Erkel Ferencz: Bánk bán – I. Felvonás

2010. november 18.

Az opera szövege a Rózsavölgyi és Társa 1908-as zongorakivonatának hasonmás kiadása alapján

plakat_bank_ban

A bemutató plakátja

Személyek

II. Endre, magyar király – bariton
Gertrud, királyné – mezzoszoprán
Ottó, Berthold meráni herceg fia, Gertrud öccse – tenor
Bánk bán, Magyarország nagyura  – hőstenor
Melinda, felesége – szoprán
Petur bán, bihari főispán – bariton
Biberach, kalandor lovag – basszus
Sólyom mester – bariton
Udvarmester – basszus
Tiborc, paraszt – basszusbariton

ELSŐ FELVONÁS

PRELUDIO.

KAR
Szép örömkönny ragyogása,
Kék szemén piros leánynak,
Szép a harmat csillogása,
Szűz kelyhén tavasz virágnak,
Szép igazgyöngy hullámzása,
Mélyiben a tenger ágynak,
Szebb a bornak gyöngyforrása,
Öbliben arany pohárnak.
Rajta hát! Ragadd kezedbe,
Oh dicső annak nektára,
Hajtsd fenékig és merülj be
Boldogító mámorába,
Rózsaszínben látod akkor,
E silány gonosz világot,
Elfelejtet véled a bor, véled a bor
Minden földi gyarlóságot.
Hát igyál a bornak lelke
Tenlelkeddel egyesüljön!
E kettő egymást ölelve,
Végtelenségig repüljön,
Ott teremtsen jobb világot,
Hogy ha ez rossz ő magának,
Rövid éltét élje át ott,
Karjain a boldogságnak,
Éljen a király! Éljen a haza!

RECIT:

PETUR
Lelkemre mondom, ez már csúnyaság,
Fenékkel fordult hát föl a világ,
Nézzétek ott a bíborral fedett asztal
mellett dombérzó hősöket.
Magyarnak mondják büszkén magokat,
Pedig majmokká aljasultanak.
Tányérnyaló lettél,
szép nemzetem!

KAR
BÉKÉTLENEK
Nyelvedre vigyázz, nézd az emberek
Mindenfelől reád tekintenek!

PETUR
Szabad kívánna lenni mindenik,
És Nagyasszonyunk
Főztét mohón nyelik.

BÉKÉTLENEK
Most hagyjuk ezt!
Inkább vigadjunk, vigadjunk!

PETUR
De hát ha…

BÉKÉTLENEK
Bordalt Petur, bordalt!

PETUR
Bordalt? Ám legyen,
de keserű lesz !

„Keserű bordal”

Ha férfi lelkedet
egy hölgyre föltevéd,
S az üdvösségedet
könnyelműn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könyűt,
S míg az szívedben vágyat olt,
Ez égő sebet üt;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Igyál, igyál!

PETUR ÉS A BÉKÉTLENEK

Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég,
S marad, mint volt, a puszta lég.

PETUR

Lázadt valómat nem fékezhetem,
Epét okádna itt a türelem,
Nézzétek ott, nézzétek tehát,
Felénk nem fordítná pillantatát,
Csak azt csudálja, a Merániak
Mi szépen hordják harisnyájokat,
Őket tetézi keggyel asszonyunk,
Amíg mi hazánkban földönfutók vagyunk.

BÉKÉTLENEK
Amíg mi hazánkban földönfutók vagyunk.

PETUR
De gyors futárt tüstént küldöttem Bánk után,
Jöjjön haza és lássa meg, hányadán vagyunk!

BÉKÉTLENEK
Hogyan, az elméd háborog?

PETUR
Csitt, szót se, nagy mi kockán forog,
Hazánk, amely veszélynek indula
S Melinda, kit Gertrud elárula.
Nézzétek ott, nézzétek ott!

BÉKÉTLENEK
Hazánk, amely veszélynek indula,
S Melinda, kit Gertrud elárula.
Nézzétek ott, nézzétek ott!

OTTÓ
Igen, azúr szemed, mint nefelejts,
Mely fűbe rejtezett, kerülve szemem
Égő lángjait, bús pilláid árnyába rejtezik!

MELINDA
Herczeg! Oh, ezen pompafény elvakították szemem.

GERTRUD
Fényesebb a nap és a sas belenéz,
Mivel feléje vágy, légy te is merész.

MELINDA
Oh ég, mit hallottam,
Nem, nem, ez lehetetlen!

