VONA ILDIKÓ az elmúlt évek miskolci operaélményeit foglalta össze. Születésnapi cikksorozatunk következő része!
Amikor szerkesztőkollégáim felajánlották a jubileumi cikk lehetőségét, gondolkodóba estem. Tíz év szép kornak számít egy online portál esetében, de én nem a kezdetektől vagyok a csapat tagja, körülbelül félidőnél csatlakoztam az Opera-Világ stábjához. Nem tudom, pontosan mikor, és azt sem, hogy milyen előadásokról írtam itt, hiszen több helyen publikálok. Arra viszont határozottan emlékszem: minden elküldött anyagom kinézetre is nagyon szép lett, amikor a szerkesztőségnél belekerültek a fotók, videók.
Miskolci tudósítóként kerültem a portálhoz. A borsodi megyeszékhelyen rendkívül népszerű ez a műfaj: van egy nemzetközi hírű fesztiválunk, a Bartók Plusz, a Miskolci Nemzeti Színház repertoárjában szintén szerepelnek operabemutatók (felnőttek és gyerekek számára egyaránt), és a Miskolci Szimfonikusok is megörvendeztettek bennünket néhány, félig szcenírozott remekmű eljátszásával. Élénken megmaradt bennem az általuk előadott Anyegin és Pillangókisasszony.
Hát, ennyit tudok mondani fejből. Az internetes kereső viszont azért van, hogy segítsen. Beütöttem a nevemet, és én lepődtem meg a legjobban, amikor több oldalnyi linket kiadott azokról az eseményekről, amikről valamilyen formában írtam az Opera-Világ számára. Nem kevés híradás, és végre megtudtam a dátumot is: 2010. augusztus 4-én jelent meg itt az első cikkem, az Észt Nemzeti Opera Traviata-előadásáról.
Szinte hihetetlen, hogy milyen gyorsan telnek az évek. Az elmúlt időszakban készítettem interjút jeles művészekkel (Sass Sylvia, Miklósa Erika, Kesselyák Gergely, Cser Krisztián stb.), írtam összefoglalót a Bartók Plusz Miskolci Operafesztivál évadjairól; beszámoltam, vagy kritikát fogalmaztam meg kortárs darabok színrevitelével kapcsolatban (Selmeczi: Bizánc, Dubrovay: Váltságdíj, Vidovszky: Nárcisz és Echo, Vajda János: Don Perlimplín, Don Cristóbal, Fekete Gyula: Egy anya története stb.), magyarországi bemutatókról (például Erkki-Sven Tüür: Wallenberg), de jártam farsangi gálán, operaíró versenyen, a műfajjal ismerkedő nézők számára készült beavató rendezvényen. Minden évadban tudósítottam a Miskolci Nemzeti Színház saját produkcióiról, és hírt adtam – az általuk szervezett – SZEM fesztiválon bemutatott varsói előadásról, ahol Britten Lucretia meggyalázása című operáját álmodták színpadra lengyel fiatalok.
Láttam Tosca-előadást a villamossíneken, Traviatát a Népkertben, Turandotot a Jégcsarnokban. Együtt izgultam Dolhai Attilával, aki itt debütált operaénekesként, és László Boldizsárral, aki Miskolcon énekelte először Alfréd szerepét a Traviatából. Megtapasztaltam, hogy mennyi nehézséggel kell megküzdeni az alkotóknak, mire egy remekmű a közönség elé kerül: Cimarosa Titkos házasságának fotós főpróbáján történt, hogy Szvétek László váratlan betegsége miatt a rendezőnek, Hábetler Andrásnak kellett beugrani Geronimo szerepébe.
Két alkalommal külföldi kitekintésre is lehetőségem volt. Én adtam hírt Liszt Ferenc Don Sanche, avagy a szerelem kastélya című operájának bayreuthi sikeréről, illetve a strasbourgi operaház, az Opéra National de Rhin „Dîners sûr scène” elnevezésű, tizenkilenc énekszámmal kiegészített ínyenc, színpadi vacsora-estjéről.
Nem vagyok az a „múlton merengő” típus, de látván ezt a rengeteg híradást, óriási boldogság fogott el. Átgondolva azt az öt évet, amit az Opera-Világ stábjával töltöttem, felmerülhetne a kérdés: megérte? Természetesen csak feltételes módban, mert ez nem kérdés. A válasz egyértelműen: IGEN!!!
Miskolcról kívánok a Kollégáknak, az Opera-Világ portál egész csapatának további sikereket és még nagyon sokszor tíz évet!
Fotók: Bócsi Krisztián, Éder Vera
Szabadtéri mókázás Mozart-dallamokra – Miskolc, 2014: