Schubert’s Winter Journey – KONDOR KATA írása Ian Bostridge könyvéről
Ha egy énekes könyvet ír, általában önéletrajzra, esetleg a zenei élet kulisszatitkait bemutató írásra számítanánk. Ritkaságszámba megy, hogy egy aktív művész olyan otthonosan mozogjon valamilyen tudományterületen, hogy az komolyabb elméleti munka megírását teszi lehetővé számára. A történészként doktorált Ian Bostridge esetében azonban nem lepődhetünk meg, hogy a művész az általa megszólaltatott darabokat is mélyebb ismeretek birtokában közelíti meg: a pályája során emblematikussá vált Schubert-dalciklus, a Téli utazás esetében ezek a háttértanulmányok a tenorista legújabb könyvéhez vezettek. S noha a műnek egyelőre csak egy fejezete jelent meg magyarul (Ian Bostridge: A kintornás – Muzsika, 2015. április), az angolul értő olvasók számára egy reménybeli teljes kiadásig megéri beszerezni az eredetit.
Bár a bevezetőben tudományos igényű műként írtam körül Bostridge könyvét, azt mégsem lehet egyszerűen tanulmányként meghatározni. Erre szerteágazó témája, kevert műfaja és laza, sokszor asszociatív szerkezete sem ad lehetőséget. A mű ugyanis nem csupán zenetörténeti és -elméleti szempontból vizsgálja Schubert alkotását, történelmi, irodalmi, társadalom- és életmódtörténeti vonatkozásai mellett még természettudományos aspektusokat is figyelembe vesz. Mindeközben a szerző sem stílusában nem ragaszkodik a szakzsargonhoz, sem gondolatmenete nem követ kérlelhetetlen szigorúsággal logikai láncolatot, inkább esszészerű szabadsággal váltogatja a témákat, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az olvasó érdeklődését mindvégig fenntartsa. Bostridge gyakran irodalmi megoldásokkal is él, szinte magunk is beleborzonghatunk, mikor az első dal, a Gute Nacht elemzésekor a dalciklus vándorának lelkiállapotát elemzi, vagy a huszadik dalnál (Der Wegweiser) a kötet drámai csúcspontján Schubert haláláról számol be.
A kötet ugyanis műközpontú életrajzként és önéletrajzként is olvasható, melyben megismerjük mind a komponista, mind a kötet szerzőjének a Téli utazás szempontjából fontos életrajzi hátterét. Előbbinek relevanciájáról Bostridge így ír: „A művészetet élő, érző, gondolkodó emberi lények hozzák létre a történelem során; nem tudjuk megérteni anélkül, hogy megragadnánk az érzelmi, ideológiai vagy a gyakorlati világhoz fűződő, azon alapuló asszociációit. A művészet élet és forma összejátszásából keletkezik, nem pedig valamilyen idealizált, légüres térben létezik.” (489.) Az alcím – Anatomy of an Obsession – azonban kétértelműségével magát Bostridge-ot is a középpontba állítja, az obsession (’megszállottság, rögeszme’) szó ugyanis nem csak a Téli utazás vándorát űző, körülhatárolhatatlan erőre utalhat, hanem az énekes-szerzőnek a műhöz való viszonyára is (ő maga is használja rá a szót). A három évtizedes Schubert-előadói, és annál is hosszabb rajongói háttér bőségesen szolgáltat anyagot, legyen szó akár a saját életének a komponista egyes műveivel való párhuzamáról („Beleszerettem egy lányba az utcánkból, de esetlen érdeklődésem először észrevétlen maradt, majd elutasításra talált, és a képzeletemben, vagy talán a valóságban, a lány a helyi teniszklub egy sportosabb tagját választotta” – xvii.), vagy akár az előadói tapasztalatokról: hogyan választ az énekes a rendelkezésre álló zenei megoldások közül, hogyan kommunikál a közönséggel, milyen hatást válthat ki. Utóbbiról több anekdotát is olvashatunk.
A könyv szerkezete a dalciklusét követi, minden dalhoz tartozik egy-egy fejezet, amely azonban sokféleképpen kapcsolódhat tárgyához: az adott dal zene- vagy szövegközpontú elemzése mellett (mindegyik vers szerepel a könyvben eredeti nyelven és a szerző fordításában) a mű egészére vonatkozó észrevételek is szerepelhetnek (különösen az első és az utolsó dal esetében). Egyes esetekben a középpontban valamilyen motívum történelmi-kultúrtörténeti ismertetését olvashatjuk, megtudhatjuk, milyen szerepe volt a hársfának a középkori népi kultúrában; milyen rejtett politikai tartalomra utalhat, hogy a vándor egy szénégető kunyhójába húzódik be; illetve előfordulhat-e, hogy valaki egyik napról a másikra megőszül. Ezek az ismertetők mind kellően rövidek ahhoz, hogy érdekesek maradjanak, egyedül a zenei elemzéseknél lehet hiányérzetünk: ha nincs a fejünkben az egész dalciklus (márpedig a bevezető szerint a könyv azoknak is szól, akik csupán ismerkednek a művel), a nagy ritkán feltűnő, rövid kottarészleteknél nagyobb mértékben kellene hozzáférnünk a zenéhez, hogy követni tudjuk a gondolatmenetet. A kis részekből építkező, gyakran anekdotikus szerkesztésmód azonban nem azt jelenti, hogy a kötet híján lenne a nagyobb rendezőelvnek. Meglepve tapasztalhatjuk, mekkora jelentősége van egy-egy gondolatnak a mű egészében való elhelyezkedésének. Nagyjából félúton, egy remek természettudományos értekezés után ébredünk rá, miért is szerepel minden fejezet elején egy-egy – különböző – hópehely, a zárófejezetben pedig egy váratlan csavar az egész dalciklust új fényben láttatja – ezt a titkot őrizzük most meg, hogy a kötetet eztán kézbe vevő olvasóink se maradjanak le az élményről.
A Schubert-rajongók alighanem nagy örömüket fogják lelni a könyvben, aligha akad olyan, akit ne érnének benne meglepetések, aki nem tenne szert új információkra, sőt, helyenként akár katartikus erejű felismeréseink is támadhatnak. Ha pedig az olvasás után újra meghallgatjuk újra a Téli utazást, egészen újszerű élményben lehet részünk.
(Az idézetek a cikk szerzőjének fordításai)
Ian Bostridge: Schubert’s Winter Journey – Anatomy of an Obsession. Alfred A. Knopf, New York, 2015.