ENSEMBLE

MELINDA
Oh Bánk, miért hozál csendes fészkemből el
Hol oly boldog vala és ártatlan e kebel.
Oh, Bánk miért hozál csendes fészkemből el…
Oh, Bánk mért hozál csendes fészkemből
Ah, csendes fészkemből el.
Oh, Bánk mért hozál, ah, csendes fészkemből…
Oh Bánkom!
Oh, Bánk miért hozál ah, csendes fészkemből…
Oh de Bánkom visszatér, ölelő karjában újra kél napom,
Oh de Bánkom visszatér, ölelő karjában újra kél napom.
De Bánkom eljövend, oltalmam, gyámolóm,
Ah visszatér oltalmam, gyámolóm,
Ölelő karjában ah, újra, újra kél napom, újra kél napom,
Ah, Bánkom! Oltalmam, gyámolóm, ah visszatér,
oltalmam, gyámolóm ölelő karjában,
ah, újra kél napom, újra kél napom
De Bánkom visszatér, újra kél napom!

GERTRUD
A férfiún kifog egy gyönge nőkebel
Holott az útját már, az útját készítettem, készítettem el.
Egy férfiún egy gyönge nőkebel. Oh, egy férfiún kifog az.
Egy férfiún kifog egy gyönge nőkebel.
Csak szilárdul, sziklaként megállok trónomon,
S e szép nagy országban a törvényt én hozom.
Csak szilárdul, sziklaként megállok trónomon,
S e szép nagy országban a törvényt én hozom.
Igen, törvényt hozok, igen, szilárdul, sziklaként
Megállok trónomon, s e szép nagy országban
a törvényt hozom, a törvényt hozom, a törvényt én hozom.
Igen, törvényt hozok, szilárdul megállok trónomon
s e szép nagy országban a törvényt hozom,
a törvényt hozom, a törvényt hozom,
szilárdul, sziklaként megállok magam!

BIBERACH
A kulcsot nem találtad el. Azért hideg.
Mi lesz ebből, mi lesz ebből?
Nem tudsz hozzá.
Csak szilárdul sziklaként megállok tervemnél
s ezen gyáva herceget örvénybe szöktetem.
Csak szilárdul, sziklaként megállok tervemnél
s ezen gyáva herceget örvénybe szöktetem.
Szilárdul megállok tervemnél
megállok tervemnél, megállok tervemnél
ezen gyáva Ottót örvénybe szöktetem.
megállok tervemnél.

OTTÓ
Oh, látod, nem hajol hozzám ez érckebel
Oh, látod, nem hajol hozzám, hozzám ez érckebel.
Ez érckebel.
Oh, látod, nem hajol hozzám,
Nem hajol hozzám ez érckebel, ez érckebel.
Oh, látod, nem hajol hozzám,
Nem hajol hozzám ez érckebel, ez érckebel.
Oh, látod, nem hajol, Oh látod, nem hajol,
Oh, látod, nem hajol.
Látod, ő nem hajol hozzám, ő nem hajol hozzám,
Oh, látod, nem hajol, hozzám nem hajol ez angyal!

PETUR
Szilárdul, állj szilárdul magyar!
Szilárdul állj magyar!
Szilárdul állj magyar, magyar!

KAR
Mi lesz ebből, mi lesz ebből?
A helyt, hogy a hazán, mit ő süllyesztett el,
Segítne célszerűen intézkedésivel,
Körében nem pirul erkölcsöt rontani,
Erkölcsöt rontani, míg férje harcmezőn kész vérét ontani.
Szilárdul állj magyar, veled az ég vagyon,
A jognak oltalmában újra él a hon.
Szilárdul állj magyar, veled az ég vagyon,
A jognak oltalmában újra él a hon.
Szilárdul állj magyar, veled az ég vagyon,
Szilárdul állj magyar, veled az ég vagyon,
A jognak oltalmában újra él a hon.
Ah újra él a hon, a hon, ah újra él a hon.
A helyt, hogy a hazán, mit ő süllyesztett el,
Segítne célszerűen intézkedésivel.
Szilárdul állj, szilárdul állj, szilárdul állj,
Ah újra él a hon, a hon, ah újra él a hon.
Szilárdul állj magyar, szilárdul állj magyar!

RECIT.
OTTÓ
Urak és nemes hölgyek! Egy gyors követ
Királyunktól éppen ma érkezett,
Jelentvén, hogy a magyarnak fegyvere
Gácsországban dicsőséget nyere.
Fel, fel tehát! Ürítsünk áldomást!
Éltesse Isten a magyar királyt!
Éltesse Isten a bátor magyar hadat,
Mely fegyverén hord babérkoronát!

KAR
Éljenek! Éljenek!
Hát igyál, a bornak lelke
Tenlelkeddel egyesüljön!
E kettő egymást ölelve,
Végtelenségig repüljön!
Ott teremtsen jobb világot,
Hogyha ez rossz őmagának,
Rövid éltét élje át ott,
Karjain a boldogságnak!
Éljen a király! Éljen a haza!

TÁNCZ

DUETTO.

OTTÓ
Melinda, csak egy szóra!
Igen, azúr szemed, mint nefelejts,
mely fűbe rejtezett,
Kerülve szemem égő lángjait,
bús pilláid árnyába rejtezik.

MELINDA
Herceg! Óh ezen pompa,
Fény elvakították szemem.
Hagyj el, hagyj el, ne kísérts engemet!
A te nyelved lelkem gyilkolója.

OTTÓ
Egy szót, Melinda! Mindenem!
Egy szót, Melinda! Mindenem!

MELINDA
Mi lett belőle, Istenem!
Mi lett belőle, Istenem!

OTTÓ
Kiből? Belőlem?
Kiből? Belőlem?

MELINDA
Ah, nem, nem!
Álarcodból szemtelen!

OTTÓ
Óh ég, mint csalatkozám!

MELINDA

Kiben?

OTTÓ
Benned, ah! Benned,
Midőn hazám elhagytam
És ide jövék, csak egy
Szívért esenkedék, s azt
Benned találtam meg.
Légy irgalmas, Melinda,
Óh szánj meg engemet,
Légy irgalmas, Melinda,
Óh szánj meg engemet.

MELINDA
Fájdalom! Azért kellett tehát nekem
Elhagyni csendes tűzhelyem
Mert itt ez udvar fényiben
Tapasztalatlan szívekben hiány vala.
Ez fáj nekem, ez fáj nekem!
Isten, páncélozd fel szívem!
Ez fáj nekem, ez fáj nekem!
Ez fáj ah nekem, ah nekem, ah!

[Együtt]

MELINDA
Bánkom, midőn lakom
elhagytam és ide jövék,
Csak egy szívért esenkedék,
azt Bánkban találtam fel.
Légy irgalmas, óh herceg,
s ne kísérts engemet,
Óh távozzál el, óh, herceg,
ne kísérts engemet.
Óh, óh bocsáss el innen herceg,
bocsáss, bocsáss innen!
Bocsáss, óh kérlek, óh herceg,
óh kérlek herceg,
Óh bocsáss innen!

OTTÓ
Ah, benned, midőn hazám
elhagytam és ide jövék,
Csak egy szívért esenkedék,
azt benned találtam fel.
Légy irgalmas, Melinda,
óh szánj meg engemet,
Óh, légy irgalmas, Melinda,
óh szánj meg engemet,
Légy irgalmas, Melinda,
óh szánj meg engemet,
Légy irgalmas, Melinda,
ah szánj meg engemet,
Óh szánj engem!

OTTÓ
Fülöp királyt meggyilkolák,
gyanúba hozván engemet,
S amint elmondottam neked
végtelen szenvedésimet,
Oly hő szerelmi érzet csillámlott
gyöngy könnyeidben.

MELINDA
Óh jaj, jaj, hát azon könnyűknek!

OTTÓ
Én szeretlek, óh bocsásd meg
Szívem e nyilatkozását,
Hisz a vulkán is kitör,
ha keble nem bírja már lángját.
Nem vagyok többé, ki voltam,
újjá szült szemed sugára,
Mint midőn a nap tavasszal
Rásüt a kihalt virágra.
Szánj, Melinda, Melinda,
Melinda, Melinda, ah szánj meg,
Szánj meg, óh Melinda!

MELINDA
Ah, a vendégek már menni készülnek.

OTTÓ
Óh, még csak egy szót!
Szűm boldogítót!

MELINDA
Bocsáss, én megyek.

OTTÓ
Csak egy szót, Melinda,
Csak egy szót, Melinda!

