Kismesterek szemléje 2012-2013

Ezúttal is számba vesszük az előző évad legemlékezetesebb kismester-alakításait. ÁDÁM TÜNDE, BÓKA GÁBOR és KONDOR KATA írása

Kismesterek szemléje 2012-2013
Kismesterek szemléje 2012-2013

Mivel is ünnepelhetnénk a Zene Világnapját, ha nem az előző évad hőseinek számba vételével? Hiszen már ötödik éve gondoljuk komolyan, hogy a kis- és középszerepek alakítói is megérdemlik a figyelmet és az elismerést, mivel ők azok, akik gyakran a főszereplők árnyékában segítik elő a produkció sikerét, és sokszor csak a jól kiosztott mellékszerepek hiánya tűnik fel nézőnek-kritikusnak egyaránt. Évről évre a legpozitívabb példákat igyekszünk felmutatni a mögöttünk hagyott évadból, ám korlátaink kezdettől voltak, hiszen szerkesztőségünk is csak emberekből áll, akik nem tudnak minden előadást, vagyis minden lehetséges kismestert megtekinteni. Idén először olvasóink segítségét kértük, illetve lehetőséget kívántunk adni Önöknek, hogy saját élményeik alapján beleszóljanak az idei összeállításba. Így aztán a szerkesztőségi lista mellé egy olvasói jelölést (és indoklást) is beválogattunk.

Következzenek hát a 2012-2013-as évad kismesterei – mint mindig, ezúttal is betűrendben:

Berczelly István
Berczelly István

Berczelly István – Fáraó (Verdi: Aida – Iseumi Szabadtéri Játékok, Szombathely)

Hányszor kellett már leírnunk Berczelly István alakításai kapcsán, hogy „nincs kis szerep…”? Ám hiába próbáljuk mellőzni az önismétlést, ha a művész újra és újra csodálatra késztet: hetvenötödik életévében nemhogy színpadon van, de új szerepeket tanul – a korábbi Amonasro idén öltötte magára a király jelmezét, s adott jelentőséget ennek a sokszor teljesen elhalványuló szerepnek. Halljuk, hogyne hallanánk, hogy nem minden hangindítás tökéletes – de mit számít ez olyankor, ha ami megszólal, az egyrészt valóban hang, másrészt amit ez a hang közvetít, az nem kevesebb, mint a szerep lényege?

Gurbán János – Zenetanár (R. Strauss: Ariadné Naxoszban – Magyar Állami Operaház)

Gurbán János
Gurbán János

Ötödik alkalommal gyűjtöttük össze a kismestereket, és idén rátaláltunk arra a szerepre – és alakítójára –, aki tökéletesen fedi a megfogalmazott kritériumokat: egyszerre komoly színészi feladat, és énekelni valót is ad életre keltőjének, esetünkben még többet is, mint amennyit a szerző eredetileg gondolt hősének. Természetesen az Ariadné némafilm-összeállítására gondolunk itt, melyben több kivételes színészi alakítás között megtaláltuk azt a kismestert, aki mindenki szavazatát begyűjtötte a szerkesztőségben, aki csak látta az előadást, de nem is lehetett másképp, hiszen Gurbán János olyan pompás némafilmes adottságokról tesz tanúbizonyságot, hogy emellett aligha mehetünk el szó nélkül. A kis Minotaurosz papájaként asszisztálja végig a különös gyermek születését, arcjátékával őszinte derültséget keltve a nézőkben. Ezek után persze a szerep, vagyis a Zenetanár partitúrában megjelenő részét is magas színvonalon abszolválta, így a lobbanékony tanítványát kezelni próbáló mester szerepében is emlékezetes maradt.

Haja Zsolt – Hirdető (Wagner: Lohegrin – Művészetek Palotája) 

Haja Zsolt
Haja Zsolt

Kis kihagyás után jó volt ismét Haja Zsolt baritonját hallgatni, ráadásul egy számára annyira testhezálló szerepben, mint a Lohengrin Hirdetője. Amellett, hogy az énekes szép színű, hajlékony, ám a Wagner-szerephez megfelelő vivőerejű hanggal rendelkezik, arra is képes, hogy néhány vonással egy jól sikerült karaktert fessen elénk. A rendezés egyértelműen karikatúrának szánta a hatalom kirakatfigurájaként megjelenő Hirdetőt, aki vonzó külsőségekkel kívánja elfogadhatóvá tenni a felülről jövő utasításokat, ám ezen keretek között Haja Zsolt tökéletes celebet formál: piperkőc, a maga tökéletes megjelenésével és önnön fontosságával foglalkozó politikai szóvivő lesz belőle.

