Kincsvadászat

2016. szeptember 23.

A II. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny elő- és középdöntőiről – KONDOR KATA írása

Két év telt el az I. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny óta, így már valamelyest nagyobb rálátásunk lehet az eredményekre. Láthattuk, hogy egyes esetekben az eltelt időszak igazolta a zsűri döntését, míg más művészek későbbi eredményei nem teljesítették be a verseny nyomán támadt reményeket. Ám mindez korántsem számít rendhagyónak: szinte minden nagy nemzetközi megmérettetésen azt tapasztalhatjuk, hogy míg néhányak előtt valóban megnyílik a világkarrier, más díjazottakra hamarosan már nem sokan emlékeznek, és nem is feltétlenül az első helyezettek érik el később a legnagyobb sikert. Mindezek fényében azzal a reménnyel hallgattunk bele az elő- és középdöntőkbe, hogy legalább néhány ígéretes fiatal tehetségre rábukkanhatunk.

Az elődöntők során a versenyzőknek idén is egy Liszt-dalt, és egy (a zsűri kérése esetén kettő) áriát kellett előadniuk. Örömteli meglepetés volt a két évvel ezelőttiekhez képest, hogy

a művészek jobban felkészültek a dalokból:

míg akkor csaknem mindenkinek rosszabbul sikerültek az áriánál, most összességében nem volt érezhető színvonalbeli különbség. Csupán a Három Petrarca-szonett darabjai fogtak ki az énekeseken, ezek a dalok többször az elődöntő abszolút mélypontját jelentették – némi gonoszsággal még az is felmerült bennem, milyen jó volna, ha legközelebb ezeket a műveket nem lehetne a köztelezően választandó Liszt-dalként a műsorba illeszteni. (Egyúttal itt kérek elnézést a harmadik elődöntő versenyzőitől, mivel az ő produkciójukat nem hallottam, így lehetséges, hogy ott akár kiváló előadásban is felcsendültek a művek).

Polina Samajeva

Polina Samajeva

A versenyt megelőző napon a legfiatalabb indulónak kellett kihúznia annak a versenyzőnek a számát, aki elsőként énekelhet, utána pedig betűrendben következtek a többiek. Így az orosz Jekatyerina Rosztova indította a sort, a feltűnően szép szoprán azonban sem a Liszt-dalban, sem a választott Händel-áriájában nem tudott emlékezeteset nyújtani. Utána Sellei Etelka következett, aki nagyon kellemes meglepetést okozott, mivel korábban még nem hallottam énekelni; a dalban szép és természetes hatású hangot szólaltatott meg, a Gounod Faustjából választott ária pedig annak ellenére is jól sikerült, hogy az énekesnő kissé drámaibb hanggal rendelkezik, mint amit ebben a műben megszoktunk. A harmadik versenyző,

az orosz mezzoszoprán Polina Samajeva is kedvező benyomást keltett, sötét és telt hangja alapján a későbbiekben jelentős karriert jósolhatunk neki.

A következő emlékezetes produkciót a fiatal román mezzoszopránnak, Antonia Cosmina Stancunak köszönhettük, aki nem csak kiegyenlített hangjával, de drámai kifejezőerejével is kedvező benyomást keltett, főleg a Liszt-dalban. Nem sokkal később újabb magyar versenyző, Vincze Klára következett; neki inkább az ária sikerült jól (Csajkovszkij Pikk dámájából). Ezt hallgatva azon is eltűnődhettünk, mennyit fejlődött a hangja az utóbbi időben. Kevéssel utána Michaela Weintritt éneke tetszett. A német mezzoszoprán ugyan nem nyújtott hibátlan teljesítményt, A denevérből előadott áriája esetében azonban nem csupán a technikai kérdések foglalták le minden figyelmünket, hanem tudtunk egy kicsit örülni a művészi élménynek is. Az első elődöntőt egy magyar kötődésű versenyző, a Zeneakadémián tanuló Zuo You zárta, aki nem teljesen szép hangszíne ellenére is korrekt, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott.

Yanis Benabdallah

Yanis Benabdallah

A második elődöntőben a névsor elejéről következtek a versenyzők, és igen hamar két magyar művészt is meghallgathattunk. Bata Réka Dorka a maga huszonegy évével a legfiatalabbak egyike volt, ennek ellenére ígéretes drámai hanggal rendelkezik, amit remélhetőleg a jövőben ki tud majd bontakoztatni. Yanis Benabdallah hangja is kellemes, még ha nem is sikerült tökéletesre minden magassága; örömteli volt ugyanakkor az a drámai erő, amivel A bűvös vadászból elénekelte az áriáját. A magyar versenyzők után egy orosz mezzoszoprán, Krisztina Beznoszova következett, aki kissé tökéletlenül adott elő egy Mozart-áriát, és

ekkor olyasmi történt, amiről szinte már el is felejtettük, hogy lehetséges: a zsűri, egészen pontosan Marton Éva a fiatal művész másik áriáját is hallani akarta.

Elmondta, hogy nagyon tetszik neki az énekesnő hangja, ám az jóval kevésbé, ahogyan bánik vele, így elküldte, hogy próbálja össze még egyszer a választott Rimszkij-Korszakov darabot zongorakísérőjével, Sándor Szabolccsal, hogy a forduló végén azt is előadja.

A hamarosan sorra kerülő román szoprán, Rodica Ştefania Butu is igazán magával ragadó teljesítményt nyújtott, kellemes, kiegyenlített hangját már a Liszt-dalban megmutatta, Donna Elvira áriáját pedig akár színpadon is énekelhette volna – csupán a végére fulladt ki egy kissé. Kszenyija Hubunova is értékes produkcióval örvendeztetett meg minket, az egységes hanggal és szép mélységekkel rendelkező énekesnő kiváló koloratúrkészségét is megmutatta Rossini Semiramis című operájából előadott áriájában. A forduló végén pedig a mongol bariton, Ankhbayar Enkhbold következett: nagy és sötét hangját mind a Liszt-dalban, mind az André Chénier-ből énekelt áriában remekül kontroll alatt tartotta, így ha ez a szerepválasztás még kissé korainak is hatott, ígéretes jövőről tanúskodott.

Molnár Ágnes

Molnár Ágnes

A harmadik elődöntőt sajnos nem sikerült meghallgatnom, a negyedik részben viszont sokáig senkinek a produkciója nem ragadott igazán magával. Az első jó énekes éppen a magyar versenyző, Molnár Ágnes volt. A Liszt-dalban szép frázisokat vezetett végig, és bár a Ruszalka-áriáról úgy érzem, nem illik tökéletesen az adottságaihoz, képes volt jellegzetes bájjal megformálni a nőalakot. Nem sokkal később a lengyel szoprán, Sylwia Olszyńska is élvezetesen adta elő választott áriáját, Menotti A médium című operájából, olyan kidolgozottan, hogy színpadi tapasztalatot kellett mögötte sejtenünk. Majd egy újabb magyar vonatkozású énekes következett, Theodora Raftisz ugyanis szintén a Zeneakadémián tanul. Bár a fiatal szoprán hangszínében van valami furcsaság, koloratúrkészsége és muzikalitása ezt hamar feledtette.

Az elődöntők lezárultával huszonhét énekes, köztük öt magyar jutott a középdöntőbe.

Most bántam csak igazán, hogy egy blokkot ki kellett hagynom, hiszen a harmadik elődöntő tizenhárom versenyzőjéből kilenc is továbbjutott.

Azok esetében, akiket korábban hallottam, nem mindig értettem teljesen egyet a zsűri véleményével, ám a következő fordulóra mindenki nagyon összeszedte magát, és jobb produkciók születtek, mint azelőtt. A sort kezdő Sellei Etelka elsősorban a Verdi Ernanijából énekelt áriában nyújtott emlékezetes teljesítményt, itt szépen megmutathatta impozáns hanganyagának értékeit. Utána Polina Samajeva következett, akihez remekül illett a választott Scsedrin-ária, az igen hosszú részletet mindvégig sikerült érdekessé és magával ragadóvá tennie. Zuo You Donizetti- és Gounod-művekből énekelt: érzésem szerint az utóbbi illett jobban hozzá, ott a magasságai is kielégítően szóltak.

Erdős Attila

Erdős Attila

A kínai tenor után újabb magyar versenyző következett, Yanis Benabdallah a Berlioz-áriában nyújtott jobb teljesítményt, hangja kiegyenlítettebben szólt. A következő nagy élményt az orosz Kszenyija Hubunova nyújtotta, a Händel-részletben megcsillogtatott virtuozitása után Gounod Szapphójaként érzékeny művészetéről is tanúságot tett. A mongol bariton, Ankhbayar Enkhbold ismét az olasz műben bizonyult emlékezetesebbnek, Posa halálát megrendítő erővel és megfelelően olaszos hangon adta elő. Nem volt tehát könnyű az utána következő két másik baritonnak, ám Erdős Attila szép hangjával és színpadi kisugárzásával megbirkózott a feladattal, Tobias Greenhalgh pedig a tökéletlen mély hangok ellenére is rendkívül élvezetes, humoros produkciót nyújtott, A víg özvegyből énekelt részlet a verseny azon emlékezetes percei közé tartozott, amelyeknek felhőtlenül átadhattuk magunkat.

Horti Lilla

Horti Lilla

A forduló végén ismét hölgyek következtek, méghozzá csupa jobbnál-jobb szoprán. A cseh Tereza Hořejšová könnyű, de megbízható hangon szólaltatta meg Pamina áriáját, különösen a magas pianói tettek rám mély benyomást. Utána ismét magyar versenyző következett; nem győztem csodálni, milyen sokat fejlődött Horti Lilla, mióta utoljára hallottam.

Hangja sokkal lágyabban, kiegyenlítettebben szól, az volt az érzésem, hogy talán ő bír a verseny a legszebb szopránjával.

A Bellini Normájából énekelt ária pedig az átlényegülésnek kevéssé kedvező körülmények ellenére is megrázó erejű lett. A forduló utolsó versenyzője, a lengyel Lucyna Jarząbek is nagyon szép teljesítményt nyújtott, Tatjana levelét drámai erővel, igazi szláv hangon adta elő.

Este a középdöntő második része is lezajlott, a késői órákban pedig közzé is tették a zsűri döntését: tíz versenyző, köztük egyetlen magyarként Horti Lilla jutott a döntőbe. Aki tehát kihagyta a korábbi fordulókat, szeptember 24-én meggyőződhet róla, sikerült-e megtalálni azokat az énekeseket, akiket hamarosan a legnagyobb színpadokon láthatunk majd. És természetesen végigizgulhatja a végső döntés folyamatát: melyik énekesek kapják meg a verseny díjait?

Hasonló bejegyzések