Melinda, végtelen
Szeretlek tégedet,
S kínnal fizetsz nekem,
A várt öröm helyett.
Lennél csak bár enyém,
Utálnám a napot,
Mert csókkal hintené,
Tündér arculatod.
Lennél csak bár enyém,
Gyűlölném a szelet,
Mert tőlem rablaná
Forró leheleted.
Lennél csak bár enyém,
Kerülném álmomat,
Mert tőlem elvenné
Bűv szemvilágodat.
Melinda végtelen
Szeretlek tégedet.
Melinda, végtelen
Szeretlek tégedet!
S kínnal fizetsz te,
Fizetsz te nekem,
A várt öröm helyett.
S kínnal fizetsz te,
Fizetsz te nekem,
A várt öröm helyett.
A várt öröm helyett.
A várt öröm helyett.

MELINDA
Haszontalan hinted
Mézes beszédedet,
Nálam kudarcot vall
Undok merényleted.
Miként te, én is úgy
Utálom a napot
Hogyan süthet reád,
Kit ég elátkozott.
Miként te, én is úgy
Gyűlölöm a szelet,
Mert még el nem sodort
Körömből tégedet.
Szeretném ellenben
Inkább végálmomat
Semhogy tűrjem tovább, tovább
Éles bántalmidat.
Semhogy tűrjem tovább
Éles bántalmidat.

BIBERACH

Jó lesz értesítnem
Immár a nagyurat.

OTTÓ
Melinda!

MELINDA
Te térdelsz!

OTTÓ
Előtted, kit imádok!

BÁNK
Óh véghetetlen szent
Könyörületesség!
Óh mit látok?

MELINDA
És ő térdepel! Bánk,
Bánk, emlékezem szavadra.

OTTÓ
Mit hallok?

MELINDA
Midőn kezem megkérte,
Ám ő térdre nem rogyott
De mint Alfonz vagy Cezár álla ott
Szabad tekintet és szív,
Kézbe kéz, szemembe
Bátran s nyugton belenéz.
Így szoktuk ezt mi,
És az , aki itt letérdel:
Ámít vagy imádkozik!
Bánk mondta ezt,
Ő hazug nem lehet,
Ezért megvet Melinda
Tégedet!

[Melinda, Ottó, Biberach együtt]

MELINDA
Halld tehát bántott szívemnek
Egyszerű nyilatkozását.
Ne reméld, hogy én kioltsam
Lelked undok, buja lángját.
Mert csak egy lényt boldogíthat
Hű szerelmemnek sugára,
Mert csak egy lényt boldogíthat,
És az: a megsértett Bánk
Megsértett Bánk, ah sértett Bánk,
Ah, megsértett Bánk,
Ah, megsértett Bánk
Ah, megsértett Bánk.
Várhatsz szörnyű bosszújára.
El innen, el innen, el innen, innen.

OTTÓ
Én szeretlek, óh bocsásd meg
Szívem e nyilatkozását,
Hisz a vulkán is kitör,
ha keble nem bírja már lángját.
Nem vagyok többé, ki voltam,
újjá szült szemed sugára,
Mint midőn a nap tavasszal
Rásüt a kihalt virágra.
Szánj, Melinda, Melinda,
Melinda, Melinda, ah szánj meg,
Szánj meg, óh Melinda,
Szánj meg, óh szánj meg,
Ah szánj meg, ah szánj meg!

BIBERACH
Óh, ha tudnád bíboros báb,
Hogy közel van Bánk tehozzád,
Ajkadon szerelmi szók helyett
Gyáva lelkedet kiadnád.
Értesítem. Jobb, ha készülsz,
A következő tusára,
Mert a megbántott nagyúrnak
Rád repül bosszúvilláma,
Rád repül bosszúvilláma,
Rád repül bosszúvilláma,
Mert a megbántott nagyúrnak
Rád repül bosszúvilláma,
Rád repül bosszúvilláma,
Rád, rád repül, rád repül,
Rád repül, rád repül,
Rád repül.

RECIT.
OTTÓ
Oh szégyen, ím ez első lény
Kinek pánczélozott szívén,
Kilőtt nyilam kettészakad.
Barátom, oh tanácsot adj.

BIBERACH
Eredj utána és mutass derült arculatot.
Kérj tőle e kellemetlen percért bocsánatot.
Mondjad, hallád, a magyar nők mily hűségesek.
Csupán azért tetted vele ezen kísérletet.
Később a többit bízd reám.
Én majd rajta leszek,
Hogy a királyné vezessen
Hozzája tégedet.
Elutazás ürügy alatt
Búcsúpohárt üríts vele.
Tartalma birtokomban van,
Eszélyesen bánj ám vele.
Fogjad, hevítnek e porok,
Ez lesz Melinda számára,
E másik egy kis altató,
Tedd nénéd billikomába.
Majd ha őt az álom onnan elszólítja,
Örömre vál, mi most szíved szomorítja.

