Two Boys

2011. június 30.

Ősbemutató az Angol Nemzeti Operában, 2011. június 24. KŐRY ÁGNES londoni tudósítása

Susan Bickley és Nicky Spence (fotó: Richard Hubert Smith)

Az amerikai zeneszerző, Nico Muhly operájának ősbemutatójára a londoni Angol Nemzeti Operában került sor, de az előadás koprodukció a Metropolitan Operával, melyet az utóbbi intézmény igazgatója, Peter Gelb javasolt.

Az amerikai Craig Lucas szövegkönyve megtörtént eseményt vesz alapul, mely 2003-ban zajlott az angliai Manchesterben. Két fiatal fiú, a szövegkönyv szerint a tizenhat éves Brian és a tizenhárom éves Jake, találkozik az internetes csetszobák világában. Jake kitalál és Brian számára hihetően meg is elevenít több személyt. Brian így szexuális internetkapcsolatba kerül Rebeccával, Jake nővérével (vagyis Jake egyik női alakjával). Brian állandóan laptopját használja, minden idejét Rebeccaval tölti, aki bemutatja a felnőtt Petert (aki megerőszakolja Rebeccát) és a felnőtt Fionát, aki kémmunkára kéri fel Briant. Jake csavarja a történetet és gyilkosságra buzdítja Briant: Jake öngyilkos akar lenni, de Briant akarja felhasználni a tett elkövetésére.

Ennyi a történet dióhéjban, de ez a közönség számára nem válik rögtön nyilvánvalóvá. A szövegkönyv egy rendőrségi szobában kezdődik, ahol Anne Strawson detektívfőnök kihallgatja Briant, akit biztonsági kamerák által felvett filmek tanulmányozása után gyilkossági kísérlettel gyanúsítanak. Ezeken a filmeken csak Brian látható a késelés színhelyén. Jake kórházban fekszik sérülten és eszméletlenül. Brian az egész opera tartamára kiterjedő kihallgatás során beszél Jake kitalált alakjairól, akiket Brian (és a közönség) valódinak hisz. Az opera végére Anne Strawson detektívfőnök, aki számára az Internet világa új és idegen, rájön, hogy mindezek a személyek nem léteznek.

Joseph Beesley és Nicky Spence (fotó: Richard Hubert Smith)

A színpadravitel nagyon izgalmas; a Tony Award-díjas Bartlett Sher rendező és a 59 Productions nevű társulat jelentős szinházi élményt nyújtanak. A színfalak rendszeres, gördülékeny és a zenét mindenkor figyelembe vevő ki- és becsúsztatásával, továbbá videoklipek alkalmazásával elérik, hogy a színpadon szinte eltűnik a különbség a valódi és elképzelt világ között. Nekem nincs személyes tapasztalatom az internetes csetszobák használatában (és nyelvezetében), de megbízható források szerint mind a szövegkönyv, mind a videoklipek a chatroom valóságához hűek. Sher hihető, élethű személyeket formál a megszállottt tizenhat éves Brianból, Anne Strawson detektívből és valamennyi kisebb szerepből (amiből majdnem húsz van).

Nicky Spence (fotó: Richard Hubert Smith)

Nyilatkozatai szerint a huszonkilenc éves, de már sikerekben gazdag zeneszerző, Nico Muhly nagy tisztelője Benjamin Brittennek, de Philip Glass amerikai minimalista zeneszerző hatása inkább hallható Muhly első operája, vagyis a Két fiú zenéjében. Viszont valóban Britten hatása érzékelhető Muhly kóruskezelésében. Mint Britten a Peter Grimes című operájában, Muhly is központi szerepet ad az énekkarnak. Grimes tragédiáját a falusi közösség (kórus) okozza. Brian megszédül a chatroom adta lehetőségektől, amelyet itt nagy tömegek (kórus) használnak: mindenki – felnőttek, gyerekek – mindig laptoppal a kezében látható.  A kórusszámok sokszorozottan többszólamúak, de ugyanakkor lírikusak is; erőteljes ritmikájuk motorként szolgál a zenei témák kifejlesztésében és továbbvitelében. Szintén Britten hatása érzékelhető Jake fiúszoprán hangra írott szerepében. A nevelőnő mellett Miles fontos mellékszereplő A csavar fordul egyet című Britten-operában, mint ahogy Jake fontos mellékszereplő Anne Strawson detektív munkájában. Britten nagyon jól ismerte a fiúszoprán hangot; Muhly – aki fiúszopránként kezdte zenei karrierjét – szintén jól ír e hangra: többször angyali dallamvezetés ellensúlyozza Brian szenvedélyes és a kórus ritmikus, ugyanakkor majdnem fenyegető szerepét.

Susan Bickley, Mary Bevan és Nicky Spence (fotó: Richard Hubert Smith)

Meglepő módon mindegyik szereplő – szólisták, kórus és zenekar – nagyon jól működött. Pedig operaházi este gikszer nélkül, pláne ilyen komplikált darab bemutatóján, ritkaság. De külön meg kell említeni a tenor  Nicky Spence (Brian), a fiúszoprán Joseph Beesley (a fiatal Jake) és a szoprán Mary Bevan (Rebecca) nevét. Dicséret illeti Rumon Gamba karmestert és Martin Merry karigazgatót.

A kritikai visszhang megoszlott. Az angol kritikusok egy-öt csillaggal osztályoznak, többnyire egyformán. Most viszont egyaránt láttam egycsillagos, ötcsillagos és e kettő között lévő kritikákat is. Én az első előadás alapján öt csillagot adnék. De elképzelhető, hogy ismételt hallgatás után Muhly zenéje elvesztene egy vagy két csillagot. Viszont a színpadravitel és előadói színvonal valószínűleg minimum négycsillagos maradna.

Fotók: Richard Hubert Smith / English National Opera

Hasonló bejegyzések