Kutyaszív

Bemutató az Angol Nemzeti Operában – KŐRY ÁGNES londoni tudósítása

Dog’s Heart (Kutyaszív) című opera ősbemutatója 2010. június 7-én volt Amszterdamban.  A színpadra állítás a Holland Opera (De Nederlandse Opera) és az Angol Nemzeti Opera (English National Opera) koprodukciója volt. A londoni bemutatóra 2010. november 20-án került sor. 

Az opera Mihail Bulgakov (1891–1940) 1925-ben írott Собачье сердце (Kutyaszív) című novelláján alapul. A novellát csak 1987-ben adták ki, de szamizdat anyagként korábban is ismert volt a Szovjetunióban. A hivatalos kiadást egy évvel később, vagyis 1988-ban egy szovjet filmváltozat követte Natalija Bortko forgatókönyve alapján, Vlagyimir Bortko rendezésében.
Bulgakov orvostani tanulmányokat folytatott (1909–1916), ezt követően orvosként dolgozott 1920-ig. Ekkor pályát változtatott: író, újságiró és szerkesztő lett. Kutyaszív című novellája az új szovjet embertípus ellen irányuló allegorikus és éles szatíraként is értelmezhető. A történet elvben orvostani kísérletről szól, így irodalmi munkásságában Bulgakov hasznát vette orvosként szerzett tapasztalatainak. A novellában Preobrazsenszkij professzor komplikált és veszélyes operáció révén egy kutyából embert formál. Elképzelhető, hogy Bulgakov az orosz nép erőszakolt marxista nevelését gúnyolta ezáltal.

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból

Az operaváltozat ötlete Pierre Auditól, az amszterdami De Nederlandse Opera igazgatójától származik. Audi a zene komponálására Alexandr Raszkatovot kérte fel, a szövegkönyvet és operaházi rendezést Simon McBurney-re akarta bízni. McBurney nem kívánta megírni a szövegkönyvet (amit végül is Cesare Mazzonis, a milánói Scala volt igazgatója készített el), de (habár soha életében nem rendezett operát) beleegyezett, hogy közreműködik az opera létrehozásában. Együtt dolgozott a zeneszerzővel, és a szövegkönyvet (amit eredetileg nem vállalt el) erősen lerövidítette. A szövegkönyv végül is McBurney átdolgozásában és Martin Pickard angol fordításában került az amszterdami és londoni közönség elé.

A nagyjából két és fél órás, két felvonásos opera cselekménye dióhéjban a következő:
Filipp Filippovics Preobrazsenszkij professzor egy éhező kóbor kutyát talál az utcán. Hazaviszi és Sariknak nevezi el. Amikor a professzor megkapja egy elhunyt ember agyalapi mirigyét és heregolyóját, kisérlet gyanánt ezeket átülteti Sarikba. Sarik, a kutya átváltozik: Sarikov, az új proletár lesz belőle. De az operáció nem teljesen sikeres: Sarikov megtartja a kutya rossz szokásait, és ezek mellé felveszi az új proletár rossz szokásait is. Iszákos, durva, nőket erőszakol, de ugyanakkor állást kap a moszkvai bürokráciában: ő a felelős azért, hogy megtisztítsák a várost a kóbor macskáktól. Sok probléma után Preobrazsenszkij professzor úgy dönt, hogy a kísérlet nem volt sikeres, és újabb operációt hajt végre: Sarikovból megint Sarik, a kutya lesz.

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból

A rendező Simon McBurney izgalmas színházi élményt teremtett. Az opera színrehozatalában fontos szerepet játszott McBurney Complicite nevű színházi társulata, továbbá a Blind Summit nevű bábszínházi társulat. Az utóbbi néhány évvel ezelőtt nagy sikerrel hozta életre Cso-cso-szán Dolore nevű kisfiának bábfiguráját az Angol Nemzeti Opera Pillangókisasszony-produkciójában. Most a kutyát jelenítették meg elbűvölő virtuozitással.

McBurney nemcsak rendezett, de a majdnem állandóan jelenlévő koreográfiát is ő tervezte és tanította be. Finn Ross videó- és világítástechnikája is sokban gazdagította a sokszor már elvarázsoltnak ható színpadképeket. A végére csaknem magam is elhittem, hogy macskák teljes természetességgel repülnek…

Sajnos nem tudok véleményt formálni arról, hogy milyen minőségű Alexandr Raszkatov zenéje, ugyanis nem tudtam levenni szememet a színpadról, a látvány mindvégig koncentrálásra késztetett. Nagyon nagy együttest használ a szerző: sok az ütőhangszer, van több eletronikus gitár, két balalajka, egy domra és több ehhez hasonló népi hangszer. Emellett teljes szimfonikus zenekar is szükséges a mű előadásához – a teljes együttes alig fért be a londoni Coliseum színház nagy zenekari árkába. A zene eklektikus, a számos stílus között proletár kórusokra emlékeztetőt is hallani véltem. Az énekesek többnyire deklamáló stílusban énekelnek, a koloratúrszoprán viszont akár Ligeti Le Grand Macabre című operájából is érkezhetett volna.

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból

A nagyszámú énekes szólista között Raszkatov felesége, Jelena Vasziljeva két szerepben is fellépett: a kutya kellemetlen hangját és a szakácsnő szerepét énekelte. Raszkatov két szerepet írt a kutya hangjára: a kellemes hang (kontratenor) és a kellemetlen hang (szoprán, de ez nem volt teljesen hallható az ugatásra emlékeztető zenei anyagban). Sarikov, a kutyából lett ember tenor hangon énekel.

Az egész énekes gárda és a zenekar is nagyszerűen helytállt. Nem vagyok benne biztos, hogy operát láttam. Viszont az ilyen magas színvonalú zenés színház nagyon megbecsülendő.

Részlet az operából