OTTÓ
Irtóztató. Óh de vedd,
Óh de vedd mégis köszönetemet.
Birtokomban vagy te már
Rám a kéj mosolygva vár!

BIBERACH
Reszkess királyné, immár megdördüle
Fejed felett Bánknak bosszuló mennyköve.
S ha arczodhoz csapá méltó gyalázatod,
Elsüllyedéseden én gúnnyal kaczagok.

BÁNK
Hogy e tetem fagyos,
Hogy e szemek vakok,
S dugulva ó fülek,
Mért hogy nem voltatok?
Melinda, égi név,
Öröklétem javát
Eggyé fogó kapocs.
Úgy szétomlál tehát
S törhetlen életed
Úgy elmorzsoltatott,
Úgy elmorzsoltatott,
Hogy még rész abból is
A gazoknak is jutott.
Ah, Melinda, égi név!
Öröklétem javát
Eggyé fogó kapocs,
Öröklétem javát
Eggyé fogó kapocs,
Öröklétem javát,
Öröklétem javát
Öröklétem javát
Eggyé fogó,
Eggyé fogó kapocs.
Melinda! Óh, égi, égi név!
Melinda, Óh égi név…

Mindenható szentséges Istenem!
Mindentudásod kölcsönözd nekem,
Hogy átnézhessek e rút fátyolon,
Amely szörnyűn sötétlik láthatárimon.
Mindenható szentséges Istenem,
Mindentudásod kölcsönözd nekem,
Hogy átnézhessek e rút fátyolon,
Amely szörnyű sötétlik láthatárimon,
Sötétlik láthatárimon!

BIBERACH
Hiszen vak nem valál,
Helyén is volt eszed,
Tisztán láthattad itt
Ottót és hitvesed.

BÁNK
Ah, itt vagy, itt?
Nyugalmam ördöge!
Ki feltöréd szívemnek rejtekét.
Világosítsd föl lelkem éjjelét,
Különben itt szakítlak szerteszét.

BIBERACH
Nődnek becsületét
Reám te nem bízád,
Eredj Gertrúdhoz, ő
Talán majd számot ád.

BÁNK
Gertrúd! Oh, húzd be, húzd kígyói nyelvedet!
Kétség honába kerget engemet!
Gertrúd? Királyné? És mégis… Oh, istenem!
Meglopva a család szent tűzhelyét,
Az nem lehet, ha mégis!  Oh, igen!
Most már való világot nyert eszem,
Most már való világot nyert eszem!
Ő vett reá sikamlós nyelvivel,
Hogy nőmet udvarába hozzam el.
Hiszen Petur, ha jól emlékezem,
Homályosan ilyesmit írt nekem.
Azért küldd szerte hát a honba engemet,
Hogy addig megfojtsa itt üdvösségemet.
Ily asszony őriz meg, téged magyar honom,
Mely roskadóban vagy, s a lég is összenyom.
Ah, el a királyhoz, elégtételt nekem!
Adassék vissza elgázolt becsületem.
Ha nem! A csábítót előtte szúrom át,
Gaz vére mossa le nőm gyalázatát.
S halál, ha méretik e tettemért reám,
Kiáltni így fogok a vérpad zsámolyán:
Íme azért adák Bánkot hóhérnak át,
Mivel megbosszulá neje,
Neje gyalázatát!

BIBERACH
Hát nem tudod, nagyúr… hiszen példabeszéd:
Varjú nem ássa ki varjúnak a szemét.
Elégtételt, no, már a gondolat botor,
Mintsem, hogy ily nagyot bokázzék a bíbor.
Csorbát ejtvén a mély udvar politikán,
Előbb tíz Bánkot is feláldoznak talán,
Aztán meg tőröd is haszontalan fened,
Meg tudnak ők ebben gátolni tégedet,
Vesztőhelyet se fogsz te látni, ó, nem ott
Sehogysem tűrhetik az ily rikoltozót,
Orgyilkolók szokták, titokban venni át…
Sötétben metszik el éltének fonalát.

[Bánk  és Biberach együtt]

BÁNK
Ah, el a királyhoz! Elégtételt nekem!
Adassék vissza elgázolt becsületem!
Ha nem! a csábítót előtte szúrom át,
Gaz vére mossa le nőm gyalázatát.
S halál, ha méretik e tettemért reám,
Kiáltni így fogok a vérpad zsámolyán:
Íme azért adák Bánkot hóhérnak át,
Mivel megbosszulá neje, neje gyalázatát!
Bosszulá, bosszulá gyalázatát!

