meglesz jutalmatok.
Holnap meglesz jutalmatok,
Holnap meglesz jutalmatok,
Bűnt büntetés követ, meglesz jutalmatok.

KAR
Nem várt fordulatot vett rögtön a dolog.
Királyunk mennyköve reánk repülni fog.
Nem várt fordulatot vett rögtön a dolog.
Királyunk mennyköve reánk repülni fog.
Törvény lángpallosa villog fejünk felett.
Holnapra várhatunk szörnyű ítéletet! Ah!
Reszkessünk mi tehát, mi aljas gyilkosok!
Bűnt büntetés követ, meglesz jutalmunk.
Majd várhatunk, majd ítéletet,
Várhatunk majd ítéletet,
Holnapra várhatunk szörnyű ítéletet!

Vége a II. felvonásnak

Hasonló bejegyzések