Kukely Júlia születésnapjára

Személyes élményeink – FÜLÖP KÁROLY és JÁNOSI ILDIKÓ írása

Kukely Júlia
Kukely Júlia

Kukely Júlia alapvető szerepet játszik abban, hogy érdeklődni kezdtem az opera iránt: életem első előadásán Melinda szerepét énekelte Erkel Bánk bánjában. Akkor persze még nem sok fogalmam volt a műfajról, az opera mibenlétéről, pláne nem gondoltam, hogy mai életemnek több szempontból is meghatározó része lesz ez a világ. Sőt, a látott darab értő befogadása sem sikeredett maradéktalanul. De az első operai este, pontosabban matiné emléke, hangulata elevenen megmaradt bennem: a műsorfüzet, a ruhatáros néni, a családilag rám hagyományozott színházi látcső első bevetése, a szereposztás böngészése a Pesti Műsorban és a színházi plakáton. S a szereposztásban Kukely Júlia neve. Édesanyám, aki hosszabb kihagyás után ezen a délelőtti előadáson újrakezdőnek számított az opera világában, lelkendezve mondta nekem: ő biztosan nagyon jó lesz, a tévében már többször látta. Igen, akkoriban szerepeltek énekesek, művészek a tévében. Művészi produkciókkal! És az emberek ismerték őket!

A Bánk bán Melindájaként Horváth Bálint oldalán
A Bánk bán Melindájaként Horváth Bálint oldalán

Kukely Júlia minden bizonnyal tényleg jó volt a darabban: ha a teljes Bánkot nem is, de a személyes tragédia vonalát, Melinda történetét megértettem tolmácsolásában, a Tisza-parti kép sokáig újra és újra felvillant előttem. Az összhatás… Nem tudtam akkor még részleteire bontani a rám ható élményeket: a zene, a színpadkép, a színházi miliő, a művészi teljesítmények… Ezek komplexitásában kellett Kukely Júliának valamit nagyon eltalálnia, hogy a szerelmes asszony, az édesanya fájdalmas sorsát egy kezdő operalátogató számára átélhetővé tegye. Nem tudtam akkor még, hogy mit kell egy Melindát éneklő énekesnőnek teljesítenie, mik azok a koloratúrák, milyen magasságokat kell megugrani… Nem is mernék ennyi idő után emlékezni arra, hogyan is énekelt Kukely Júlia aznap délelőtt. De hatott, s részese volt annak, hogy elindultam egy úton. S ma már tudom, mennyire nem mindegy, hogy kik állnak ott a startkőnél.

A Traviata Violettájaként
A Traviata Violettájaként

Amit ott akkor éreztem, megéltem, később tudatosan is megtapasztalhattam: az évek során Kukely Júliát sok szerepében láthattam, s mindig meggyőzött énekesi kvalitásairól, szerepformálásának igényességéről; mindig csodáltam színpadi kisugárzását. Melindája mellett szívesen emlékszem megható Rózsájára (Erkel: Dózsa György), a Szikora-rendezést is megújító, megrendítő Saloméjára. Művészi sokoldalúságát bizonyítja, hogy a legkülönbözőbb szerzőktől, a legnehezebb szerepektől a könnyedebbekig mindenben sikeres alakítást nyújtott. Kiemelkedik repertoárjából A nürnbergi mesterdalnokok Pogner Évája, különleges szerepe a Peter Grimes Ellen Orfordja vagy Katerina Szokolay Ecce Homójából. Emberi és művészi nagyságát mutatja, hogy az utóbbi években karakterszerepekben igyekszik sokat nyújtani: odaadó alapossággal formálta meg Larina szerepét az Anyeginben, s szerepelt az Élektra nagy sikerű bemutatójának együttesében.

Kedvelt művésze a Zenés TV-színháznak: a Mirandolina vagy A denevér felvételén ragyogó szépségére, sokoldalú színészi játékára figyelhettünk fel; lehetősége nyílt arra, hogy humorát, komédiázó kedvét is megcsillogtassa.