BIBERACH
Ah, el a királyhoz! Elégtétel legyen!
Ne tűrj el mocskot elgázolt becsületen.
Ha nem! A csábítót előtte szúrjad át,
gaz vére mossa le nőd gyalázatát.
S halál, ha méretik e tettedért reád,
Kiáltni azt fogod a vérpad zsámolyán:
Íme azért adák Bánkot hóhérnak át,
Mivel megbosszulá neje, neje gyalázatát!
Bosszulá, bosszulá gyalázatát!

BÁNK
Felnyitottad a szemem,
Ezt tehát én nem teszem.
Szólj, tán még segíthetünk!
Óh beszélj! Jerünk!

BIBERACH
Talán jerünk, jerünk!

BÁNK
Még csak egyszer, óh Melinda
Hadd ragadjalak karomba!
Oh, miként fogom kaczagni
Azt a gyáva herczeget.
És ha húsomat lerágja
Gertrúd, e hon viperája,
Csontomon is elviendem
Üldözött hitvesemet!
Még csak egyszer, óh Melinda
Hadd ragadjalak karomba!
Oh, miként fogom kaczagni
Azt a gyáva herczeget,
Azt a gyáva herczeget,
Azt a gyáva herczeget,
Azt a gyáva herczeget!

FINALE.

GERTRUD
Most elbocsátalak nemes vendégeim,
Pompának fényitől csillámló termeim,
Úri számotokra legyenek kitárva
Máskor is, miként ma, édes mulatságra.

KAR
Éljen a királyné, szálljon üdv reája!
Tárva mindig háza édes mulatságra!

MELINDA
Édes mulatság ezt mondhatom,
Köszönöm néked nagyasszonyom!
Hogy általláttad miként nekem
Magányban lakni illemtelen.
Hisz a nagyúrnak vagyok neje;
Királyudvarban annak helye.
Szerzél is nékem alkalmakat
Mulatnom ezzel nagyon magamat.
Hisz itt a herczeg mondá maga;
Együgyűekben hiány vala.
Édes mulatság ezt mondhatom,
Köszönöm néked nagyasszonyom!

GERTRUD
Mi vakmerő beszédek hangoznak ajkadon?
Ne merj távozni innen! Vissza! Parancsolom!

KAR
Az ég megdördüle, s villámát sújtja le,
Hogy a föld kebele megrázkódik bele.

[Melinda, Gertrud, Otto, Petur és a Kar együtt]

MELINDA
Oh, hol vagy, oh Bánk, drága férjem,
Elhagyál örökre engem.
Nézd, ama megmérgezett nyíl
Mily gyorsan repül felém.
Jöjj versenyt a gondolattal,
Tartsd fel azt erős karoddal,
Oh, tartsd föl, oh, Bánk!
Ah, tartsd föl, különben
Sebet nyit hitvesednek
Hű szívén, ah sebet nyit,
oh, hol vagy Bánk, drága férjem,
elhagyál örökre engem.
Nézd, ama megmérgezett nyíl
Mily gyorsan repül felém!

GERTRUD
Hah, mi tartja vissza mérgem,
Hogy e vakmerőre öntsem, öntsem.
Mint kis kígyó, nyújtogatja mérges
Fullánkját, mérges fullánkját énfelém.
E mosolygó nyájas angyal…
Azt vélnéd, hogy szárnyas angyal.
A kígyó fullánkját felém nyújtogatja,
S íme nevelkedék föl krokodilusnak tején.
S íme nevelkedék föl krokodilusnak tején
A sziszegő kígyó!
Hah, mi tartja vissza mérgem,
Hogy e vakmerőre öntsem, öntsem.
Mint kis kígyó, nyújtogatja mérges
Fullánkját, mérges fullánkját énfelém!

OTTÓ
Már csakugyan hanyatlóban reményem
Sorsom ellenem, hogy czélom érjem.
Mily harag lánggal lövelte pillantatját én felém
A megsértett kis angyal, a megsértett kis angyal, angyal
Haraggal néz felém…
Tétóvázva állok itt,
Nem tudom, mit kezdjek én ugyan mit kezdjek én?
Már csakugyan hanyatlóban reményem
Haraggal nézed kis angyal.