Horváth István – Kormányos (Wagner: A bolygó hollandi – Magyar Állami Operaház)

Horváth István
Horváth István

A Wagner-év fő eseményének szánt operaházi bemutató is hozott számunkra kismestert, hiszen A bolygó hollandi Kormányosa szerepében Horváth István nemcsak kiemelkedő szinten abszolválta a szólamot, hanem üdítő színfoltot jelentett a vidámnak nem nevezhető darab egy önálló jelenetében: hálózsákjával előadott magánszámát örömmel szemléltük, ahogyan a szerep vokális megformálása – a cseppet sem könnyű dalának előadása – is kismesterséget ért. Örömmel nyugtázzuk azt is, hogy a szereposztók megtalálták számára azokat a szerepeket, melyekkel az előadás színvonalát emelheti az olyan darabokban is, ahol számára főszerepet nem találunk. Jelenlétével számos, eddig gyakran megoldatlan kismester-szerep válik kioszthatóvá az Operaházban, és addig is ellátják feladattal a tehetséges fiatal énekest, míg végre (ismét) bemutatnak vagy felújítanak olyan darabokat, melyekben főszerep is várhat rá.

Pintér Dömötör – Éji őr (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Művészetek Palotája)

Pintér Dömötör
Pintér Dömötör

Emberemlékezet óta először fordult elő budapesti színpadon, hogy az éji őr szólama nem csak elhangzott, de meg is szólalt A nürnbergi mesterdalnokok előadásán – már ennyiért is köszönet járna Pintér Dömötörnek: magvas basszusával valóban jelentőséget kölcsönöz a rövid szólamnak. Kismestereink között általában olyanokat jutalmazunk, akik komplex énekesi és színészi alakítást nyújtanak; nos, ha a szerep rövidsége és a rendezés jellege nem is adott igazán lehetőséget Pintér Dömötörnek a színészi kibontakozásra, más értelemben alakítása nagyon is komplex – hiszen maga fújja el a takarodót hangszerén a város lakóinak.

Sebestyén Miklós – Fritz Kothner (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Művészetek Palotája)

Sebestyén Miklós
Sebestyén Miklós

Sebestyén Miklós immár másodszor kerül kismestereink közé – ezúttal egy szó szerinti kismester-alakítással: Wagner azon mesterdalnokainak egyikét formálta meg a legutóbbi Wagner-napokon, akik nem tartoznak a főszereplők közé. Ő a legellenszenvesebb Kothner, akit hazai színpadon valaha is láttam: telitalálat, hogy a pékmestert nem afféle zseb-Beckmesserként építi fel, hanem pontosan tudja, hogy míg a jegyző viselkedése frusztráltságból ered, addig Kothner korlátoltságának oka a szent ügy szemellenzős szolgálata. A szerep legkényesebb része, a tabulatúra felolvasása a koloratúrákkal együtt abszolút meggyőző előadásában – kell-e ennél több, hogy ne csak Kothnert, de alakítóját is kismesterként tartsuk számon?

S végül, de nem utolsósorban: az idén első alkalommal meghirdetett közönségszavazás során választott kismesterünk laudációját szintén az olvasók írták – a beérkezett indoklások közül -bk- monogramú olvasónkét közöljük.

Cser Krisztián – Cillei (Erkel: Hunyadi László – Magyar Állami Operaház) 

Cser Krisztián
Cser Krisztián

Cser Krisztián a mai magyar operaszínpad basszistáinak egyik legimpozánsabb képviselője. Nemcsak a főszerepekben tiszteletet keltő, hanem kismesterként is reflektorfénybe kerülő, elkerülhetetlenül ünnepelt hang. Cillei Cser számára kiváló lehetőség hangjának színes karaktereit a színpadi külsőbe ültetni. S bár szerepe szerint 20 évvel idősebb, férfiasan érett alkata, plasztikus és dinamikus színpadi jelenléte összhangba kerül mozgásának fiatalos, lendületes habitusával.

Cilleiként a kétszínű, hazaáruló mentalitást „felzaklató nyugalommal” oldotta meg. Békésnek tűnő bársonyos mélységeiben ott zengtek a színészi játékkal együtt hordozott cselszövő attitűdök. Álnok lelki folyamatokat tudott pianóival titokban tartani… Mindezt – a rendező ötletes beállítása szerint – a közönség első soraiban, a zenekari árok szélén, fokozottan ember- és zeneközelben, a gyűrű útjának nyomvonalán. Cser Krisztián kifogástalan énektechnikája Cilleiként is belső és külső szépséggel párosul, még akkor is, amikor a szerep szerint gonosz. Gondolom ezért is sajnálta minden egyes alkalommal a közönség, hogy az első felvonás végén már halott.