Kukely Júlia alighanem legnagyobb dobása a Hoffmann meséi hármas – vagy inkább négyes – női főszerepe. Ezt ma már csak a rádiófelvételből pótolhatom sajnos, élőben nem láthattam, hiszen még ama bizonyos első, fent említett meghatározó matiné előtt játszották. Mint ahogy kimaradt Pillangója, Violettája, és a Ljubimov-féle Don Giovanni is. Pótolhatatlan veszteség – hallom sokaktól. Ezen már nem tudok változtatni, az ünnep okán nem is akarok szomorkodni: amit láttam-hallottam Kukely Júliával, az maradandó élményt jelentett. Bizonyára sokaknak. Születésnapja alkalmából fogadja köszönetünket és jókívánságainkat!


Kukely Júlia azon énekesnők közé tartozik, akiknek legmeghatározóbb és legemlékezetesebb operaélményeimet köszönhetem. Kislányként láttam a művésznőt először a tévében, a Zenés TV Színház produkciójában, a – Mozart Az álruhás kertészlány című vígoperájának és Goldoni A fogadósnő című vígjátékának felhasználásával  készült – Mirandolinában. Gyönyörű hangja és színészi produkciója teljesen magával ragadott, temperamentumos, kacér, furfangos, bájos, kecses és rendkívül nőies fogadósnőt formált meg sok humorral, ő volt a darab motorja.

Mirandolina
Mirandolina

A Mirandolina forgatásának idején, 1982-ben Kukely Júlia már Liszt-díjas, túl van három nagy sikerén: az Idomeneón, a Hoffmann meséin és a Porgy és Bessen – sajnos ezekben a szerepeiben nem láthattam, de mindenképp érdemes felidézni ezen alakításokat a korabeli sajtó beszámolóiból. Mozart Idomeneójának Élektrájaként 1979-ben (egy évvel diplomája után) robbant be a szakmába. Albert István zenekritikus így méltatja az énekesnő alakítását a Film Színház Muzsika 1979/43. számában: „Féltékenység, démoni gyűlölet sűrűsödik Agamemnon leányában, s az énekesnő tanújelét adhatta (majd még tovább mélyülő) drámai kifejezőkészségének két hatalmas áriájában, s lírájának a harmadik felvonás finomvonalú cavatinájában.”

Olympia a Hoffmann meséiben
Olympia a Hoffmann meséiben

A másik nagy siker, sőt szenzáció, amire a Liszt-díjat is kapta: Offenbach Hoffmann meséi című operájának hármas (illetve négyes) női főszerepe. Hoffmann négy szerelmét – karakterben és hangfajban is négy különböző személyiséget – egy este elénekelni és megformálni igazi kuriózum. Nem is sok énekesnő vállalkozott rá, Magyarországon Sándor Erzsi és Ágai Karola után 1981-ben Kukely Júlia vállalta a kihívást. Szenzációt is keltett, főleg azzal, hogy Olympia koloratúrszólamához még nehéz koreográfiát is kreált: spiccen tipegve adta elő a bravúráriát, ahogy ő nyilatkozta egyszer, feledtetve, hogy az ékítményes gyors futamok valójában nem az ő hangjára íródtak. Mindenesetre eredeti hangfekvésben, bravúrral oldotta meg a feladatot – amint azt a Rádió Hoffmann-premierről készült felvétele bizonyítja –, s ezután már az ő hangi világába tartozó lírai Antónia és drámaibb Giulietta következett, megspékelve a prózai Stellával. A hangi élmény is pazar, sajnálom, hogy ezt az alakítását nem láthattam. Abody Béla az Új Tükör hasábjain hosszan elemzi és dicséri Kukely teljesítményét, a végén egy szóval összefoglalva: „Profi.”

Élektra az Idomeneóban
Élektra az Idomeneóban

A művésznő emblematikus szerepei közé tartozik a Porgy és Bess női főszerepe. „Bess szerepének kiosztásánál aligha lehetett másra gondolni, mint Kukely Júliára, Színpadratermettsége, temperamentuma, természetes-ösztönös mozgáskészsége, megújított hangbeli kifejezőereje predesztinálja, hogy ő legyen a Catfish Row környékének kacér üdvöskéje, a Kitti-wah sziget érzéki szerelembe bódult Violettája, Porgy együttérző vigasztalója, Sportin Life könnyű áldozata…” (Albert I., FSZM, 1982. II. 20.)