PETUR
Ha Bánk nem jön, nincsen ki rajt segéljen.
Megsértett nő, kin dulong szivében
És Bánk nem jön, hogy bősz haraggal bosszut álljon
Ércz karokkal rjtok, rajtok bosszut, rajtok álljon
Mint riasztott árva gerle, ah szegény
Várja himét az árva gerle, ah szegény várja himét a szegény!
Ha Bánk nem jön, nincsen ki rajt segéljen.
Bánk állj bosszut, Bánk jer, bosszut állj!

KAR
Oh szép Melinda ne légy szomorú
E haza minden bajnoka véd
És homlokodról oszoljon a bú
Bánkod szive tiéd.
Oh ne szép Melinda ne légy szomorú
E haza minden bajnoka véd,
És homlokodról oszoljon a bú
Bánkod szive tiéd…

MELINDA
Édes Bánkom, végy karodba,
Vigy magaddal csend lakodba,
Ott nem árad ennyi pompa fény,
Ah, de Bánkom, szíved enyém.
Édes Bánkom, végy karodba
Vigy magaddal csend lakodba,
Ott nem árad ennyi pompa fény,
Ah, de Bánkom, szíved enyém,
Ah, de Bánkom, szíved enyém.

GERTRUD
Hódol nékem vendégkoszorú,
A hatalom érckara véd,
Csillagomra nem szállhat ború,
Csillagomra nem szállhat ború,
Fénye örökre ég, örökre ég,
fénye örökre ég, örökre,
örökre, örökre, örök!

OTTÓ
Szép Melinda ne légy szomorú
Bajnokodnak erős kara véd
Homlokodról oszoljon a bú
Láng szerelmem, láng szerelmem tiéd,
Láng szerelmem tiéd, szerelmem
Szerelmem, szerelmem tiéd!

PETUR
Szép Melinda ne légy szomorú
E haza minden bajnoka véd
Homlokodról oszoljon a bú
Bánkod szive, Bánkod szive tiéd.
Ah Bánkod, te férjed, te férjed tiéd!

KAR
Szép Melinda ne légy szomorú
E haza minden bajnoka véd
Homlokodról oszoljon a bú
Bánkod szive, Bánkod szive tiéd.
Ah Bánkod, te férjednek szive tiéd!

RECITATIV.
GERTRUD
E megfeledkezést így el nem tűrhetem,
Egy hétig nem szabad látnod tekintetem!

MELINDA
A mint parancsolod
Szavad törvény nekem,
Tőled bár mentne meg
Örökre Istenem.

KAROK
A vigalom nagyon búsan végződik el.
Komor sejtésekkel telik meg a kebel
A vigalom nagyon búsan végződik el.
Komor sejtésekkel telik meg a kebel
A vigalom nagyon búsan végződik el.
Komor sejtésekkel telik meg a kebel
Ah, komor sejtésekkel telik a kebel
Komor sejtésekkel telik a kebel
A vigalom busongva végződik,
A vigalom busongva végződik el,
A vigalom busongva végződik,
A vigalom búsan hangzik,
A vigalom nagyon búsan végződik el, végződik el.
Komor sejtésekkel telik meg a kebel, a kebel.
Isten segíts e bajból!
A vigalom nagyon búsan végződik el.
Komor sejtésekkel telik meg a kebel.
A vigalom nagyon búsan végződik el.
Komor sejtésekkel telik meg a kebel.
Igen, telik meg a kebel.
A vigalom búsan hangzik , hangzik, hangzik,
Búsan hangzik, búsan hangzik, ah búsan ah, hangzik
Búsan hangzik, búsan hangzik!

Ily szörnyűségeket nem tűrhet a kebel.
Bánk nem jön, így bosszúnk magunk végezzük el.
Ily szörnyűségeket nem tűrhet a kebel.
Búsan végződik el.
Bánk nem jön, így bosszúnk magunk végezzük el.
Ily szörnyűségeket nem tűrhet a kebel.
Bánk nem jön, így bosszúnk magunk végzük el.
Komor sejtésekkel telik a kebel
Ily szörnyűségeket nem tűrhetünk.
Bánk nem jön, így bosszúnk mi végzük el.
Ily szörnyűségeket nem tűrhetünk.
Bánk nem jön, így magunk végzük.
A vigalom nagyon búsan végződik el, végződik el.
Komor sejtésekkel telik meg a kebel, a kebel.
Isten segíts e bajból!
Ily szörnyűségeket nem tűrhet a kebel.
Bánk nem áll vérbosszút, magunk végezzük el.
Ily szörnyűségeket nem tűrhet a kebel.
Bánk nem jő, így bosszúnk magunk végezzük el.
Bosszúnk magunk végezzük el.
Bánk nem jön meg, úgy bosszúnk magunk végzük,
Magunk, magunk, magunk végezzük, ah bosszúnk,
Ah, bosszúnk mi végezzük, mi végezzük!

MELINDA
A mint parancsolod, Szavad törvény nekem,
Tőled bár mentne meg Örökre Istenem.
A mint parancsolod, Szavad törvény nekem,
Tőled bár mentne meg Örökre Istenem.
Oh Bánk, miért hozál csendes fészkemből el
Oh Bánk, miért hozál csendes fészkemből el?
Bánkom jöjj hamar! Melindád rád vár.
Ah, ah, ah, ah, ah, ah, ah, ah.
A mint parancsolod, Szavad törvény nekem,
Tőled bár mentne meg Örökre Istenem.
A mint parancsolod, Szavad törvény nekem,
Tőled bár mentne meg Örökre Istenem.
Oh Bánk hozzám, hozzám, hozzám ah!

Ah!

GERTRUD
Ezt el nem tűrhetem,
Egy hétig nem szabad látnod tekintetem!
E megfeledkezést így el nem tűrhetem,
Egy hétig tiltva látnod tekintetem!
E megfeledkezést így el nem tűrhetem,
Egy hétig nem szabad látnod tekintetem!
Látnod nem szabad! Zord tekintetem.
Daczát minél előbb, minél előbb kiengesztelni kell
Daczát minél előbb, minél előbb kiengesztelni kell
Daczát minél előbb, minél előbb kiengesztelni kell
Daczát minél előbb, minél előbb kiengesztelni kell.
Nem szabad látnod, nem szabad látnod,
Nem szabad látnod, nem szabad nem ah, ah, ah, ah.
Daczát minél előbb, minél előbb kiengesztelni kell
Bosszúm s te czélodat csak így érhetjük el.
Daczát minél előbb, minél előbb kiengesztelni kell
Bosszúm s te czélodat csak úgy érhetjük el.
Igen, csak úgy érhetjük el. Ah…

OTTÓ
Daczát minél előbb, minél előbb kiengesztelni kell
Czélom s te bosszúdat csak így érhetjük el.
Daczát minél előbb, minél előbb kiengesztelni kell
Czélom s te bosszúdat csak így érhetjük el.
Oh látom nem hajol hozzám ez érczkebel,
Oh látom nem hajol hozzám ez érczkebel,
Látod nem hajol hozzám ez érczkebel,
Daczát minél előbb, minél előbb kiengesztelni kell
Daczát minél előbb, minél előbb kiengesztelni kell
Daczát minél előbb, minél előbb kiengesztelni kell
Daczát minél előbb, minél előbb kiengesztelni kell
Ah érzem, ah érzem, ah érzem, ah érzem.
Isten segits e bajból!
Daczát minél előbb, minél előbb kiengesztelni kell
Czélom s te bosszúdat csak így érhetjük el.
Daczát minél előbb, minél előbb kiengesztelni kell
Czélom s te bosszúdat csak ugy érhetjük el.
Igen, csak úgy érhetjük el. Ah…
Nem hajol hozzám, hozzám angyal, angyal
Nem, nem hajolsz hozzám, ah angyal, ah angyal, angyal!

PETUR
Nem tűrhet a kebel
Bánk nem jön, így bosszúnk magunk végezzük el.
Nem tűrhet a kebel
Bánk nem jön, így bosszúnk magunk végezzük el.
Ily szörnyűségeket nem tűrhet a kebel
Bánk nem jön így bosszúnk magunk végezzük el.
Magunk végezzük el, magunk végezzük el.
Ily szörnyűségeket nem tűrhetünk.
Bánk nem jön, így bosszúnk mi végezzük.
Ily szörnyűségeket nem tűrhetünk.
Bánk nem jön, így magunk végzük,
A vigalom nagyon búsan végződik el, végződik el
Komor sejtésekkel telik mega  kebel, meg a kebel.
Isten segits e bajból!
Ily szörnyüségeket nem tűrhet a kebel,
Bánk nem áll vérbosszút, magunk végezzük el
Ily szörnyüségeket nem tűrhet a kebel,
Bánk nem jő, így bosszúnk magunk végezzük el.
Bosszúnk magunk végezzük el.
Bánk nem jön meg úgy bosszúnk magunk végzük
Magunk, magunk, magunk végzük ah, bosszúm,
Ah bosszúm végzem!

Vége az I. felvonásnak

Hasonló bejegyzések