Javuló tendencia

2015. január 30.

Sitcom – Operavizsga a Zeneakadémián, 2015. január 23. KONDOR KATA írása

Az utóbbi években az ember némi aggodalommal ment operavizsgát nézni: bár az ifjú tehetségek felfedezése mindig izgalmas feladat, egy ideje a legtöbb kiemelkedő énekespalánta nem operaszakon végzett – eltekintve néhány kivételtől, akik azóta már a hazai, vagy esetleg a nemzetközi operaéletet gazdagítják. Nem tudom, a növendékek kiválasztásával akadtak-e gondok, netán olyan generációk kerültek sorra, amelyek kevés tehetséges énekessel rendelkeztek, mindenesetre az idei operavizsga egyik legfontosabb pozitívumának azt az élményt tarthatjuk, hogy – úgy tűnik – vége a szűk esztendőknek. A mostani operaszakosok között jóformán mindenki értékelhető, sőt élvezhető teljesítményt nyújt, és akad közöttük néhány kiemelkedő tehetség is, akire a jövőben érdemes lesz különösen odafigyelni.

Jelenet az előadásból (fotó: Felvégi Andrea / Zeneakadémia)

Jelenet az előadásból (fotó: Felvégi Andrea / Zeneakadémia)

A vizsgán nem egyetlen mű, helyesebben nem egyetlen opera került színre. A megszorítás azért szükséges, mert a három Rossini-darabból (A selyemlétra, Olasz nő Algírban, A reimsi utazás) kiollózott részletek egyetlen, bár igen szerteágazó sorozatepizóddá álltak össze. Almási-Tóth András rendezőtanár abból a megállapításból indult ki, hogy a 18-19. századi vígoperák bonyolult, sok szálon futó cselekményükkel hasonló dramaturgiát követnek, mint a soha véget nem érő televíziós sorozatok, amelyekben sok félreértés, intrika, szerelem és féltékenység kuszálja össze a szereplők viszonyrendszerét, mielőtt mindenki párjára találna. Így a három mű áriáit – az eredeti történet egyes elemeit megtartva, de modern környezetbe helyezve – lazán összekapcsolódó jelenetekké fűzték össze, ahol az énekeseknek, az előadás címének megfelelően, elsősorban szituációs készségeiket kellett megmutatniuk.

Jelenet az előadásból (fotó: Felvégi Andrea / Zeneakadémia)

Jelenet az előadásból (fotó: Felvégi Andrea / Zeneakadémia)

Az énekesekre azért hárult különösen nagy feladat, mert az áriákat olasz nyelven, bármilyen fordítás, felirat vagy a hallgatóságnak nyújtott egyéb segítség nélkül adták elő. Természetesen senki nem feltételezhette, hogy a közönség soraiban mindenki ismeri ezeket a ritkán játszott műveket, netán olyan remekül ért olaszul, hogy az énekelt szövegből is rögtön kihámozza, mi is történik. Sokkal inkább arról van szó, hogy a rendező különös próbatétel elé állította a fiatal művészeket: elvett tőlük egy eszközt, hogy lássa, mire mennek a többivel, és a közönséget is rákényszerítette, hogy kizárólag az énekesek produkcióira figyeljen, abból szűrje le a történéseket és a közöttük levő viszonyrendszert. És a kísérlet sikerült: szöveg nélkül is érdekes és élvezhető produkciót láthattunk, még ha a címválasztás alapján kissé humorosabb előadásra is számítottunk.

Jelenet az előadásból (fotó: Felvégi Andrea / Zeneakadémia)

Jelenet az előadásból (fotó: Felvégi Andrea / Zeneakadémia)

A fiatal énekesek többségükben a hangi teljesítményt illetően is örömteli perceket okoztak. Tanulóstátuszuk következtében természetesen nem kívánok olyan részletes elemzést írni a vokális produkciókról, mint egy professzionális előadás esetében, hiszen ők még – jó esetben – folyamatosan fejlődnek, nem lehet egy kész művész eredményeit várni tőlük. Így inkább álljon itt néhány észrevétel, előre mutató erény az előadásból, ami alapján némelyik ifjú művésztől sokat várhatunk a későbbiekben.

Jelenet az előadásból (fotó: Felvégi Andrea / Zeneakadémia)

Jelenet az előadásból (fotó: Felvégi Andrea / Zeneakadémia)

Elsőként Ihring Annát kell kiemelni, akire az esten is elsőként került sor. A fiatal szopránt korábban hallottam is énekelni, azóta örvendetesen sokat fejlődött: hangja puhább, lágyabb lett, magasságai könnyedebbek, egészen virtuózan szólaltatta meg az áriáját. Szintén jó irányba halad Csóka Anita, aki már a Marton Éva Énekversenyen is szép színű és rugalmas szoprán hangot mutatott meg, és ezeket a kedvező benyomásokat ezúttal is megerősítette. Sahakyan Lusine figyelemre méltó drámai hanggal rendelkezik, ám még nagyon fiatal hozzá, így az ő esetében különösen érdekes, hogyan bontakozik ki a későbbiekben.

Jelenet az előadásból (fotó: Felvégi Andrea / Zeneakadémia)

Jelenet az előadásból (fotó: Felvégi Andrea / Zeneakadémia)

Külön örömünkre szolgálhat, hogy nem csak a hölgyek, hanem az urak is jól teljesítettek. Még egy ígéretes tenor is akad az operaszakosok között Kristofori Ferenc személyben, aki szép és hajlékony hanggal rendelkezik. Zuo You is jól énekel, az a tény pedig, hogy mikor mozognia, játszania is kell, képes levetni hangja merevségét, benne is a fejlődés lehetőségét villantja fel. Az alsóbb évesek közül Erdős Attila bariton is részt vett az előadásban, aki különösen eleven színészi alakításával tűnt ki.

A vizsgaelőadáson a Concerto Budapest zenekar működött közre Christian Schumann vezényletével. A muzsikusok javarészt korrektül szólaltatták meg a műrészleteket, a karmester pedig figyelmesen és együttműködően dolgozott a fiatal énekesekkel. Így a vizsgaelőadás nem csupán az új művészek felfedezése miatt nyújtott élményt, de művészi szempontból is örömünket lelhettük benne.

Fotók: Felvégi Andrea / Zeneakadémia

Hasonló bejegyzések