A Mirandolina után kezdtem el igazán érdeklődni Kukely Júlia művészete iránt. Igyekeztem több szerepében is megnézni az Operában, s bár az említett három darab kimaradt, további fontos előadásait már láthattam-hallhattam. Mindegyikben a biztos muzikalitás és technika, a sokszínűség és mély művészi alázat jellemezte színpadi alakításait. Emlékezetes Donna Annát formált meg a Ljubimov-féle Don Giovanniban, a rendezői koncepció elsőrendű színészi megvalósításával, s a szólam magasrendű interpretációjával.

Csodálatos Pillangókisasszonyt énekelt, minden negédességtől mentesen, ám bájosan – megrendítő zárójelenettel. Traviatája rendkívüli sokszínűségével bűvölt el, a felvonásonként változó, a szabad életet kedvelő kurtizántól az odaadó, önfeláldozó szerelmesen át a megalázott és beteg nő megható, de nem szenvelgő megszemélyesítéséig – mindezt kiváló hangi megformálásban, a koloratúrárián át a lírai, majd drámai akcentusok kifejezőerejével. De ne feledjük, az énekesnő ezzel a szereppel államvizsgázott, énekversenyt is nyert vele, külföldön is gyakran énekelte, tehát a Traviata mérföldkő a pályáján.

Pillangókisasszony
Pillangókisasszony

Mint ahogy mérföldkő Salome is, Richard Strauss hősnője remekbe szabott alakítás, emlékezetes zárójelenettel és Hétfátyoltánccal. Másik Strauss-szerepében, A rózsalovag Tábornagynéjaként a monológban rezignáltan érzékelteti: bár az asszony lelke még fiatal, mégis el kell fogadnia az idő múlását. Erkel-hősnők kiváló megformálója: a Bánk bán Melindáját közel húsz éven át énekelte nagy sikerrel, és emlékezetes alakítást nyújtott a Dózsa György Rózsájaként. Wagner világa sem állt távol tőle: a Mesterdalnokokban hosszú ideig énekelte Évát, majd a Ringben A Rajna kincse és Az istenek alkonya sellőjét.

Bess szerepében Gershwin operájában
Bess szerepében Gershwin operájában

Kukely Júlia a modern operák népszerűsítésében is oroszlánrészt vállalt: elénekelte a Wozzeck Marie-ját, Szokolay Ecce homóját, vagy Britten Peter Grimesának tanítónőjét. De operettekben is parádés alakításokkal ajándékozott meg: A cigánybáró Szaffijával vagy A denevér televíziós változatának Rosalindájával – mindkettőben igazi primadonnaként mókázott.

Huszonöt éves pályafutása megkoronázásaként 2005-ben végre elénekelhette régi szerepálmát, Toscát. Igazi díva volt: szerelmes, szenvedélyes, csupa tűz asszonyt alakított, szép hangi megoldásokkal. Ezen az estén körülvette a kollégák és a közönség szeretete, az előadás végén forró sikerben és hosszas ünneplésben volt része. A Tosca után szerepkört váltott (vagy kellett váltania). Remek humorérzékét csillanthatta meg a Così fan tutte Despinájaként, amikor a színen volt, csak őrá tudtam figyelni. Aztán már csak kisebb feladatokat kapott, de ezekben is – például az Anyegin Larinájaként – kimagasló karakteralakítást nyújtott, amiért igazán becsülni tudom. Nála érvényes a mondás: nincs kis szerep!

Sajnálatosnak tartom, hogy a szakma a Liszt-díjon kívül semmiféle más kitüntetéssel nem jutalmazta Kukely Júlia kivételes művészetét, azét a művészét, aki bő két évtizeden át az Opera egyik oszlopa volt. De talán kárpótolja az énekesnőt, hogy 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.

A művésznő az Operában már nem lép fel, viszont gyakran ad templomi koncerteket, és jótékonysági esteken is szerepel. Legközelebbi feladata kuriózumnak ígérkezik: szeptember 15-én Wagner operahősnőit kelti életre egy-egy ária erejéig volt férje és alkotótársa, Dénes István Wagner istenképe című műsorában.

Sok szeretettel köszöntöm Kukely Júliát születésnapján, további sok sikert és jó egészséget kívánva!

Fotók: a Művésznő magángyűjteményéből